Forradalom vót a mi uccáánkbaaa’

index-58_1Rejtőzik némi forradalmi véna a polgárokban itt minálunk, a Derkovitson. Búvópatakként lopakodik, és olykor előbukkan az istenadta nép lelkének mélységes bugyraiból a kuruc hevület, amely a rendszer szidásában, elsősorban is a fővezér halál farkára óhajtásában manifesztálódik, mint történt ez tegnap éjszaka is. Mindez persze nem előzmények nélkül való. Már karácsony szent napjának éjjelén is celebrált éjféli misét egy polgártársunk hasonló felütéssel, ám akkor sokkal szelídebb volt a hangulat, amely mindezt megalapozta. Valami van a levegőben, ez vagy a tavasz lesz, vagy a maligán, esetleg a kettő szerves vegyülete, végül is, a lényegét tekintve édesmindegy, az előadás tíz pontot kapott a zsűritől.

Egyébként mindenről az óvodások tehetnek. Már el is feledtük mi, telepiek a tovatűnő fagyos napokban, milyen az, amikor úgy igazán élik az életüket. Csöndesség volt mindez ideig, de elég volt nekik néhány kósza napsugár, meg az, hogy a varjak eltakarodjanak halált hozó károgásukkal a telep közeléből is, máris kipörögtek a napvilágra. Műanyag dömperjeikkel, motorjaikkal, azok flasztertépő hangjával, no meg elmaradhatatlan éktelen visításukkal legott bearanyozták az egész délelőttöt. Azét a napét, amely szárba szökkentette azt a forradalmat, amelyet nem a Pilvaxban, jóval inkább a sarki fűszeresnél beszerzett mindenféle, az utcán öblögetett istentelen nedűk alapoztak meg. Ilyen sportot sokan űznek errefelé, és mégsem válik mindenkiből lázadó.

medve17Aztán, hogy egy nehéz nap éjszakája melyik honfitársunk lelkének mely rétegét szabadítja elő, ez a problematika még tudományos elemzésre vár. Ez a dalnok, aki a mostani tavaszköszöntő népi játékot előadta, Orbánnal és Putyinnal foglalatoskodott a tartalmi részben, a műfaj azonban meghatározhatatlan volt. Végül is, és összességében a szerenád jellemző jegyeit hordozta magán a pörformansz némi módosulással. A művész nem szíve hölgyéhez óhajtott bebocsáttatást nyerni, hanem a kormányzó urat hajtotta el a jó édesanyjába mandolin kíséret nélkül, mondandójába itt-ott belekeveredett a nagy orosz medve is. Mindez mutatta, hogy az autodidakta nagyon jól eligazodik a világ folyásában, naprakész – mondhatni – a történésekben, ami böcsülendő dolog. De mégis volt valami abszurd bája az egésznek.

Ugyanis, mint a Flinstonoknál, olyan hangulat uralkodott a jólszituált panelek között. Akárha Frédi testesült volna meg a virágba borult jóemberben, aki láthatóan együtt kelt az óvodásokkal, és nem dömper-tologatásban utazott. Hősünk ezen az éjen nem Vilmához óhajtott bebocsáttatást nyerni, csupán l’art pour l’art öntötte a flaszterra lelkének mélyfekete tartalmát, az ablakok azonban hasonképp borultak fénybe, mint boldogabb kőkorszaki barátaink mozijában a záró jelenetben. Itt azonban más kifutást kaptak a történések. Orbán takarodj, ezt a szlogent lopta el a hazaáruló civilektől, ám amikor lelke sötétebbik oldala vette át a hatalmat a közlendőn, akkor egészen cifra, a magyar nyelv gazdagságát a legnagyobb mélységekig bemutató szókészlet buggyant elő belőle egyenesen simicskai magasságokban.

0d6e4v3_thumbLKözkeletűen volt geci mindenki, aki a forradalmár nemes személyiségén kívül állt, maga az egész végtelen univerzum. Mindez jelezte, hogy hősünk még képzetlen az ellenség módszeres kiirtásának dolgában, mit sem tanult a mostanság oly igen élénken regnáló dzsihádista elsőáldozóktól, sem pedig Vlagyimir Iljics Uljanovtól. A permanens forradalom ideájáról mit sem tudott, ő önmagáért és önmagában állt harcban a világgal, ebből is látszott, hogy szemináriumra még járnia kéne a lelkemnek. Egy szerencséje volt, a prófétát nem vette bele szidalmaiba, ki tudja, mi történhetett volna akkor? Így csak annyi, hogy egy, a közmunkában megfáradt sorsosunk unta meg az egészet, és belevisított az éjszakába, akárha délelőtt az óvodások. Hagydmáabbaaaaaaaaa…, és ettől még frédisebb lett az egész, viszont eredményre vezetett. A mókamester éktelen öklendezéssel kezdett okádni, kijött belőle az összes kannás bor, meg az egész lelke. Megdermedt tócsáit kerülgetjük most a szép új napon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
Tags: , , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!