Kosár? Labda!

Elfogult a ’zember. Meg szomorú is egyként. Van egy magyar kisváros, amelyet Körmendnek hívnak. Van ez így. Ebben a városban van egy különleges vallás, amit így neveznek: kosárlabda. És egészen elképesztő dolgok történnek ott ennek szellemében.

Legutóbb, az örökrangadón, az MTK-Fradin ezeregynéhány mókus volt kíváncsi a mogyoróra. Körmenden alkalom adtán – ha már meccs – háromszor többen. Valamint Szombathelyen is, ahol meg a Falco üzemel. Szívem szottya mindkét alakulat, mert itt is, ott is pattogtattam.

De tehettem volna akárhol. Mostanság a football ellenére többen vannak a népek Pakson, Fehérváron, Sopronban, Kecskeméten, nem sorolom most föl az összeset, mint a ’zemtékáfradin. És, hogy mért elmélkedek most éppen erről? Elmotyogom.

Éppen nemrégiben ért véget a kosárlabda Eb kvalifikációja, amelyet a magyar egység veretlenül, hat nullával abszolvált, egészen gyönyörűn. Elérte azt a sikert, mint az aranylábúink, akikről azt is tudhatni, ha hangosat finganak. Dzsudzsák például szép kereket tud kakálni.

naismithKosárlabda mérkőzésen nem szoktak szotyolát zabálni, ebből kifolyólag ilyen eseményeken nem jelenik meg kies honunk veleje. Tetszik tudni, ugye. És amiről mégis szólanék, az pedig az, hogy a mi közösségi televíziónk, amelynek aktuális hordája az M4, ebből kifolyólag sport névre hallgat, nem bírta közvetíteni a külhoni meccseket. Egyáltalán nem.

Jó, hát játszottunk Luxemburgban is, amely dolog Szijjártó elménk szerint nagyon közel van Brüsszelhez, de nemá. Ilyképp ez a dolgozat a kosárlabdát imádó közösségért van. Hogy nem ér kibaszni mivelünk. Egyébként meg az eredőjét tudom. Libsi konc az egész.

Mert tudták? És ezt is tudták, hogy a baszketbália itt minálunk a vérvörös Kuncze Gábor rokona, a pláne libsibolsi Kuncze Géza nevéhöz fűződik? Ugyehogy, nem? Pedig a boldog időkben, 1912-ben tette meg, amit tett, megismertette Kárpátiát a baszket bállal. Most meg itt pattogtatunk, az M4 meg nem veszi a fáradságot, hogy mutassa. Különben pedig nagyon jól érezzük mi magunkat, úgy barátilag.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum