Bencsik meg a helikopter, és más történetek

A volt Népszabadság hajdani pártrovatának egykori vezetője, Bencsik András, régi lapja jelenlegi sorsa fölött kajánkodik. Mondhatnám azt, hogy az ember nem szarik oda, ahonnan eszik vagy evett, mégsem teszem. Azért nem, mert a Bencsik-féle Népszabadságnak semmi köze ehhöz, amit most ledaráltak, ebben nem volt már pártrovat ugyanis. Ennek ellenére Bencsik odaszarik.

Amióta azt a falkát odahagyta, és a túlélési ösztöntől vezérelve talált magának egy másikat – és nem megvilágosodás okán -, a szervilizmus mintapéldánya ő, meg a hűségé, amint menetel az első sorban, mellette az energiacellás bácsi, meg az ötös számú tagkönyves, aki szintén népszabadságos volt, míg meg nem hallotta az új időknek új szavait. Ezek a leghangosabbak máma, s míg B. Zs. artikulálatlanul ordít, Bencsik a higgadtság álcája mögött zsolozmázza a hülyeségeit, mint most is.

Ez a veszélyesebb, mert úgy tűnhet, mintha valóban nála lenne a bölcsek köve, holott lófaszt mama. Hideg fejjel és higgadtan alázza meg a magyar választópolgárt, akinek ma a vajaskenyerét köszönheti, amikor ilyeneket böfög a légbe: “A kereskedelmi tévék az alsó, a legértéktelenebb népréteget szolgálják ki, és egyúttal annak legkártékonyabb szokásait erősítik fel. A köztelevíziót a legértékesebb réteg, a véleményformálók nézik.”

Mintha ez nettó fasizmus lenne így első ránézésre, angyali tekintettel előadva. Értéktelen és értékes népréteg. Ej, de szép! Mindezen nagyvonalúan túllendülve azért két kérdés akad itt. Az egyik, hogy akkor a tévékettő, amely úgy általában háromfejű zsiráfokkal foglalkozik, mi a búbánatos jó francnak kellett az Andynak, közpénzből pláne?

pink-floydKiderült ez is: “A bulvárban – ahol az értéktelenség a legfőbb vezérlő eszme – a jobboldal nem elég tehetséges, nem elég gátlástalan, nem elég rafinált. Ezért nem annyira sikeresek ma még a jobboldali bulvármédiumok.” Akkor tehát most tanulgatják, hogyan kell kellően gátlástalannak lenni a legalsóbb néprétegek szolgálatában. Örvendjünk.

Másodjára arra lenne kíváncsi az ember, hogy a köztelevízióval, amelyet az értékesek, azaz a véleményformálók, tehát a Bencsikek néznek, azzal mi van? Hogy hányan vannak ezek az übermenschek? Az adatok szerint alig is. Továbbá, hogy aki nincs velük, az következésképp hülye is egyben, mert nem nézi a közokádatot. Érdekes egy szelektálás ez megint.

Mint ahogyan különös világlátásra vall az is, hogy Bencsik szerint Habony volt, aki a nemzet lelkiségét gyógyította meg azzal, amikor kezdeményezte, hogy a koronát 2000-ben áthelyezzék a parlamentbe. Ilyen egyszerű ez: a nemzet lelke azóta úgy meggyógyult, hogy csupán meggyakják, aki másképpen vélekedik a dolgok folyásáról, mint a Bencsikek.

Más érdekességek is jelzik rovatvezető úr valósághoz való egyedi viszonyulását. Rogán Antal szerinte azért hazudott arról, hogy helikopterezett-e, mert már elege van abból, hogy a baloldali médiumok éhes sáskái semmi mással nem foglalkoznak, mint azzal, milyen cipője, karórája, pulóvere van. Amúgy Bencsik szerint egy félmilliós helikopterezést minden középosztálybeli ember ki tudna fizetni.

Ilyen eszementségeket még nagyon sokat mondott a megsötétedett, és olybá tűnt, mintha delirálna, aztán mégsem. Mert ezeket ő higgadtan, megfontolva, a köztelevízióból táplálkozva, Habony által lelkileg meggyógyítva böfögte bele a légbe, miután egyet helikopterezett, mint középosztálybeli állampolgár. Mindezek után abba tessenek belegondolni, mi lesz itt, amikor Mészáros Lőrinc már minden lapot fölvásárolt.

Minden országosat, az összes megyeit, városit, falusit, napit, hetit, havit, hogy akkor mivel tömik majd az értéktelen választópolgárok fejét a véleményformálók. Milyen új mesét zümmögnek majd koszos, zsíros füleikbe. Vagy mi lesz, amikor költséghatékonyság okán minden szart összevonnak, és jön a magyar Wölkischer Beobachter. Legszívesebben ezt látná a kedves vezető, s ha ilyen sameszei lesznek, mint ez a Bencsik is, Isten és a Párt segedelmével véghez is viszi. El vagyunk veszve, azt hiszem.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!