Valamennyi bejegyzés

Bencsik meg a helikopter, és más történetek

Vagy mi lesz, amikor költséghatékonyság okán minden szart összevonnak, és jön a magyar Wölkischer Beobachter. Legszívesebben ezt látná a kedves vezető, s ha ilyen sameszai lesznek, mint ez a Bencsik is, Isten és a Párt segedelmével véghez is viszi. El vagyunk veszve, azt hiszem.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , ,

Olimpia a népszavazás igézetében

Valahol ilyen szinten járhatunk most éppen. Ezen a KB ülésen egyébiránt Szűrös Pincsi Mátyás is részt vett, a MOB-nál pedig Schmitt Álamelnök Pál megszavazta a bojkottot. Körbeértünk.

Posted in Egyéb
Tags: , , , , , , , , ,

Hetvenhat kilométer – a göcögés oda

Mindazt csakis a miheztartás okán vetem ide, hogy hetven évvel ezelőtt Sorokmajorban a Jóska, akiből aztán tehénpásztor lett, tudta – és ezt is tudta -, hogy a Mars merrefelé van. Ha hetvenhat kilométerezett volna, nagyapa göcögött volna az ostobaságán.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

A fű barna

Így megy ez, véltem, de a mennykő akkor ütött be igazán, amikor az angol FA Kupa döntőjén a híres gyepű Wembley-ből jött a kép, és ott is csak barnállott az anyaföld, ami már mégiscsak igazán meglepő egy dolog.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

A köztévé szerint a világ

Két napja sincs, hogy Simicska polgártársunk egy jól irányzott mozdulattal rúgta rá az ajtót lassan ernyedésbe süppedő honunkra és elsősorban a Fidesz nevezetű kócerájra. Minderről a köztévé nem tud, és a maga módján igaza is van, hiszen a hosszú bájtos embernek nincsen állami kitüntetése.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Média – a köztévé nyolcvan milliárdba került, a többi fizet

Az RTL Klub a reklámpiaci tortából tizenöt százalékos szelettel gazdagodik, de az össz’ reklámadó felét fizeti.

Posted in Egyéb
Tags: , ,

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!