A közmunka haszna egyértelmű. Halálra keresi vele magát a jómunkásember, ezen túl pedig permanens élménye neki az is, hogy ő milyen kibaszottul hasznos tagja a társadalomnak, amely – mint az tudvalévő – munka alapú. Ezen túl még illiberális is. Ez utóbbi társadalomtudományi kategória, amely a maga egyszerűségében és együgyűségében örökös miniszterelnökünk lázáros tudatában létezik csupán, meg amúgy is értelmezhetetlen, de azért teszi a magáét. A hülyék megmondják a bambáknak, hogy mit csináljanak. Így megy ez.
Legutóbb Debrecenben hajtották ki a népeket hasznosat cselekedni.
– Látod azt az erdőt, fiam?
– Igen, uram.
– No hát akkor, fogod a baltát, gereblyét, kapát, és kipucolod az alját. Értve vagyok? Pia nincs, munka van, ha jót akarsz, lódulj!
És ment az ember dolgozni, sok társával egyetemben hasznosat cselekedni a haza üdvére és saját épülésére. Ennek van hivatalos oldala is, a cívisek Nagyerdőjét rekonstruálják parkilag az Unio segítségével egymilliárd forintból. Biztosan közbeszereztek meg pályáztak, és biztosan egy mindehhez igen nagyon értő mifiunk borja nyerte el az egész örömöt, és tette a dolgát, aminek eredménye is lett, mégpedig a következő: az engedély nélkül dolgozó közmunkások kiirtották a védett erdő aljnövényzetét. Feladatuk a nem őshonos cserjék gyérítése lett volna, ehelyett a cserjeszint összes növényét elpusztították, ráadásul az avart és a talaj felső rétegét is felforgatták, ami megsemmisítette a telelő rovarok és kétéltűek sokaságát, valamint sok madár fészkelőhelyét.
El lett végezve a közmunka úgymond, mint ahogyan a csodálatos Budapesten is, a Déli csücskiben. Ott is hasznos munkát végeztettek a rabszolgákkal. Egy űzött kerületi polgármester kislattyogott a a Moszkva térre, délnek nézett, a sínek fölött fákat látott meg bokrokat, aztán közmunkásain ingatta megfáradt tekintetét, és odaküldte őket gazolni, amely nagyon jól sikerült. Következtében a pályaudvaron megállt az élet, az alagút, amely ennek az intézménynek a lelke volna, omladozik, vonat se ki, se be. Itt is közmunkálkodtak böcsülettel, eredményesen és mindannyiunk javára.
Szerencsésebb esetben időben feladják a jobb érzésű magyarok, mint tette ezt Gyöngyfa polgármestere. Nem bírta tovább, és odahagyta az egészet a jófrancba. – Úgy éreztem csalok, sikkasztok, okiratot hamisítok, és elkövetem a hivatali visszaélés bűntettét. Azzal követem el mindezt, hogy igazolom: a falu közmunkásai dolgoznak, holott ez nem igaz, csak herdáljuk az ország pénzét – fakadt ki a szerencsétlen, és csendesen lemondott. Távozását így kommentálta: – A közmunkások rendszeresen nem jönnek dolgozni, elhagyják a munkahelyüket, s ha itt vannak, akkor sincs haszna a tevékenységüknek. Nálunk harminchat közmunkás egy háromszáz méteres árkot tisztított fél éven keresztül. – Révedezett.
Mindez munka alapú társadalmunk lázlapja: vagy nem csinálunk semmit, vagy szétkúrunk mindent erős társadalmi kontroll alatt ugyan, de alaposan. Mi a baj? Semmise sincsen, legyen bármi az ára, megmutatjuk a munka böcsületét, basszon szét mindent a magyar mintsem segélyt kapjon. Ez a filozófia. Ne hőbörögj, statisztika rendben, a széles fejsze meg mosolyog.
Vélemény, hozzászólás?