Fejenként uszkve félmillió forintért főznek és esznek nagyokat magyar celebek a két vezető kereskedelmi csatorna erre szakosodott műsoraiban. Ennyi a gázsi egy hétre. A forgatókönyv tudvalevőleg a következő: van öt ember, akiket valami rejtélyes okból érdekesnek ítélnek ezek a televíziók – úgy vélik az ő kalória-bevitelük generálja a nézettséget -, s ők felváltva vendégeskednek egymásnál hétfőtől péntekig, eszik a másik főztjét, aztán pontoznak. A végén műizgalommal várják, hogy ki dobta össze a legjobb menüt, de azért mindenki boldog. Hát hogyne. Én is az volnék, a világ legjobb állásának tűnik egy hétig kamerák előtt zabálni, és ezért ötszázezret zsebre tenni. Egy életen át tudnám csinálni, és úgy tűnik, ezt a műfajt a magyar műsztárok is szeretik. Évek óta tömik a fejüket, meg nem unnák, mert úgy tűnik, a közönség sem unja. Lehet nézettsége a dolognak, mert különben seperec alatt vágnák a spájzba a műsort.
Hogy most sok-e ennyi pénz azért, hogy valaki négyszer csak egyen, egyszer meg azért főzzön is, mint házigazda, azt én nem tudom. Meg azt se, ha már ennyi lóvét kapnak, akkor miért nem tudják a műhaverjaikat saját büdzséből meghívni vacsorára, ha már annyira szeretik egymást, azt se értem. Ugyanis arra a napra, amikor főz a celeb, még kap pár tízezrest pluszban, hogy a boltban zavarba ne jöjjön, mert az aprót köll számolgatnia a pénztárnál, hogy futja-e mondjuk libamájra, vagy tökmindegy mire. Istenem, ez a pár tízezres a mai Magyarországon a családok legnagyobb részének havi kosztpénze, de hát ez van. Hogy mi van?
A feje tetejére fordulva lavírozgat a világ. A ’zember, aki havi negyvenhétezerből – mint tudjuk – nagyon jól megél, dülledt szemekkel lesi, ahogyan öt ember egy nap alatt falja föl azt a pénzmennyiséget, ami neki egy egész hónapra jut. És a ’zember ezt szemmel láthatóan élvezi is, mert lesi. Van ebben valami elfojtott perverzitás, hogy aki a mindennapokban a farhátat meg a tíz deka parizert fillérezgeti ki a sarki közértben, nézi a „hírességeket”, ahogyan nyakló-, és mindenfajta pénzügyi gát nélkül esznek azt, ami éppen eszükbe jut, mert megtehetik. Olyasfajta kép ez, mint amelyet még boldogult úttörő koromban vertek belénk a tanító nénik és bácsik a kapitalizmus bűnösségét bemutatandó. E képen ugyanis a koszlott szegények a hideg utcán dideregve bámultak be az étterem ablakán, és azt nézték, ahogyan odabent a gaz gazdagok tömik magukat mindenfajta jóval.
Ezt akartuk, megkaptuk, csak most annyit változott a dolog, hogy mindez virtuálisan történik, úgyhogy a rend – végül is – helyreállott. Éppen ezért pofázni fölösleges. Mert mondjuk mi lenne, mi történhetne, ha egy nagy ötlettől vezérelve ezek a televíziók mondjuk azt óhajtanák bemutatni, hogy mondjuk Jóska, Pista, Teri néni, Mariska és János – innen a mi utcánkból – főznek nyakló nélkül egymásnak. Tragédia lenne a vége, mint Móricztól tudjuk, aki megírta az Egyszer jóllakni című remekében, ahogyan az egész életében éhező hőse – arra alkalom kínálkozva – ki akarja enni az uraságot a vagyonából, és ebbe annak rendje szerint bele is hal, mert a torkán akad a gombóc.
Ezért, habár jól tudjuk, hogy az úgynevezett tragédiák mutogatása korántsem idegen ezektől a televízióktól, ilyen blamázst azért nem engednének meg maguknak, hogy valaki az ő kamerájuk előtt egye halálra magát. Az ilyen esemény az ő híradójukba való, az elegántos celebes zabálás a szórakoztatás kategóriájába tartozik, s mivelhogy ennek van nézettsége, ezt sugározzák. Teri néni pedig lesi, valljuk be, így kerek a világ. Az egész történetben – minden valószerűtlensége ellenére – egy felháborító dolog van csupán. Mint hírlik, egy nagyon ügyeletes zseni az egyik csatornától egymilliót kapott volna a fentebb vázolt produkció abszolválásáért, de a konkurens képes volt még erre is ráígérni. Hogy ki lehet, titok, de hogy rohadt jól tudhat enni, már ennyi információból is bizonyos. Áldott képességei lehetnek.
Vélemény, hozzászólás?