„Az meglett ember, akinek/ szívében nincs se anyja, apja,/ ki tudja, hogy az életet/ halálra ráadásul kapja/ s mint talált tárgyat visszaadja/ bármikor – ezért őrzi meg,/ ki nem istene és nem papja/ se magának, sem senkinek.”
(J. A. : Eszmélet)
„Az meglett ember, akinek/ szívében nincs se anyja, apja,/ ki tudja, hogy az életet/ halálra ráadásul kapja/ s mint talált tárgyat visszaadja/ bármikor – ezért őrzi meg,/ ki nem istene és nem papja/ se magának, sem senkinek.”
(J. A. : Eszmélet)
Volt már ilyenre példa az időben, és lesz is még, végső megoldásként meg ott van a lobotómia, ha már einsatzgruppékat nem gründolhatnak, mert az momentán nem komilfó. Íme, a rendért való heroikus küzdelem ábrázata.
Beásták magukat a bőrünk alá, de bevették magukat az államszervezet minden zugába is, a legkisebb hivatalba, és a legutolsó pedellus is ők maguk.
A mindenséggel mérd magad. Mert miatta nem tudja a részeg, ha kedvét pezsgőbe öli, hogy iszonyodó kis szegények üres levesét hörpöli. Intsd meg mind, kiket szeretek, legyenek jobb szívvel hozzám, vizsgáld meg az én ügyemet, mielőtt magam feláldoznám.
Tegnap az ország főterén Kossuth, illetőleg az első felelős magyar kormány majd százéves hamvaiból újjáfaragtatott, busongó juhász stílusban készült szoborcsoportját felavatta két kollégista kisdiák. Ők Jani és Laci évre hallgatnak, és épp közjogtalan méltatlanságok.
Nem csak egyedülállóak nyomorognak, nem csak cigányok. A legutóbbi felmérések szerint családostul, gyerekestül, nagymamástól együtt négymillió ember ebben az országban, a lakosság közel fele.
Legutóbbi hozzászólások