Rend, rendetlenség, szabadság

– Gyere Ahmed, ugorgyunk má’ át az Ajrópába ezen a tutajon egy kicsit rendetlenkedni. – Mondja Juszuf a cimborájának, aztán nekiindulnak a végtelen víznek, és vagy megfúlnak, vagy nem. Viszont, amikor az olasz parti őrség félholtan kihalássza őket a habokból, még meg sem szárítkoznak teljesen, máris azon törik a bezúzott fejüket, hogyan rendetlenkedhetnének kicsit és egyből, mert már becsöngettek, és elkezdődött az egyentankönyves oktatási év.

Tele van a tököm már a kampánnyal, ami Orbánból és folyományaiból ömlik, pedig még el sem kezdődött igazán. Igaz, itt, egy szomszédbeli faluban már igen, ahol a rend szellemében teletoszták a villanyoszlopokat ilyen kék csodákkal. Azóta a falu nem alszik, mert a szél rezgeti és rázza a gyűlöletre hívó transzparenseket, így kergetve álmatlanságba a szavazópolgárt. Viszont, hogy a fejükbe vésődik a cirkusz emiatt, az ziher. (Ezt csak úgy kis színesként.)

A bevezetőben fölvázolt életképet egyébként nem az ujjamból szoptam, azt Földi László, magát biztonságpolitikai szakértőként aposztrofáló mókusbácsi mesélte épülésünkre az M1névre hallgató kék plakátban. Elmagyarázta, hogy az érkezők egy része eleve azért jön, hogy merényleteket kövessen el, és rendetlenség legyen.

ezisŐ az egyébként, aki júniusban azt remélte, a kiskunhalasi tábor hadifogolytáborrá válik, valamint hadba is szólított, mondván: egyre keményebben kellene fellépni a migránsok ellen, mert akik ideérkeznek, azok muszlim katonák vagy egyszerűen olyan arab emberek, akik csak a keményebb fellépésből értenek.

És ha már június, akkor emeljük ki e termékeny hónap örömei közül magát a miniszterelnököt, mint minden titkok tudóját. Ekkor tisztavatáson beszélt arról, hogy mi játszódik le az ő fejében. Ilyenek, hogy „Magyarország ma a rendet képviseli az egyre inkább rendetlenné váló Európában.” – mint emlékezhetünk.

Továbbá: „Európa számos vezetője nem vállalja a küzdelmet az újkori népvándorlás, a beözönlő törvénytelen és törvénysértő migránsáradattal szemben. Az eredmény a közbiztonság hanyatlása, fenyegető erőszak és általános elégedetlenség. Ugyanakkor Magyarország éppen az ellenkező irányba indult el, az elmúlt években magyarok milliói kapták vissza abba vetett hitüket, hogy az ország élhető, biztonságos hely. A mai, rendetlen Európa képtelen megoldásokat találni a határokat ostromló illegális migránsok, a virágzó embercsempészet és a terrorizmus jelentette kihívásokra.”

Ez oly mértékig gyönyörűséges, hogy muszáj ekképp is megőrizni az utókor számára. Viszont nem árt fölidézni, hogy a rettegő király hogyan jutott olyan magasságokba, mint ’89-ben. Ahogyan az közismert, a lánglelkű harcos az akkor már úton lévő ruszkikat küldte haza, most meg az itt sem lévő migráncsok ellen küzd. Ez valami betegség lehet nála.

Emberünk januárban, a Charlie Hebdo elleni támadás után kezdett minden korábbinál keményebben a bevándorlás ellen beszélni. Akkor még csak annyit mondott, hogy „A gazdasági bevándorlás rossz dolog Európában, nem szabad úgy tekinteni rá, mintha annak bármi haszna is lenne, mert csak bajt és veszedelmet hoz az európai emberre”.

Eszmelet--93342Aztán áprilisban jött a manipulatív nemzeti konzultáció, amely megpróbálta összemosni a terroristákat a menekültekkel, júniusban meg – mint kitetszik – építkeztek tovább. Jött a bevándorló-ellenes kampány a plakátokon, újságokban és az interneten. Most meg itt tartunk, ahol.

„Magyarok milliói kapták vissza abba vetett hitüket, hogy az ország élhető, biztonságos hely.” – Nem. Magyarok milliói vesztik el hitüket, hogy ez egy élhető hely. Mert amikor nyugalom volna, akkor ezek a barmok mindent megtesznek, hogy ne legyen az. És nem ismétlem el ezredszer is hergelődésük áldott folyományait.

Viszont minderre az Isten pénze nem elég, augusztusra ugyanis elfogyott a cirkuszra szánt három milliárd, ezért ezt kiegészítették még nyolcszáz millióval, hogy kitartson másodikáig. Emellett azt soha nem tudjuk meg, hogy a pártkasszából még hány stadionnyi pénzt kúrnak el erre a nemes célra, amely – egyre inkább úgy tűnik – nem egyéb, mint a 2018-as választás nyilvános, fotós főpróbája fizetett klakőrökkel.

Ám, ha ontológiailag vizsgáljuk az egészet, ezt a rend versus rendetlenség dichotómiát, akkor azt kell látnunk, nem véletlen a rend ilyen eszeveszett akarása. A rendetlenség ugyanis szabadság, mint azt Kierkegaard óta tudjuk: „Az ember, ha beletekint szabadságába, megszédül attól. A szabadság ugyanis végtelen, és a semmiből fakad.”

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum