Egyre különösebb az a hely, ahol élünk, eftássak. Mi történt most épp, elsikkadva a nagy putyini és lengyelhoni látogatások mindent elsöprő fényében? Ez eftássak: jónéhány közkeletű szó használatától tiltotta el az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Újbeszélül: Bőség-minisztérium) saját dolgozóit. A stadion helyett a fedett sportlétesítmény kifejezés használatát javasolják, a terhes helyett a várandóst, de a dolgozóknak kerülniük kell az olyan hétköznapinak számító szavakat is mint szegény, szegénység, mélyszegénység, gyermekszegénység, esélyegyenlőség, ápoló vagy éppen gondozó. A minisztérium szerint az intézkedés segíti az egységes szóhasználatot, valamint egyúttal mutatja a kormányzati politika irányát is.
A kormányzati politika iránya tehát eftássak a következő: amiről nem beszélünk, az nincsen is. Így minálunk, a Kánaán közepiben szegénység az nincsen, a gólyatáborokban akaratuk ellenére megdöntött (ha már eufemizmus ugye) lyányok így nem eshetnek teherbe sem, esetleg várandóssá válhatnak nagy jódógukban. Esélyegyenlőség az végképpen nincsen, ebben például tökre igaza van az ukáznak. Meg ápoló se, ő Londonban mosogat, és nem gazdasági menekült, olyanok csak hozzánk kopogtatnak. A cirkuszi elefántnak viszont nem lesz állatgondozója se, ha már a gondozó is tilos. Akkor aranyom éhen fog dögölni, mint a nemmélyszegénységben lubickoló számos honfitársunk, illetve ez nem történhet meg, mert nem lesz szó, amivel ki lehet fejezni, ugye. Apa, elkezdődött.
Íme a sorvezető az 1984 című bohózatból: „Persze az igék és a melléknevek közt végezzük a legnagyobb irtást, de a főnevek százait is teljes joggal kiirthatjuk. S nemcsak a rokon értelműeket, hanem az ellentétes értelműeket is. Mert ugyan miféle létjogosultsága van egy olyan szónak, amelyik pusztán csak egy másik szónak az ellentéte? Vegyük például a »jó« szót. Ha egyszer van egy olyan szavunk, mint a »jó«, ugyan mi szükség olyan szóra is, hogy »rossz«? A »nemjó« éppen olyan megfelelő… Ha pedig a »jó« nyomatékosabb kifejezésére van szükség, mi értelme annak, hogy egész csomó olyan, teljesen haszontalan szót használjunk, mint például a »kitűnő«, a »ragyogó« meg a többi hasonló? Ezeknek a jelentését tökéletesen fedi a »pluszjó«, vagy a »duplapluszjó«, ha még fokozottabb értelmére van szükségünk. … A végén a jóság és a rosszaság egész fogalomkörét ki fogja fejezni hat szó – azazhogy igazában egyetlenegy szó.“
Csakafidesz. Ezt már magunk pingáltuk hozzá, miközben sírva vigadunk itt a Haladás fedett sportlétesítménye mellett. Felcsúton nincsen stadion, nem is volt soha, és a hamis eurókkal seftelő manus se volt sohase az ifjúsági tagozat führere. Eltüntettük őt még a netről is, mint ahogyan a facebookról az Orbánt fikázó bejegyzéseket. „Egyáltalán, honnan tudhatjuk, hogy kettő meg kettő valóban négy? Vagy hogy a nehézségi erő működik? Vagy hogy a múlt megváltoztathatatlan? Ha mind a múlt, mind pedig a külső világ csak tudatunkban létezik, s ha tudatunk maga szabályozható – akkor mi a helyzet?“ – Írja Winston Smith, aztán elviszi a gondolatrendőrség egy kis beszélgetésre. Nem ajánlatos gondolkodni a munkaalapú illiberális társadalomban, tudjuk ezt már jól, miközben olajtól iszamos kezeinket törölgetjük. De tessék mondani eftássak, mi lesz azzal a Bőség-minisztériumi dolgozóval, aki tiltott szavakat a szájára vesz? Kiherélik őtet? Meg egyáltalán, mi, prolik használhatjuk a bűnös kifejezéseket, vagy jön értünk a fekete autó? Várjuk a Párt irányelveit szívrepesve és nagyon.
Vélemény, hozzászólás?