Nem átjáróház ez a lángoktól ölelt kis ország – jelentette ki Hende honvédelmi miniszter a jeles ünnepen, amely napon minden egyes fajtiszta magyar a tűzijátékot, illetve a nemzet tortájából egy szeletet várt szíve legteljesebb melegével.
E felemelő szavak után egyik frissen felszentelt tisztje ott a már nem kordonoktól ölelt téren rogyott le szíve egyetlen királynője elé, hogy belemerülve a giccsbe megkérje az ő kezét.
Az elrebegett igen után maga a vezérkari főnök gratulált a leendő ifjú párnak, megszentelve egyben ezt az új népi hagyományt, amelyről az eljövendő néprajzkutatók írnak majd szívbe markoló doktori értekezéseket, hacsak nem a ctrlc+ctrlv kombó lesz a divat a szép, új világban, amely jól bevált módszer, mint tudvalévő.
Addig azonban, míg a nászt elhálhatják a fiatalok, lehet, hogy az ifjú férjet a délvidékre vezényli a sorsa, no meg a vezérkari főnök kerítést építeni, hogy ne legyen átjáróház a haza. Ha már ünnep, akkor más jeles nagyjaink is kifejtették nézeteiket erről az átjáróház dologról, amely fogalom azt is jelenti, hogy zavaros hely.
És tényleg annak mutatkozik, főként egyes volt kommunista alakok fejében, akik átváltozásuk után, amint letették a lantot mint fő-fő vendéglátósok, most épp nyugalmazott belügyminiszterként, pláne meg levitézlett pót-miniszterelnökként tengetik napjaikat, ebből fakadóan hülyeségeket beszélnek.
Bár lehet, hogy nem is tudja ezt Boross Péter, aki a Hóbagoly megtisztelő nevet kapta dzsemborija után, és valljuk be, meg is érdemli a felemelő titulust, mert az éjjeli madár tudatával kuvikol kitartóan évek óta. Most épp egy méretes náci mondókát rebegett a rendszerhez mindhalálig hű sajtóipari terméknek.
Azt találta mondani, hogy ez a friss bevándorlós história, amelybe beleájul már az egész ország – de legfőképp az ő elvtársai -, nem kulturális és migrációs kérdés, hanem annál több. Bőrszín, ebből fakadóan pedig faji probléma. Jelzem, ilyen dolgokkal Nürnbergben foglalkoztak behatóan, ami azonban jól láthatóan nem zavarja a nemzet friss bölcsét.
Ily környezetben nincs mit csodálkozni azon, hogy fővárosunk egy más pontján jól szituált bőrfejűek védték megint spontánul a teret a nem odavaló alakoktól. Amely nem odavaló alakokat Auschwitzba óhajtották küldeni a felvilágosult szavazók, miközben pofont is kapott egy nem odavaló nő. Mindezt a két hét alatt rendet teszünk Sándor seregei tétlenül nézték. Így megy ez minálunk az egyetlen úgynevezett állami ünnepeken.
Vélemény, hozzászólás?