Úri muri

Születésnapon álmodott a magyar szellemi toprongy, amint az a napokban újólag kiderült. Az a dzsentroid életérzés, amelyet az orbáni rezsim, annak szellemisége, a Horthy rendszer óhajtott feltámasztása generál, immár naponta üli torát. Sok jele volt, sok ösvénye van, de biztosan halad célja felé, ha nem is lassan. Ez a mi emberünk, adjunk neki valamit, gondolhatta a basi, és úgy is történt. Ez az Andy Vajna egy jótét lélek. Miután visszatántorgott Magyarországra, pofán vágták a magyar film felügyeletével, amihez állítólag ért is. Áldatlan tevékenysége nem ezt mutatja, a szakma hörög, úgymond szakmányban, a filmipar azóta haldoklik, amióta a kezében van, ha valamelyes sikerek mutatkoznak is, ahhoz vajmi kevés köze van. De most mégsem erről lenne szó. A filmfelügyelet ha szépen hoz is a konyhára, úgy tűnik, mégsem eleget, megkapta hát ez a jómagyarember gebinbe a kaszinók koncessziójának zsírosabbját, amiből már lehet rázni a rongyot. Tegyük hozzá, ezt is sokféleképpen abszolválhatja az ember, nem muszáj újgazdag tapló módján, neki mégis sikerült.
images
Damu Roland, a szerencsétlen, nem véletlenül van ott, ahol, útban volt a Tímeának, aki Andyja révén be is daráltatta rendesen, és még jól is járt. Ha eljön az ideje, megtisztulva – ha amúgy nyomorultul is – jöhet ki a rácsok mögül, míg hajdani kedvese, a Tímea nevű dísznőstény egyenesen halad a lelki szegénység felé. Hetven éves lett élete párja, az Andy, és ezt az asszonyka a maga sajátos módján ünnepelte meg, és nem azért, mert annyira szeretné hites urát, hanem mert a tejszínbe belekóstolt friss, felkapaszkodott rongyrázó újmagyar ezt tudja, erre van szüksége, mert a hatalom már megmondta neki, belevéste az agyába, mitől ér valamit, Szerinte ettől.

Az ifjú feleség az est indításaként a Kempinski Hotelhez vitette urát, ahol lovas kocsiba ültek, és a naplementében kocsikáztak fel a Budai Várba (mily idill). Az ünnepelt az úton végig szivarozott. Biztonságukat közben egy őket követő fekete autóból biztosították, a parti helyszínén pedig rendőrök, biztonságiak és hoszteszek tartottak távol mindenkit, aki nem szerepelt a vendéglistán. Dobó Kata, Sütő Enikő, Dukai Regina, Rogán Antal és neje, Demján Sándor, Timi húga, Hajdú Péter, Sarka Kata, Deutsch Anita és Gerendai Károly hivatalos volt a rendezvényre, világsztárok azonban nem jöttek. Antonio Banderas és Arnold Schwarzenegger video üzenetben köszöntötte Andyt. Timi szambatáncos nőkről, nagyszabású tűzijátékról is gondoskodott, kaszkadőrök egy kamionnal nyolcvannal hajtottak az ünneplő tömeg közé, a falakról kommandósok ereszkedtek le, a motorosok legalább kétezer golyót lőttek ki a tárból (mi ez, Közel-kelet vagy épp Kolumbia?). Andy gondoskodó feleségétől egy sztriptíztáncos lányt is kapott, aki egy rúdon pörögve szabadult meg a textiltől. Őt Pirner Alma követte, aki szintén rúdon vonaglott Andy kedvéért.
magyarorszag_rantott_hus
Így mulat a magyar úr. Az, hogy egy pénzbe frissiben beleszédült nőcskétől ez telik, ha nem is bocsánatos, de felfogható. De hogy az ura, az Andy ehhez jó pofát vág, meg a föntebb emlegetettek is részt vesznek a komédiában, na, az a baj. Hörgök itt, és hihetnők, hogy irigy vagyok, ugyan. Szomorú inkább. Mindez, amit bővebben vázoltam egy, egyetlen egy apró kis esemény országunk tündöklő szellemiségét bizonyítandó, de az ide vezető utat már régen kikövezték. Volt itt miniszterelnöki lagzi, tivornyás milliós vadászatok, lovaglás Erdélyben, és még ki tudja mi nem. Az „elitünk” szellemi posványa. Már csak azt nem tudni, nagy jólétükben mikor gyújtják magukra a házat, mert ha már muri, legyen igazán úri, olyan móricziasan.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!