Száz keresztet, ezeret

Latorcai államtitkár-miniszterhelyettes formában van mostanában. Két napja megtudtuk tőle, hogy az is hisz, aki nem hisz, következésképp minden ateista keresztény, illetve ezek folyományaként és bizonyságául azt a megdönthetetlen axiómát, ha a pogány nem lenne keresztény, meg sem tudna szólalni, mert minden szava a kisjézustól ered. Azaz, kaptuk a képünkbe, a szeplőtelen fogantatás előtt a komplett emberiség néma volt. Illetve, mint emlékezhetünk az akkori delíriumra, senkinek nem volt méltósága sem, ami szintén csak a kereszténységnek köszönhető. Beláthatjuk, ez a tébolynak már az a foka, ami tiszteletet vált ki az indiánokból.

Ehhez hozzá tenni már nincs mit, Latorcai államtitkár-miniszterhelyettesnek azonban sikerül a lehetetlen. A maga kis különös világában megtalálta nemzetünk biztonságának és békéjének egyetlen zálogát, ami az, hogy állítsunk kereszteket szerte a hazában. Idézzük a beteget: „követve őseink évszázados hagyományát, állítsunk új, modern kereszteket az utak mentén, a falvakban, a városokban, állítsunk minél több keresztet a békéért”. Partizános filmekben ezt úgy mondanák, minden kilométerkőnél, amihöz csak annyit kellene hozzá tenni, megazisten, és a kegyelem örök időkre biztosítva volna. Csak a gyógyszeradagot kell beállítani.

Más is elhangzott még a keresztállítás egyedül üdvözítő módjáról azonban. Ebből a részletből csak a „modern” jelző érdemel kiemelt figyelmet, mert nem tudjuk, a beteg mit gondol alatta. Mitől modern egy kereszt. Ha világítós, kulcstartós műanyag, ha számítógépvezérelten bólogat rajta Krisztus urunk, zenél, ha megnyomjuk, tömjént pöfékel, vagy ránézésre penitenciát oszt. Tudja a rosseb, majd kiderül, egy viszont bizonyos, hogy kurva sok kell belőle, akárha erdő, amelyben bolyongani lehet, mint Latorcai államtitkár-miniszterhelyettes kényszerképzeteiben. Amelyek azok, hogy miért is kell modern kereszt az összes kilométerkőhöz.

Háború és migráncsok ellen leginkább, illetve a dollárbaloldal féken tartására. Nem hülyéskedek, de az a nagyobbik baj, hogy Latorcai sem. Sőt, egészen komolyan gondolta azt, amit gondolt, s amit a kereszténységtől kapott szókészletével emberi méltósággal (keresztény) előadott. Illetve tegyünk ide még egy keresztényt a biztonság kedvéért, mert soha nem lehet tudni, hol, melyik bokorban leselkedik az ürdüng maga, hogy elvigyen vagy megrontson minket. Akkor pedig csak Orbán Viktor nagy vitéz és a hit bajnoka lesz képes megszabadítani a lelkünket a gonosztól. Ámen. De ugorgyunk, van miért ugyanis dögivel.

Ami most következik, azt is komolyan gondolta hősünk, és mindezt egy misszionárius bátorságával adta elő. Így tessenek elképzelni a lelki szemeikkel, akárha Mária néni a sparheltnél sűrűn vetve a keresztet. No most, és tehát, az első és könnyebbik feladat, hogy kereszteket állítsunk a békéért. Mint ismeretes, minél több nálunk a kereszt, Putyin annál hátrébb húzódik Ukrajnában, ha pedig már nem is látjuk a napot a keresztek erdejétől, ki is takarodik egészen onnan. Sajnálatos azonban, hogy a költő nem erre gondolt, és még lehangolóbb, igazából nem is tudjuk mire is. Ő maga sem. Annyit tudott: óbégatni kell.

Hát óbégatott egyet. Érdekesebb viszont a migráncsok és a keresztek viszonya. Latorcai előadásában „az Európai Unió bürokratái olyan gazdasági bevándorlókat akarnak erőszakkal betelepíteni, akiknek semmit nem jelent a keresztény kultúránk, sőt, sokuk nem olyan rég még fizikailag is üldözte a keresztényeket a Közel-Keleten. Ígérem, nem fogjuk hagyni, hogy migránsokkal árassza el Magyarországot az európai baloldal, és velük összefogva a dollárbaloldal”. Ez kurva nagy gond Latorcai fejében, de a keresztállítás megoldja. Legalábbis ez következik, vagy ennek kellene következni a kristálytiszta logikából.

