Néha van haszna annak is, ha az ember les ki a fejéből a tévé felé. A távirányító már önműködik, és a natgeót mutatja nekem, ha akarom, ha nem. Többnyire igen. Vasárnap este, hét után lehet rajta szemlélni Neil deGrasse Tyson „Kozmosz” című sorozatát, amely kísérlet arra szolgál, hogy elmesélje nekem, ki vagyok, és hogyan lettem azzá, aki vagyok.
A csillagokból indul ki, meg az ősrobbanásból, és egészen váratlan helyeken képes kilukadni. Legutóbb például Endehuannáról mesélt, hogy megértsük a magfúziót, de ugyanolyan természetességgel ábrándozik a légben illó orgonáról, vagy egy biciklin mutatja be, hogyan lassul le az idő fénysebességnél. Túlfejlett Öveges professzor ő a mai kisemberek jódógára, akik viszont nem nézik őtet, mert vasárnap esténként máshol járnak.
Nem is róla akarok azonban misét írni, viszont, ha már szóba került, utána kellett nézni ennek az Enheduannának, hogy okosan a seggemben legyen a fejem. Azt lehet kihüvelyezni róla, hogy Enheduanna hercegnő, a holdisten főpapnője volt az első néven nevezhető költő a Föld kerekén, és nem én. (A francba.) Ötezer éve feküdt be a szövegeknek.
Máma Iraknak híják a régi sumér helyet, ahol ez a némber éldegélt, Neil szerint éppen most, mert az a trágya ötezer év semmit nem jelent, és, ha belegondolunk, igaza van a csillagdásnak. Apró pöttyek vagyunk egy porszemen, ha mást nem is, de ezt igazán megtalálhatjuk vasárnap esténként a dobozban. Ehhöz képest némely emberek kurva fontosnak érzik magukat.
Nézzük ezt a szöveget, amelyet valamely fidesznyik böfögött, és azt hitte, hogy ő kurva okos, meg jófej: „Amikor az elmúlt egy évet kell értékelni, akkor nemcsak a gazdasági mutatókat kell nézni, hanem az emberek véleményét is. Ez az elmúlt egy évben megosztó dolog lett, nem sikerült meggyőzni az embereket, hogy ez egy sikeres intézkedés.”
Én nem tudom, hogy mi baj lehet velem. Enheduanna érdekel, az elébbi szöveg nem. Nincsen neki tartása, veleje, érce. Semmije sincsen neki, csakcsupán a sóhajtás, hogy szavazz rám, de ezt is elbassza. És mindeközben ráébredetem arra, hogy nem vagyok én evilágra való, vagy a világ nem való énbelém.
Júlia Hajgató Jávor testvérem tett közzé valamit, ami igazolja, hogy nem vagyok teljesen hülye. Tőle idézem: „Ha egy embernek utcaseprő a munkája, akkor úgy seperjen utakat, ahogy Michelangelo festett, ahogy Beethoven komponált, vagy ahogy Shakespeare írt verseket. Olyan jól seperje az utakat, hogy a mennynek és a földnek minden lakója megálljon egy percre s azt mondja, ím, itt élt egy nagyszerű utcaseprő, aki jól végezte a munkáját.
(Dr. Martin Luther King Jr.)
Ha érted, mit akarok elmesélni, akkor jó. Ha nem, rásegítek:
„Fülelt a csend – egyet ütött./ Fölkereshetnéd ifjúságod;/ nyirkos cementfalak között/ képzelhetsz egy kis szabadságot -/ gondoltam. S hát amint fölállok,/ a csillagok, a Göncölök/ úgy fénylenek fönt, mint a rácsok/ a hallgatag cella fölött./ Hallottam sírni a vasat,/ hallottam az esőt nevetni./ Láttam, hogy a múlt meghasadt/ s csak képzetet lehet feledni;/ s hogy nem tudok mást, mint szeretni,/ görnyedve terheim alatt -/ minek is kell fegyvert veretni/ belőled, arany öntudat!/ Az meglett ember, akinek/ szívében nincs se anyja, apja,/ ki tudja, hogy az életet/ halálra ráadásul kapja/ s mint talált tárgyat visszaadja/ bármikor – ezért őrzi meg,/ ki nem istene és nem papja/ se magának, sem senkinek.”
(J. A. : Eszmélet)
Vélemény, hozzászólás?