Pofán csap a kicsi mozdony kicsi füstje

Ha történetesen Orbán Viktor lennék – de Isten segedelmével nem vagyok -, akkor ezeknek a szerencsétlen, menekülő embereknek még a kihűlő lába nyomát is csókkal illetném. A hála azonban nem politikai kategória, mint az tudvalévő, meg különben is, itt OV-ről van szó. Ő pedig már nem mérhető emberi léptékkel a maga csillagösvényén.

A menekülők mögé bújva még kisvasút-építést is el lehet érni, ha tutul ellene a magyar, akkor is – akkor különösen -, mert csak. Természetesen törvényt hozva, hogy miniszterelnökünk gyermekkori omló álmai valóra váljanak. Az ilyesmi működést tényleg és minden skrupulus nélkül nevezhetnők diktatúrának, és meg is tesszük, igaz, nem borvirágos jókedvünkben, de miheztartás végett mindenképp.

fustosMost épp az etyekiek fütyölnek nagyon, mert megyagőzöst kapnának a képükbe. A mindent fölzabáló hatalom duzzog – amely abból fakad, hogy a népeknek nem tetszik a kicsi Felcsút kicsi vasútjának kicsi magánya -, erre a kiscsoportos, dagadt kölök a Liberójában azt mondja, hogy akkor meghosszabbítom, dafke. Nem a levegőbe beszél, és megépíti, keresztül a veteményeseken, át a palántákon, mert minden és mindenki nagy ívben le van szarva.

Az a sajátos helyzet állott elő ugyanis, hogyha Párizsban robbantanak, ennek folyományaként minálunk kisvasutak születnek. Ennek törvényi hátterét ezen a héten teremti meg az új egység szolgálatában álló kollaboráns gyülekezet. Nem tudom viszont, mi lenne, ha OV szűz lányokat óhajtana vacsorálni az első éjszaka jogán, Harrachbácsi akkor is rátenyerelne az igen gombra? Minden bizonnyal, a kívánatos népszaporulatot dicsőítve, akárha az Urat.

Leföstöm azért ezt a masiniszta cselvetést. Mint azt a jóvágású belügyminisztertől tudhatjuk, minálunk iszonytató a terrorista-fenyegetés, permanensen rettegnek tehát, hogy még a járdaföstő gyilkológépeket is gúzsba kötve viszik a tömlöcbe, mert tán savköpő menyéteket ástak el a flaszterbe. Félelem és reszketés üli meg a rónaságot.

Ezért a vasutas és BKV-s dolgokat leragasztják egy borítékban. A közforgalmú vasúti járművek biztonságos üzemeltetésével közvetlenül összefüggő műszaki adatok harminc évre titkosíthatóak lesznek, elvileg a terrorveszély miatt, a MÁV-nak vagy a BKV-nek pedig belügyminiszteri véleményezést kell majd kérnie az aktus (ne röhögj) előtt. Pintér pedig majd megmondja a tutit.

pecestnyomo1Ez, a hülyeség mellett minden bizonnyal azt a nemes célt szolgálja, hogy a metróügyekről, vagy épp a vasút körüli közbeszerzések állami támogatásáról tudhassunk meg egyre kevesebb információt, mert lopni szükséges. És most jön Etyek, becsempészve a Kalasnyikovok és taposóaknák közé, ügyesen, orbáni módra, tehát sunyítva.

A törvényjavaslat egy másik, eldugott része ugyanis felhatalmazza a kormányt, hogy rendeletben állapíthassa meg a “közlekedési infrastruktúra-beruházás megvalósításához szükséges, legfeljebb kétszáz méter szélességű területsávot vagy nyomvonalat”. Ez a mostani hatósági eljárást politikai szintre emelné, így a helyiek tiltakozását gond nélkül lehet majd félresöpörni a fiók mélyibe.

Ha tehát a nyamvadtak megnyomják azt az igen gombot, és mért ne nyomnák meg, akkor Etyeken hiába tutulnak a felcsúti csoda meghosszabbítása ellen. Ha a kormány rendelettel jelöli ki a nyomvonalat, akkor azt már jogszabály írja elő, ami ellen gyakorlatilag lehetetlen jogorvoslattal élni. Így szolgálja népét a szeretett vezető, ezen tessenek jó mélyen elgondolkozni. Ezért én most, ha ellenzék volnék – és hála Isten, ez sem vagyok -, akkor azt búgnám a mikrofonba: ich bin ein etyeker. (Ez de jó már.)

Tulajdonképpen csak ennyit akartam mondani az utolsó szó jogán. Illetve még egy kérdésem volna azért, mielőtt a bakó teljesíti a kötelességét. Ha én most emiatt mosdatlan szavakkal illetem miniszterelnök urat, mondván, hogy be is kaphatja, vagy, hogy elmegy a picsába, akkor ezért rám már meg lehet sértődni? A kérdés még nincsen teljesen tisztázva az álmoskönyvekben, de hamarosan meglesz ez is, efelől nincsen vita. Tehát, csomagolom a fogkefémet, és már indulok is.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!