Átjáróház

Nem átjáróház ez a lángoktól ölelt kis ország – jelentette ki Hende honvédelmi miniszter a jeles ünnepen, amely napon minden egyes fajtiszta magyar a tűzijátékot, illetve a nemzet tortájából egy szeletet várt szíve legteljesebb melegével.

E felemelő szavak után egyik frissen felszentelt tisztje ott a már nem kordonoktól ölelt téren rogyott le szíve egyetlen királynője elé, hogy belemerülve a giccsbe megkérje az ő kezét.

Az elrebegett igen után maga a vezérkari főnök gratulált a leendő ifjú párnak, megszentelve egyben ezt az új népi hagyományt, amelyről az eljövendő néprajzkutatók írnak majd szívbe markoló doktori értekezéseket, hacsak nem a ctrlc+ctrlv kombó lesz a divat a szép, új világban, amely jól bevált módszer, mint tudvalévő.

átmegyAddig azonban, míg a nászt elhálhatják a fiatalok, lehet, hogy az ifjú férjet a délvidékre vezényli a sorsa, no meg a vezérkari főnök kerítést építeni, hogy ne legyen átjáróház a haza. Ha már ünnep, akkor más jeles nagyjaink is kifejtették nézeteiket erről az átjáróház dologról, amely fogalom azt is jelenti, hogy zavaros hely.

És tényleg annak mutatkozik, főként egyes volt kommunista alakok fejében, akik átváltozásuk után, amint letették a lantot mint fő-fő vendéglátósok, most épp nyugalmazott belügyminiszterként, pláne meg levitézlett pót-miniszterelnökként tengetik napjaikat, ebből fakadóan hülyeségeket beszélnek.

Bár lehet, hogy nem is tudja ezt Boross Péter, aki a Hóbagoly megtisztelő nevet kapta dzsemborija után, és valljuk be, meg is érdemli a felemelő titulust, mert az éjjeli madár tudatával kuvikol kitartóan évek óta. Most épp egy méretes náci mondókát rebegett a rendszerhez mindhalálig hű sajtóipari terméknek.

Azt találta mondani, hogy ez a friss bevándorlós história, amelybe beleájul már az egész ország – de legfőképp az ő elvtársai -, nem kulturális és migrációs kérdés, hanem annál több. Bőrszín, ebből fakadóan pedig faji probléma. Jelzem, ilyen dolgokkal Nürnbergben foglalkoztak behatóan, ami azonban jól láthatóan nem zavarja a nemzet friss bölcsét.

Ily környezetben nincs mit csodálkozni azon, hogy fővárosunk egy más pontján jól szituált bőrfejűek védték megint spontánul a teret a nem odavaló alakoktól. Amely nem odavaló alakokat Auschwitzba óhajtották küldeni a felvilágosult szavazók, miközben pofont is kapott egy nem odavaló nő. Mindezt a két hét alatt rendet teszünk Sándor seregei tétlenül nézték. Így megy ez minálunk az egyetlen úgynevezett állami ünnepeken.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!