A (hm) végbélsár ehető

A korábban bevezetett alaptanterv hatása még nem érvényesül, illetve más tesztek nem lettek olyan rosszak. Ez a magyarázata az oktatásért felelős államtitkárnak arra, hogy megálmodott iskolarendszerük hülyegyerekeket nevel. Illetve nem is azokat, mert mint Lázár óta tudjuk, inkább kicsihuszárokat, jó keresztényeket és tökös magyarokat.

Ez utóbbi két készséget és képességet azonban nem méri a PISA-teszt, amely különben is a hanyatló Nyugat egyik feledhető ármánya csupán, és fogalma sincs a magyar nép bonyolult lelkéről. Azt Harrach Péter szerint a kommentek mutatják meg leginkább. A főkeresztényt ezek olyannyira zavarják, hogy szóvá tette az ország házában, és azt is fölvetette, hogy tenni kell valamit a romlás ellen.

1457350527-szar-napHarrach vigyori bácsi azt is mondta, hogy a kommentelők stílusa alpári, és azokban a másik ember gyűlölete töményen jelenik meg. Mellékesen megjegyezzük, hogy a másik ember gyűlölete a drágalátos kék plakátjaikon, a kormánypártok sajtótájékoztatónak nevezett hörgésein is meglehetős koncentráltan van jelen, ilyképp nem lenne haszontalan elgondolkozni azon, ki a hunyó igazándiból.

Viszont, ha tenni kell, akkor tenni kell, mint azt a vasárnapok bezárása is bizonyítja. Ha megvan a kellő elszántság, akkor nincs az az Isten, aki Harrach urat és drágalátos pártját megállíthatná, ez a kiváltság egyedül és kizárólag Orbán Viktort illeti, aki viszont maga is megváltó. Ezért imádkoznak érte és hozzá oly nagy buzgalommal.

És aki istenség, annak nincsen szüksége golyóálló mellényre, mint az kiderült. Ez is csak azért jutott eszembe, mert szóba került a törvényhozásban. Igaz, akit kérdeztek – a belügyminiszter úr -, az nem válaszolt rá, de megtette ezt a sajtósa, aki szerint: „Ez egy nagy marhaság. Orbán Viktor nem hord golyóálló mellényt.”

Megróhatnak, hogy csapongok itt a témák közt mindenféle rendszer nélkül, kérem, ne tegyék. Mindaz, amit szóba hozok, csupán egy-egy szelete annak az abszurdnak, amely Magyarországot jellemzi manapság, én csupán összeállítok belőle egy kedves tavaszi csokrot a zimankóban, leföstve, milyen eredményekkel jár, amikor Orbán Viktor győz. Amikor népének jó nagyon.

Mindez a pogány Süttőfia Süttő gondolataival illusztrálható leginkább, miközben Vencellin abádszalóki prépost parancsára testét négyfelé szaggatták, és ő arra a következtetésre jutott: a gyávaság forrása, hogy az emberek nem tudják elképzelni a rossznál még rosszabbat. Én azonban, ha elgondolom, hogy négy helyett nyolcfelé is szaggathatott volna a prépost, helyzetemmel, még ha nem is valami rózsás, mégiscsak elégedett vagyok.

frissen-csapolt-sor-1024x732Miután megköszöntük Örkény Pista négy bé osztályos tanulónak a plasztikus ábrázolást, vigyázó szemünket vessük az ismeretlen, hetven éves tettesre, aki terrorista szándékkal egy mezőkocsonyai erdőterületről akácfát lopott. Elvetemültségét mi sem mutatja jobban, mint, hogy a bűnjelek nagy részét már el is égette, mert nem akaródzott neki csendesen hibernálódni.

Viszont „az idős férfit a körzeti megbízottak a nagybajomi rendőrőrsre előállították, ahol tulajdon elleni szabálysértés elkövetése miatt eljárást indítottak ellene, valamint a gyorsított bírósági eljárás lefolytatásáig szabálysértési őrizetbe vették”. Ez is olyfajta győzelmi jelentés, mint amilyeneket miniszterelnök úr és csapata naponta prezentál nekünk.

Például, pár napja a sajt-tolvaj matróna ártalmatlanná tétele is micsoda remek hír volt. És ilyenekből annyi van, mint – Svejkkel élve – hercegnő a Burgban. Süttőfia Süttő módjára látjuk, hogy ezek inkább ilyenekkel foglalkoznak, nem a kormányzással, mivel az nehéz, és sok munkával jár. Hagyták is tehát a jó francba az egészet, mert a baromkodás szórakoztatóbb.

Ez okozza, hogy a számtalan szóvivő, megmondó és vérszívó ember rendszerint áll a kamerák kereszttüzében, előttük egy nagy tányér szar – tisztesség ne essék szólván -, és soha nem látott ékesszólásuk hiányával azt magyarázzák a gőzölgő halomról, hogy az ehető, és még finom is, viszont még soha nem kóstolták meg. Ezt a nemes feladatot az új egység tagjainak kell elvégezni, egésség.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!