Gratula Putesz

Tizenhat éves voltam, amikor kölcsönkért az SZSE-től. Akkoriban volt ez a rendszer, hogy az országos ifjúsági kupában – kosárlabdáról van szó, ugye – a megyén belül kölcsönözhetni lehetett játékosokat. Ez történt velem 1977-ben, amikor Patonay Imre fölfedezett magának, és mint egy tárgyat, kölcsönbe vett, hogy jobb legyen a körmendi ificsapat. Hogy jobb lett-e, nem tudom, de azóta tart a kapcsolatunk, ő vitt aztán két év múlva már végleg leigazolva a felnőttekhez. De addig is annyi minden történt. Például – nem tudom melyik évben – a szombathelyi Sportházban kellett a körmendi bajnokikat rendezni, képes volt elképeszteni az egész nagyságos Nagy Lajos Gimnáziumot. Fizika óra volt épp, amikor nyílt az osztályterem ajtaja, és kopogás nélkül berontott rajta, és hozzám vágta a sportházbéli öltöző kulcsát, mondván, hogy először én érek oda, és Peresztegi tanár úr egy szempillantás alatt hülyült meg, és az osztály nyilvánossága előtt fejezte ki elképedését, hogy ő itt tanít közmegbecsülve, a sportház kulcsai pedig egy sihedernél landolnak. Kevéssé heverte ki, a fizikaórának akkor ott vége szakadt.
patonay
Meg még az is, amikor a kulcs röpült, akkor hozzátette: kapd el doki! Ez is a leleménye volt, hogy csak doki vagyok neki immár, de ennek is oka van, mégpedig egyszerű. Még az ifjúsági válogatottban a sok edzőm közül az egyik, azt hiszem Haris Ferenc – az Isten nyugosztalja – mondta rólam, hogy úgy játszom, mint egy nyugalmazott körzeti állatorvos. Ezt tudta meg Patonay, és ettől lettem én doki, de csak neki. És még mesélhetnék sokfélét, hogy milyen tudatos edző volt. Mondjuk épp a Baja ellen készültünk, akkor az edzésen mindent szögre kiszámolva kellett megcsinálni. Nekem például arra kellett készülnöm, hogy majd Kubatovot fogom, aki amúgy dobógép volt, de Putesz azt is tudta, hogy csak jobbra leütésből hatékony az ürge, ezért azt kell megakadályozni. Nagyon felkészült az ipse, nem véletlenül lett szövetségi kapitány.

Sok mindent mesélhetnék még, de minek. Üdv, öreg haver a Prima díjhoz. A legjobb helyen van nálad.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum