Csillagok és göncölök

Néha van haszna annak is, ha az ember les ki a fejéből a tévé felé. A távirányító már önműködik, és a natgeót mutatja nekem, ha akarom, ha nem. Többnyire igen. Vasárnap este, hét után lehet rajta szemlélni Neil deGrasse Tyson „Kozmosz” című sorozatát, amely kísérlet arra szolgál, hogy elmesélje nekem, ki vagyok, és hogyan lettem azzá, aki vagyok.

A csillagokból indul ki, meg az ősrobbanásból, és egészen váratlan helyeken képes kilukadni. Legutóbb például Endehuannáról mesélt, hogy megértsük a magfúziót, de ugyanolyan természetességgel ábrándozik a légben illó orgonáról, vagy egy biciklin mutatja be, hogyan lassul le az idő fénysebességnél. Túlfejlett Öveges professzor ő a mai kisemberek jódógára, akik viszont nem nézik őtet, mert vasárnap esténként máshol járnak.

csillagokNem is róla akarok azonban misét írni, viszont, ha már szóba került, utána kellett nézni ennek az Enheduannának, hogy okosan a seggemben legyen a fejem. Azt lehet kihüvelyezni róla, hogy Enheduanna hercegnő, a holdisten főpapnője volt az első néven nevezhető költő a Föld kerekén, és nem én. (A francba.) Ötezer éve feküdt be a szövegeknek.

Máma Iraknak híják a régi sumér helyet, ahol ez a némber éldegélt, Neil szerint éppen most, mert az a trágya ötezer év semmit nem jelent, és, ha belegondolunk, igaza van a csillagdásnak. Apró pöttyek vagyunk egy porszemen, ha mást nem is, de ezt igazán megtalálhatjuk vasárnap esténként a dobozban. Ehhöz képest némely emberek kurva fontosnak érzik magukat.

Nézzük ezt a szöveget, amelyet valamely fidesznyik böfögött, és azt hitte, hogy ő kurva okos, meg jófej: „Amikor az elmúlt egy évet kell értékelni, akkor nemcsak a gazdasági mutatókat kell nézni, hanem az emberek véleményét is. Ez az elmúlt egy évben megosztó dolog lett, nem sikerült meggyőzni az embereket, hogy ez egy sikeres intézkedés.”

Én nem tudom, hogy mi baj lehet velem. Enheduanna érdekel, az elébbi szöveg nem. Nincsen neki tartása, veleje, érce. Semmije sincsen neki, csakcsupán a sóhajtás, hogy szavazz rám, de ezt is elbassza. És mindeközben ráébredetem arra, hogy nem vagyok én evilágra való, vagy a világ nem való énbelém.

Eszmelet--93342Júlia Hajgató Jávor testvérem tett közzé valamit, ami igazolja, hogy nem vagyok teljesen hülye. Tőle idézem: „Ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre s azt mondja, ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját.
(Dr. Martin Luther King Jr.)

Ha érted, mit akarok elmesélni, akkor jó. Ha nem, rásegítek:

„Fülelt a csend – egyet ütött./ Fölkereshetnéd ifjúságod;/ nyirkos cementfalak között/ képzelhetsz egy kis szabadságot -/ gondoltam. S hát amint fölállok,/ a csillagok, a Göncölök/ úgy fénylenek fönt, mint a rácsok/ a hallgatag cella fölött./ Hallottam sírni a vasat,/ hallottam az esőt nevetni./ Láttam, hogy a múlt meghasadt/ s csak képzetet lehet feledni;/ s hogy nem tudok mást, mint szeretni,/ görnyedve terheim alatt -/ minek is kell fegyvert veretni/ belőled, arany öntudat!/ Az meglett ember, akinek/ szívében nincs se anyja, apja,/ ki tudja, hogy az életet/ halálra ráadásul kapja/ s mint talált tárgyat visszaadja/ bármikor – ezért őrzi meg,/ ki nem istene és nem papja/ se magának, sem senkinek.”
(J. A. : Eszmélet)

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum