Reptér Felcsúton – ááh, csak mezőgazdasági megfigyelés

Határozottan cáfolták, ebből fakadóan minden bizonnyal épül új reptér Felcsúton. Jelenlegi szellemi, szerelmi és etikai állapotunkban ez az egyetlen logikus következtetés, úgyhogy örvendjünk együtt, és vágjunk a közepébe mezítlábas elvtársaim nekem az Úrban, a Boogie Woogie K(C)lubban.

A világ közepén, ahol a Szent Szűz – a legendárium szerint – felajánlotta az egész rohadt országot további felhasználásra az e területre migráncsoló lovas nemzetnek – ide s tova tehát Felcsúton -, repülőtér nem épül. Egyelőre. Ezt ők mondják. Akkor úgy is lesz valószínűleg ziheresen.

repülésAz alapvetést a helyi basiság tette közzé annak ellenére, hogy az általa szignált településszerkezeti terv szerint minden illetékes hatóság megadta az engedélyt egy karakán röpcsitér kialakításához. Tehát akkor mi is van itt? Vakargatjuk a fejünket élénk üzemmódban.

Hivatalos szövegként – mert ez oly gyönyörűséges – „Napirenden van a Bodmér–Felcsút IV. osztályú, saját használatú, közforgalmon kívüli, nem nyilvános repülőtér le- és felszállópályája kialakítása. A repülőteret jelenleg egy Cessna–172 típusú kisrepülőgép használja alkalmi mezőgazdasági megfigyelésre.”

Egy ilyen után csak megindul a mendemonda nemdebár? Hát dehogynem.

Viszont ez a mezőgazdasági megfigyelés ez nagyon ütős. Most, hogy már semmiféle oktalan pásztorok nem alkalmatlankodnak a mindent fölzabáló állataikkal, mert arra járt a labanc nyugdíjas, és amerre a szem a röpülőből ellát, szerte a kerek erdő, szántó meg a kutyafasza az övéik kezében leledzik, sőt még a mangalicák is kizárólag nekik röfögnek, csak meg kell figyelni mezőgazdaságilag föntről a feudumot.

Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, ahogyan a költő mondja ünnepeken pörsenéses nyolcadikos tanulók által elrajongva. Momentán azonban szürke köznapok vannak.

Kisvasúttal nem lehet bejárni az egész világot, Eszék meg messze van. Most, hogy a gázszerelő-polgármester, disznóhizlaló, közbeszerzési király arrafelé vett magának futballcsapatot, mert az az egy ott helyben nem volt elég, sokat kell majd utazgatni. A helyi érdekeltségű pöfögészde sem kanyarog arra annak ellenére, hogy mindnyájunk atyja kijelentette, ha sokat pofázunk, sínjei az egész Föld nevű bolygót körülölelik majd. Viszont zötykölődni napokon át azért mégiscsak zsenánt.

Tettek is a közlekedési anomáliák mielőbbi megszüntetéséért még tavaly év végén nagy hirtelen.

áramszünetAztán így cáfoltak ők az MTI-nek: “A megjelent hírekkel ellentétben nem épül nyilvános repülőtér Felcsúton. A község helyi építési szabályzatának módosítása múlt év december 28-án lépett hatályba, ennek részét képezte a külterületen lévő, két helyrajzi számú ingatlan övezeti átsorolása közforgalmon kívüli, nem nyilvános le- és felszállópálya céljára.”

Hogy nem nyilvános, megértjük, mindenféle póroknak nem komilfó szállani. A holnap hőse máshol leledzik, a Budavárban meg a stadion tövében álló budi jótékony melegében csakis. Viszont azért ez már tényleg sok a többnél, ugye, Peresztegi tanár úr? Hát, igen. Sőt: na, ugye! Meg komondorondó varázslólekvár. Valamint: ugyan már, királylány.

Végül pedig megmagyarázom a bizonyítványomat. Mint neked is föltűnhetett nyájas olvasó, fentebb az írásbeli tartalomközlés meglehetős zaklatott formulájával találkozhattál. Ne zúgolódj emiatt, mivelhogy a hírek hallatán AE Bizottság-féle lélekállapotba került a sorok írója, miszerint: köpni kell, köpni kell, ésatöbbi. Ez ott fönt mindennek az életérzésnek az artikulált változata.

(Hogy basznák meg!) Én kérek elnézést.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!