Fokozás

„Hódmezővásárhelyen különösen nagy a tétje a június 9-ei választásnak, hiszen itt indul Márki-Zay Péter, Magyarország legháborúpártibb politikusa… Az az ember, aki két esztendővel ezelőtt azért küzdött, hogy Magyarországot belevihesse a háborúba, és hogyha 2022-ben megnyerte volna a parlamenti választást, akkor bizony ma Magyarország nyakig lenne az Ukrajnában zajló fegyveres harcokban… Márki-Zay Péter számára tehát egyedül az a fontos, hogy Magyarországot belevigye a háborúba…”

Nem igazán jelent meg ez a szöveg az országos sajtóban, de az MTI kiadta. Szijjártó Péter külügyminiszter dumálta ezt bekapcsolódva a hódmezővásárhelyi kampányba, és így, első ránézésre az a vélekedésünk, hogy ennél mélyebbre süllyedni már nem nagyon lehet. De a Fideszről és a fideszistákról mindig kiderül, hogy nincs a béka segge alatt a gödörben az a nívó, amit ne tudnának alulmúlni, úgyhogy várjuk a folytatást. Van még bő három hét a választásokig, tehát lehet alámerülni az általuk kavart trutyiba.

Amikor kitalálták ezt a háborúpárti dumát, már akkor mindenki tudta, milyen ordas, alávaló hazugság ez az egész, arra azonban nem számítottunk, hogy lehet fokozni. Nem a vonyítást, amit művelnek, mert az soha nem ér véget és mindig hangosabb, hanem nyelvtani alakként, mint látjuk: háborúpárti, háborúpártibb, legháborúpártibb, akárha gut, besser Gösser. De van egy luk a történetben. Orbántól tudjuk, hogy mi, akik nem rájuk szavazunk, az alapfokot képviseljük a történetben, mi vagyunk sok milliónyian a háborúpártiak.

Most látjuk, hogy Márki-Zay érdemelte ki a felsőfokot (legháborúpártibb), a középfok még hiányzik, arra lehet aspirálni. Amúgy isten látja lelkemet, nem különösebben kedvelem a hódmezővásárhelyi polgármestert, de akkor sem emlékszem arra, hogy hadat üzent volna Putyinnak, vagy ilyen szándékai lettek volna. Ha most Szijjártó ezt akarja rákenni, akkor hazudik, de ezzel sem állapítottunk meg olyan túl nagy újdonságot, ez a fideszistáknál fokozhatatlan alapállapot, ők a mocsok archetípusa.

Ezzel azonban Szijjártó közöttük is az élre tör. Nem hallottuk, milyen tónusban hangzott el mindez, de elég olvasni is ahhoz, hogy fölidéződjön bennünk Goebbels tata 1943. február 18-i beszéde a berlini Sportpalastban, ahol totális háborúba hívta válogatott hallgatóságát. Valami ilyen üzemmódban van a Fidesz, akik a háborús óbégatást járatják a csúcsra. Más ebből a kampányból már nem hallatszik, és nem az a baj (dehogynem), hogy egyéb mondandójuk nincsen, hanem az, ha úgy gondolják, ez elég a győzelemhez.

És még az is lehet, hogy igazuk van. Bár olybá tűnik, hogy tizenkilencre húztak lapot, de már nem egyszer vált be ez a taktika. Buzgólkodnak a közvéleménykutatók, minden nap előállnak valami friss eredménnyel, amelyekben az a közös, hogy a Fidesz olyan negyven százalék körül billeg, azaz kies hazánk bávatag közönsége jó részének ennyi éppen elég, tehát nekik szól a cirkusz. Nekik mondta Orbán is azt tegnap, hogy „a június 9-i választásokon álljanak ki a béke mellett és segítsenek elzavarni a brüsszeli héjákat”.

Akik szintén háborúpártiak, mint maga Márki-Zay. Amúgy a brüsszeli héják és a hódmezővásárhelyi polgármester helyében a gatyáját is leperelném Orbánnak és Szijjártónak, illetve az összes többinek, akik személyeskedve háborúpártiznak. Ehelyett azonban mi csöndben kérődzve figyeljük ezt az eszement tombolást, aminek a hazugság volta abból is ki fog derülni, hogy június 10-én reggel egycsapásra fog eltűnni a kommunikációból, ám addigra véget ér a szavazás, és lesz neki eredménye vagy ilyen, vagy olyan.

Mindemellett ugyan tudjuk, de nem árt újólag fölidézni, hogy a magyar honvédség vezérkari főnöke arról ábrándozik, hogy a hadsereget immár a fegyveres konfliktusok megvívására kell fölkészíteni, illetve a Belügyminisztérium az iránt érdeklődik a szakiskoláknál, hogy azoknak a háborús időkben mire van szükségük. Ez annyira nem lepi meg az embert, hiszen a fasizmus lényege a militáns uszítás, és akkor ezen a ponton tegyük hozzá Márki-Zayt (és önmagunkat), mint akik a háborúval kelünk és fekszünk, azt szoktunk reggelizni.

És meglepve látjuk, nem passzol a történet, egyáltalán nem kerek, nincsen neki se eleje, se közepe, sem vége. Egyetlen elnyújtott ordítás van, hogy hasogat az ember füle tőle, görcsbe rándul az undortól a gyomra, és nagyon sokszor érez késztetést arra, pofán vágja egyesével mind az összes tutuló organizmust, akiknek semmi egyéb gondja nincsen, mint hatalomban maradni, ha amúgy beledöglik az ország akkor is. Ez is a Harmadik Birodalomra hajaz. Ott is az volt, hogy vagy győzünk, vagy megdöglünk, minden más lényegtelen. Így vagyunk itt is.