Valamennyi bejegyzés

Bencsik meg a helikopter, és más történetek

Vagy mi lesz, amikor költséghatékonyság okán minden szart összevonnak, és jön a magyar Wölkischer Beobachter. Legszívesebben ezt látná a kedves vezető, s ha ilyen sameszai lesznek, mint ez a Bencsik is, Isten és a Párt segedelmével véghez is viszi. El vagyunk veszve, azt hiszem.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

A TV2 és a Skynet

Egyébiránt nem érne meg ennyit ez a Vajna nyüszögés, ha nem volna a NER-ben egyre több ilyen elszabadult hajóágyú, mint ez a Kökény-Szalai.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Shrekvonási tünetek, avagy mért akar tévét az Andy

Margit néni nem tudta megnézni a Shrek ismétlését, mert képtelen volt újraindítani a dobozt. Ezért, ahogyan ez már közismerten természetes folyomány, előbb szétverte a készüléket, majd egy gázpalackot tett a cserépkályha mellé, ami később fel is robbant.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , ,

Orbán füldugója, Gyurcsány neje és moslék a disznóhoz

Most ő épp készül éhen dögölni. Ha egyetlenünk jó anya lenne, akkor hozzá mérné a boldogság fokát. Ehelyett a stadionjára panaszkodik, hogy hangos.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , ,

Annak, aki megérdemli

Most, hogy így kiderült az élet értelme, volna egy-két megválaszolatlan kósza kérdésünk azért. Hogyan kell kiérdemelni a magyar gyönyöröket, s vajh, azok a kéjek milyen nívón állanak, egyáltalán nem mindegy ugyanis.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Aludni veszélyes foglalatosság

Mérges lett a Dzsong, hogy ilyen tiszteletlen vele ez a tábornokja neki, és úgy vélte, hogy illő módon bünteti meg. Légvédelmi ágyúval lövette szarrá, mert úgy vélte, hogy a halálbüntetés kérdését napirenden kell tartani. Ott is tartotta, mint kitetszik.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Úri muri

Volt itt miniszterelnöki lagzi, tivornyás milliós vadászatok, lovaglás Erdélyben, és még ki tudja mi nem. Ez „elitünk” szellemi posványa. Már csak azt nem tudni, nagy jólétükben mikor gyújtják magukra a házat.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum