Vb. – vs – Vb.: kosár-, oder láblabda

Csak úgy jelzem, hogy elkezdődött a kosárlabda egyik nagy ünnepe, a világbajnokság ott Hispániában, és vigyázó szemek arrafelé néznek éppen. Magyarországon ez a sportág népszerűbb, mint a labda rugdosása, bármilyen fájó is ez az aranycsapat-szindrómában szenvedőknek. Csak a nézői adatokat köllene tanulmányozni, és máris kiderülne. De nem akarom megviccelni Orbán sportját a kétszázas nézőszámokkal felcsútilag, paksilag, emtékiálag, aprópestileg és így tovább. Tessenek belepillantani egy mennyei futballközvetítésbe, ahol a labda puffanása mellett a legnagyobb zajt az aláhulló szotyola koppanása adja, meg némi huhogás. Ahhoz képest, hogy ez a sportág – bármennyire nem is tetszik a futballba belemerevedett aktualitásnak – népszerűbb a világban, mint a soccer, itt minálunk le sem szaratik, ugye.

Phoenix Suns v Dallas Mavericks

Nem létezik sem a sportnapilap számára, sem a köz-, és akármilyen televíziónak, most éppen kivételt képez a sport1mega2. Mondok valamit kedves olvasó. Ha nem vagy épp elvakult fan – de hálistennek nagyon sokan vannak, mindegy -, akkor tudtad azt, hogy a magyar férfi kosárlabda válogatott pár napja alig két ponttal maradt le az EB döntőről? Csupán gólarány miatt, egy nyamvadt kosár miatt nem lehet ott. Szolnokon volt egyébként a csehek elleni meccs, leszakadt a plafon, és csak azért voltak kétezerötszázan, mert ha többen lettek volna, szétborult volna a csarnok. Tízszer annyian is nézték volna, de az MKOSZ – mint aktuális hülyegyerek – nem volt képes emberi léptékű csarnokba vinni a meccset, igaz, nincs is neki Groupama Arenája, de mindegy. Ha a nemzeti aranylábúak akárha ezt megközelítő eredményt értek volna el – amire évtizedekig esélyük sincs a lábukba pumpált milliárdok ellenére sem -, most az egész orbánmédia zengené a halleluját. Ez van.

Valójában arról szólna ez a dolgozat, hogy valami hatvan éves szimbólumra hivatkozva, lásd: Aranycsapat – a labdarúgáson, és pár olyan sportágon kívül, amelyek a nemzet nagyságát hivatottak jelképezni, mint a kajak-kenu, olykor úszás, egyebek, minden más le van szarva. De nem is ez a baj igazán. Az inkább, hogy a vezír valagát fényezik tudatosan, tudattalanul, de mindenképp látványosan. A mai Magyarországon a sport a futball. Ez megy orrba és szájba, aminek a leglátványosabb jele, mutatója, ha péntektől vasárnapig nézi az anyja kölke a tévét, és a Dunán, az M1en, a mindenhol a szotyolazajos labdakergetést látja kitartó eltökéltséggel hintve. Ami persze érthető, ha már a stadionok, ugye.

640england-hungary

Arról született film a nemzeti főripacs Eperjes svájcisipkás alakításával, hogy a labdát lábbal kergetők legyőzték az angolokat, arról azonban ki tud, hogy ugyanakkor Európa bajnoka lett a magyar férfi kosárlabda válogatott? Épp a Népstadionban győztük le a testvért, a Szovjetúniót, és tele volt az aréna, igaz, nem Groupama volt. Szelektív egy világ ez, és válogatós az emlékezet. Csak a hiszti ne volna mindeme labdarugdosós lázálom körül. Nem tudom, hogyan van ez, én szeretem a focit, mint Gálvölgyi, de magyar tálalásban rám jön tőle a hasgörcs. Nem a kosárlabda Vb. miatt vagyok okádékony hangulatban, a nyár közepén is rajtam volt a frász, kénytelen vagyok magamtól idézni.

Evacuation Zone Expanded As Mount Sinabung Continues To Erupt

„Foci VB van, és akkor? Már régen kiveszett belőlem a lélek, amely vonzana hozzá. Épp holland-spanyol ment az egyik csatornán, mármint futballilag, amikor, épp akkor ismételték az NBA nagydöntőjének negyedik meccsét (Miami-Spurs), és bár láttam már, újból megnéztem, mert ott sportot mutattak. A javából, ahogy Leonard alázza védekezésben és támadásban is a nagyhatalmú LeBront, meg amúgy is, nem kellett azt néznem, hogy a futballban utazó milliárdosok kétpercenként csuláznak a gyöpre, ami bevett szokás, mintha már a darab része volna, úgy adják elő. Senki sem kivétel, mindegyik ezt teszi, a hetente milliókat zsebelő szupersztár csakúgy, ahogyan a magyar akadémiákról kikerülő suhanc. Legyen bár Felcsút, MTK vagy Illés, tök mindegy. Köpnek, és még a frizurájuk is ugyanaz rendre, mostanság a ’hitlerjugendes van nagyon divatban, mindenhonnan jól fölnyírt, a taréjon meg meghagyva, belőve pár liter zselével, hogy fölfelé álljon. De ez nem a hajdanvolt punkos irokézes forma, ez valami más, ez nem a kívülállást szimbolizálja, hanem azt, hogy trendi a gyerek. Ám legyen. Azt mondják, hogy a futball a legnépszerűbb sportág szerte a világon. A hivatalos adat szerint 208 tagja van a futball nemzetközi szövetségének, a FIFA-nak. Csendben jelzem, a FIBA-nak (ami ugye a kosárlabdásokat tömöríti bolygói szinten) meg 213. Ennyit a népszerűségről, de nem azért irkálom ezt, hogy palávert kavarjak itt a két sportág között, ugyan dehogy. Csak a pénzmaffia miatt. A futballt nézi a pórnép, szereti, lelke rajta, de a baj az, hogy erre horribilis biznisz épül, ami megint nem baj, csak hát saját zsebre dolgoznak a mindenkori csókosok, mint az mostanság kezd kiderülni Katar okán. Na, ez a baj.”

Az, ha futball van, akkor kötelező összehugyozni magunkat, a valóság más részlete meg resztli. (Milyen szép ez így a végén.)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , ,
2 hozzászólás “Vb. – vs – Vb.: kosár-, oder láblabda
  1. Nyertes László szerint:

    Nekem is jobban tetszik a kosárlabda, de attól még egy kosárdöntő nem hoz milliárdos nézettséget.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Lájkolj!