Valamennyi bejegyzés

Rováskacsa

Gyere haza, fiatal! Többen vagyunk, mint a dánok, északabbra élünk, mint a görögök! A magyar nők, asszonyok szebbek, mint a bolgár férfiak. Gyere haza, fiatal! Apád nem bírja egyedül a szőlőt! A Bundás vedlik! Penészes a spájz! Ott volt a hely a földhivatalban, Imre bátyád helye. Te meg szoftvert fejlesztesz a King’s Crosson? Nézd meg anyád visszereit az Instagramon! Gyere haza, fiatal! Gyere haza, fiatal! Ne legyünk a bábok bábjai! Ne legyünk az új Irak kurdjainak cigányai!

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , , , , , , ,

Gyermekeink lőkészsége

Ha most gonosz lennék, azt mondanám, hogy a magyar iskolarendszerből Orbánjugendet csinálnak. Gonosz vagyok, és azt mondom. És nem azért, mert ez a mániám, hanem, mert ez van. Miközben a fentebb előadott örömteli híreket tanulmányoztam, az is a szemem elé került, hogy a pártközpont keresi azt a szlogent, amire a 2018-as választásokat föl lehet építeni, különös figyelemmel a hülyékre, hogy ők is fölfogják.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Mindenfidesz

Ebből a dumából kitetszik, hogy gerince az nincsen ennek az embernek, viszont ez nem nóvum. Az viszont igen, hogy az embertelen miniszter a kinevezését nem a miniszterelnöktől kapta, hanem a Fidesz elnökétől. Ezen tessenek jó mélyen elgondolkozni, hogy ez mit mutat. Matolcsyt, Rogánt, Mészárost? Nem ország van, Fidesz. Meg a székház.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

A csöcsök ára

Ha az összes pénzt – amit arra fordítottak, hogy a hülyeség bátorságában tartsák a proletárokat – összeszámolnánk, azt az egyszerű csodát kéne ünnepelnünk, hogy még nem döglöttünk éhen. Kétmillióan már majdnem, de őket nem ismeri a statisztika

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

A (hm) végbélsár ehető

Ez okozza, hogy a számtalan szóvivő, megmondó és vérszívó ember rendszerint áll a kamerák kereszttüzében, előttük egy nagy tányér szar – tisztesség ne essék szólván -, és soha nem látott ékesszólásuk hiányával azt magyarázzák a gőzölgő halomról, hogy az ehető, és még finom is. Viszont még soha nem kóstolták meg.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum