A csöcsök ára

A „G” nap, jelesül azon neves dátum óta, mikor Orbán úr testnedvvé vált, a Hír TV-re is elkezdtek kemény idők járni. Egészen érdekes módon, ahogyan a csatorna nézhetővé avanzsált, a piaci viszonyok egyből ellene kezdtek működni. Piaci viszonyokon a mai Magyarországon azt értjük, hogy Mészáros Lőrinc megveszi, ha meg nem, akkor a lecsóba iramoltatjuk, aki nem lép egyszerre.

Egy kábeltévés társulat úgy döntött, hogy megvédi hetvenezer előfizetőjének lelki üdvét, amelyet úgy tart kivitelezhetőnek, hogy a manapság objektíven tájékoztató, éppen ezért tarthatatlan Hír TV-t kiveszi a kínálatból, s helyette Vajna produkciókra, valamint pornóra csábítja közönségét. Ezt megteheti – sajnos -, az viszont már nem komilfó, hogy mindeközben három milliárd vissza nem térítendő állami nem/köz/nem/pénzt kap. Vagy mi a francot.

A júdásforint hálózat-fejlesztésre járt. Nagy öröm ez, mostantól sokkal jobb minőségben élvezhető majd Vajnáné naccsád, és Hajduné javasasszony műsora. Ezek ketten az új népnemzeti csatornák vezető arcai. Az már csak hab a tortán, hogy ennek folyományaként az análszexet is élesebben lehet szemlélni, hogy adjunk a keresztényi értékeknek is.

geciIlyen hatalom is ritkán van a XXI. században – illetve igen, messzebb kicsit, hová egyetlenünk szíve vágyik -, amelyik nem kíméli a pénzt, hogy állampolgáraiból bégető barmokat neveljen. Minekünk ez is sikerült, persze a munka alapú társadalomhoz ez szükséges, amint ez a nyüves PISA-teszt is mutatta. Ha nem olajtól iszamos kézzel jársz-kelsz a nagyvilágban, annyit is érsz.

Nem viccelek. Szűkebb környezetemben az az igazi férfi, aki egy éjszakai műszak alatt nyolc tonnát megmozgat, mindenki más rohadék ingyenélő, akibe kár az étel. Így haladunk az egyszerűség felé, kormányzati hátszéllel. Ők azt hiszik, hogy tízezer forinton meg lehet venni a nyugdíjast. Tartok tőle, hogy igen, zsák krumpliért is lehetett.

Ez az akció, hogy a Hír TV-t hetvenezer embernek kivonják a forgalomból, osztva, szorozva koponyánként ötvenezer nem adófizetői forintot kóstált. Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy ennyi egy jó toszás ára, ha csöcsökre osztjuk el, akkor huszonöt ruppó. Gruppenre nem számolom ki, mert a KDNP kitér a hitéből, vagy magához nyúl, amit a világért sem óhajtanék.

Mindezek után egy dolog érdekel még 2018 tavaszáig. Mennyi nem közpénz-forintba fog még kerülni, hogy a népeket a hülyeség mocsarában tartsa a hatalom. A multik által megtermelt GDP hány százaléka megy majd erre: sajtótájékoztatásra, tanulmányra, tévé és hetilap vásárlásra, etc.

Rogán propaganda-miniszter egy gyenge pillanatában kibökte, hogy neki az a dolga, hogy a főnökét hatalomban tartsa, s erre csak az ő cége nyolcvan milliárdot költött két röpke év alatt. Ha az összes pénzt – amit arra fordítottak, hogy a hülyeség bátorságában tartsák a proletárokat – összeszámolnánk, azt az egyszerű csodát kéne ünnepelnünk, hogy még nem döglöttünk éhen. Kétmillióan már majdnem, de őket nem ismeri a statisztika.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,
1 hozzászólás “A csöcsök ára
  1. Gesarol szerint:

    …ki ezer éve magával kötve mint a kéve, sunyít vagy parancsot követ.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!