Vagy nem. Valamikor régebben, ha jól emlékszem vagy a Bayer, vagy a Bencsik, vagy valamelyik másik idióta a busójelmezben látta a migráncsok elleni küzdelem zálogát. Latorcai szerint most a kereszt az, ami, ha tényleg minden kilométerkőnél van egy, elriasztja az összeset, csak az a kérdés, mi lesz azokkal, akiket Orbán hoz be az aksigyárakba. Azok is menekülnek-e, vagy oda kell hagyniuk minden taót, sívát, buddhát meg a más ezernyi isteneket, ha hozzánk jönnek elvenni a munkánkat, illetve megtoszni özvegyeinket. A káosz tehát meglehetős, és ebből már nem is lehet kikeveredni.

Egy kérdés marad csupán, mit szív ez a Latorcai, mert mi is szeretnénk belőle, hogy annyira boldogok legyünk, mint ő. Ha ez nem áll fenn, akkor azt szeretnénk tudni, mit kap, vagy mit ígértek neki, hogy hülyének tettesse magát, illetve, ha valóban az, akkor az a dilemma, miért államtitkár, sőt, miniszterhelyettes. Ám, ha a diliflepni a feltétel a magas hivatalhoz, akkor nem szóltunk. Ám azonban, ha ez az egész csak szimpla aljasság jó pénzért, akkor felszólamlanánk, és keresetlen szavakkal közölnénk vele, szórakozzon a haverjaival, és Isten bocsássa meg, dugja föl magának az összes útszéli keresztjét, és akkor óbégasson. És most már teljesen ámen.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Száz keresztet, ezeret
  1. Paulus_Maior szerint:

    „Aki a kereszt jelét viseli, nem biztos, hogy kereszteslovag! Lehet az keresztes pók, sőt keresztes vipera…”
    /fra Lorum/

  2. Yeti szerint:

    Latorból van millió szám, Jézus a hiánycikk ez idő tájt.
    No nem baj, kezdetnek az is megteszi, ha a latorokat (bátorok?) kettesével látom az emlegetett kereszteken.

    • kovacs_ugynok szerint:

      Másnak is feltűnt a fideszes potentátok neve? Nomen est omen. latorcai, martalóc, gyopáros, rotyis…

      • Yeti szerint:

        Illetlenség más nevével ökörködni – de ezeknél már tojok az illemre (is). A további fokozatokat már nem is írom le.

        • kovacs_ugynok szerint:

          Na látod, ez köztünk a különbség, én nem „ökörködök” más nevével. Csupán csak megjegyeztem, hogy valaki ősét valami miatt elnevezték valaminek, mire a leszármazott is azt bizonyítja, talán van az elnevezésben valami. Talán Teleki (a vadász) mondta, hogy óvakodj a 3 nevű emberektől. Mit ad, a fidesz tele van velük. Nem kell túlgondolni, „ezek” a fideszesek a nevük és a származásuktól teljesen függetlenül is rongy en’berek, bűnözők. Kivétel erősíti… Ennyi.

  3. kovacs_ugynok szerint:

    „Mitől modern egy kereszt. Ha világítós, kulcstartós műanyag, ha számítógépvezérelten bólogat rajta Krisztus urunk”

    Várjál! Az már okoskereszt lenne.

    „Egy kérdés marad csupán, mit szív ez a Latorcai, mert mi is szeretnénk belőle, hogy annyira boldogok legyünk, mint ő.”

    Egyszerű a válasz. 20ezreseket, kötegben. Ha van lé, minden is van. Cserébe eljátszhatja a hülyét, az olcsójános. A piktorkának olcsó, mert az adófizetők pénze, nem az övé. :/

  4. Simon András szerint:

    Touché!
    Minden mondatával.
    De nekem könnyű.
    Szegény igaz hívőknek viszont (ismerek ilyet, intelligencset és jószándékút is) viszont…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum