Sokan vagyunk kevesen

Tegnap ülésezett az országgyűlés úgynevezett nemzetbiztonsági bizottsága, amely a már súlyos ítéletekkel végződött romagyilkosságokat volt hivatott újratárgyalni, csak azért, mert már akkor, amikor a bíróság kimondta a verdiktet, a Fidesz hülyegyerekei egyből kijelentették, hogy az egész a gyurcsánybajnai bűne. Ezt bizonyítandó üléseztek tegnap, és sikerült újabb mélységeket elérni: abban amit csináltak, ahogy csinálták, és ráadásul mindezt miképpen kommunikálták. Az élen persze megint – ki más – az új zseni, Kocsis Máté állt, aki mostanában mindenhol ott van, mindenről nyilatkozik – többnyire ökörségeket -, de azért mondja bele a kamerába, mert ő mindenhez ért, ez a kis újkori polihisztor, a picinyke géniusz.

A történet Fidesz forgatókönyv-szerű persze, valami van, a büdös komcsik csináltak valamit, de nem mondjuk meg mit, vizsgálódunk. A romagyilkosságok ügyét a Belügyminisztérium elemzőcsoportja is vizsgálja. Pintér Sándor belügyminiszter nemrég azt mondta, érdekes, érzékeny adatokat tártak fel. A Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat és az Alkotmányvédelmi Hivatal főigazgatója is meghívót kapott a nemzetbiztonsági bizottság ülésére, a főigazgatók zárt ajtók mögött tájékoztatták a képviselőket a romagyilkosságok idején végzett titkosszolgálati tevékenységekről. A titkosszolgálati vezetők jelentését a bizottság nem hozta nyilvánosságra.

Hát persze, mint ahogyan annak idején is lehallgatták a fiúkat meg a nagymamájukat, ezt üvöltötték hetekig, aztán bizonyítani nem tudták, tehát kussoltak, csak ezt, és a számos hasonló jelenséget már rég a feledés kártékony homálya fedi, a gyakorlat tehát folytatható, teszik is.

Tegnap azonban nem ez volt a fő attrakció, a kút mélységes feneke most éppen abban mutatkozott meg, hogy egyszerűen nem engedtek be egy képviselőt az igentitkos ülésükre. Így zajlott a dolog:

Vadai Ágnes nem kapott meghívót az ülésre, a nemzetbiztonsági bizottság egykori elnöke azonban szeretett volna részt venni a tanácskozáson. „Én jeleztem az elnök úrnak, hogy részt kívánok venni a bizottsági ülésen. Azonban a Fidesz a Jobbikkal karöltve megtagadta a részvételemet a bizottsági ülésen. Nyilvánvalóan azért, mert nem szerették volna hallani, valójában mi is az igazság ebben az ügyben” – nyilatkozta Vadai Ágnes.
450_2323_20111027103802_174201
Már ez is fasza, de a Kocsis Féle indoklás is, ilyeneket bírt mondani a bevezetőben már jellemzett szófosó: Egy jól működő kormány alatt nem történhettek volna meg a romagyilkosságok – jelentette ki Kocsis Máté. A nemzetbiztonsági bizottság fideszes tagja azt mondta, a romák elleni támadássorozatok idején irányító Gyurcsány–Bajnai-kabinet leszerepelt, ugyanis alkalmatlan személyek kezébe adta a titkosszolgálatok irányítását. Kocsis Máté azt mondta, Vadai jelenléte nem segítette volna az elemzőmunkát. „Ő az a Vadai Ágnes, aki Gyurcsány Ferenccel egy pártban ül, Gyurcsány Ferenc pedig az a Gyurcsány Ferenc, aki a romagyilkosságok idején miniszterelnök volt. Itt szeretném elmondani, hogy egy jól működő kormány és titkosszolgálat mellett a roma-gyilkosságoknak nem lett volna szabad megtörténniük. Alkalmatlan volt az a kormány, alkalmatlan volt az a titkosszolgálat, és balfékek vezették az akkori minisztériumot, akik mellett ez megtörténhetett” – fogalmazott Kocsis Máté, a nemzetbiztonsági bizottság fideszes tagja.

Ez már kurvára unalmas. Itt, ebben az elcseszett országban bármi történik, egy jut eszükbe a fideszeknek: gyurcsánybajnai. Új lemez kéne, vagy ajánlhatok egy régi Európa Kiadót is, ízelítőül szövegkivonat, csak azért, hogy olvastán még buzizni/zsidózni is lehessen kicsinyt:

„Helló baby, te nyomorult állat! / Soha nem akartam különbet nálad! / Elállom az utad és megszerezlek! / Hihetetlen, hogy nem szeretlek! / Nem szeretlek, nem szeretlek, / de hogyha eltűnsz, megkereslek! / Baby baby, te nyomorult állat! / Soha nem akartam különbet nálad! / Mocskos idők, szeretned kéne, / a jövő itt van és sose lesz vége! / Mocskos idők a sarokba bújva! / Helló baby, kezdjük újra! / Helló baby, én azt hiszem baj van! / Szúrj belém egy utolsót halkan! / Ugrálni akarok, vadul ugrálni, / a nyomorult mennyeket akarom látni! / Népszerűtlen szerelem, / sokan vagyunk kevesen! / Baby baby, újra nálam, / már nem ember, még nem állat! / Mocskos idők, szeretned kéne, / a jövő itt van és sose lesz vége! / Mocskos idők a sarokba bújva! / Bárhogy is volt kezdjük újra! / Egy hely, örökzöld álmaimban. / Egy hely, a titkos életemben. / A nővéred öreg, a húgod meg gyerek, / hát ezért van, hogy hozzád megyek! / De ha úgy akarja a szervezetem, / soha többé nem vagy senki nekem! / Baby baby felmegyek hozzád, / ugyanaz a város, de mégse ugyanaz az ország! / Mocskos idők, szeretned kéne, / a jövő itt van és sose lesz vége! / Mocskos idők a sarokba bújva! / Mocskos idők, kezdjük újra!”

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!