Viszont azon tényleg érdemes lenne elgondolkodni, miért van az, hogy mindig úgy alakul, a külvilág muníciót ad az aljas szándékaihoz és vágyaihoz, hogy meddig tart a szerencséje neki, meg meddig süt reá a napsugár. Amíg erre rájövünk, készüljünk fel arra, hogy most két évig ez lesz, meg arra is, hogy immár dupla indok kínálkozik – migráns, járvány – akármi aljasságot megtenni, ami a hatalom megtartását szolgálja, és meg is lesz téve, ha szükség lesz rá.
Valamennyi bejegyzés
Fél krumpli
Ennek elterjedését kies hazánkban a XVII. században ugyanakkor a kalapos király, II. József adókedvezményekkel könnyítette, miután Pizzaro az őslakosok kiirtása után behozta azt Európába. Ebből is látszik, hogy a krumpli nagy idők tanúja, amely idők most kezdenek kiteljesedni, midőn a zöldség olyan unikum lesz a magyar konyhákon, mint kábé négyszáz éve. Ezt fejlődésnek bajos volna nevezni, s miután nincs kedvem dolgozatot írni a mezőgazdaság antalli szétveréséről és mostani áldatlan helyzetéről, marad az ábrándozás.
És játszunk tovább
A szakszervezetek betartják a sztrájk törvényes-törvénytelen útját, a tüntetők békésen hazamennek, a pártok pedig bambán a bitó alá járulnak. S mindeközben az a látszat, mintha itt akármi is a demokrácia játékszabályainak megfelelően működne, holott nem. Ezt is mindenki tudja, mégis még ragaszkodnak a formaságokhoz, a játék folyik tovább alávalóan, az ország és annak népe pedig mosolyogva és harsonaszóra pusztul el, de legalább törvényesen.
A családok éve, ja
Itt körbeértünk ugyanis, hiszen ebben a konstellációban nem lehet eldönteni, kire is gondolt a költő. Azokra-e, akik a kilakoltatás után másutt nem is tudnák kimerni a szarból a kisdedet, mert annyit is érnek, vagy a decens esztergályos főnemes elvtársakra (by: Fejes E.). A két halmaz nem találkozik ugyanis, sőt, mondhatni, rohadt messze van egymástól.
Kampec dolores LXXII. – Fatutaj a folyamon
A rend helyreállott. S miközben a traktoristák, a duplagyűrűsök, az olajos hajúak, a csorbult protkósok mamuszban, büszkén vagy járókerettel vonszolódva hangyasorként haladtak a kultúr felé, hogy ott rosszul szabott öltönyben dagadozó emberformájú lény sziszegje a fülükbe az újabb méregadagot, Béla csillagokról, göncölökről, mázsás boldogságokról mesélt a rigóknak olyan erővel, hogy még a macska is odaült közönségnek a vödör peremére, és még ő is elfeledkezett a vér ízéről.
Kampányok, eszmék, Soros
Soros maradt, aki volt, Orbán nem igazán, így vált ebben az általa egyáltalán meg nem értett világban üldözőből üldözötté. Ez fájdalmas lehet, de mit lehessen tenni. Ez a mi átkunk annyiszor váltott ideológiát, jelszavakat hatalmi tébolyában, hogy mára valami kiismerhetetlen, fortyogó massza lett az ő lelke. Világnézetről, kiérlelt világlátásról, eszményekről esetében nem beszélhetünk, olyanja soha nem is volt, csak a trón akarása.
Varázslólekvár
Ez a „kiemelt fontosságú kormányzati kommunikációs feladatokra” kitétel azt takarja, hogy mindjárt itt a kampány, és az a szarmennyiség, amely eddig is hullott bele a pofánkba, hatványozódni fog. Ha már gondolatmenetünket a Bizottság tánczenekar kis színesével nyitottuk, zárjuk is azzal, bemutatva kies jövőnket, íme: „Dagdugó, varázslólekvár, minden számít, semmi sem használ.”
Rend, rendetlenség, szabadság
Viszont, ha ontológiailag vizsgáljuk ezt az egészet, ezt a rend versus rendetlenség dichotómiát, akkor azt kell látnunk, nem véletlen a rend ilyen eszeveszett akarása. A rendetlenség ugyanis szabadság, mint azt Kierkegaard óta tudjuk: „Az ember, ha beletekint szabadságába, megszédül attól. A szabadság ugyanis végtelen s a semmiből fakad.”
Posted in Egyéb
Tags: charlie hebdo, európa, földi lászló, kampány, magyarország, menekültek, népszavazás, orbán viktor, sören kierkegaard
Tags: charlie hebdo, európa, földi lászló, kampány, magyarország, menekültek, népszavazás, orbán viktor, sören kierkegaard
Legutóbbi hozzászólások