Száz keresztet, ezeret

Latorcai államtitkár-miniszterhelyettes formában van mostanában. Két napja megtudtuk tőle, hogy az is hisz, aki nem hisz, következésképp minden ateista keresztény, illetve ezek folyományaként és bizonyságául azt a megdönthetetlen axiómát, ha a pogány nem lenne keresztény, meg sem tudna szólalni, mert minden szava a kisjézustól ered. Azaz, kaptuk a képünkbe, a szeplőtelen fogantatás előtt a komplett emberiség néma volt. Illetve, mint emlékezhetünk az akkori delíriumra, senkinek nem volt méltósága sem, ami szintén csak a kereszténységnek köszönhető. Beláthatjuk, ez a tébolynak már az a foka, ami tiszteletet vált ki az indiánokból.

Ehhez hozzá tenni már nincs mit, Latorcai államtitkár-miniszterhelyettesnek azonban sikerül a lehetetlen. A maga kis különös világában megtalálta nemzetünk biztonságának és békéjének egyetlen zálogát, ami az, hogy állítsunk kereszteket szerte a hazában. Idézzük a beteget: „követve őseink évszázados hagyományát, állítsunk új, modern kereszteket az utak mentén, a falvakban, a városokban, állítsunk minél több keresztet a békéért”. Partizános filmekben ezt úgy mondanák, minden kilométerkőnél, amihöz csak annyit kellene hozzá tenni, megazisten, és a kegyelem örök időkre biztosítva volna. Csak a gyógyszeradagot kell beállítani.

Más is elhangzott még a keresztállítás egyedül üdvözítő módjáról azonban. Ebből a részletből csak a „modern” jelző érdemel kiemelt figyelmet, mert nem tudjuk, a beteg mit gondol alatta. Mitől modern egy kereszt. Ha világítós, kulcstartós műanyag, ha számítógépvezérelten bólogat rajta Krisztus urunk, zenél, ha megnyomjuk, tömjént pöfékel, vagy ránézésre penitenciát oszt. Tudja a rosseb, majd kiderül, egy viszont bizonyos, hogy kurva sok kell belőle, akárha erdő, amelyben bolyongani lehet, mint Latorcai államtitkár-miniszterhelyettes kényszerképzeteiben. Amelyek azok, hogy miért is kell modern kereszt az összes kilométerkőhöz.

Háború és migráncsok ellen leginkább, illetve a dollárbaloldal féken tartására. Nem hülyéskedek, de az a nagyobbik baj, hogy Latorcai sem. Sőt, egészen komolyan gondolta azt, amit gondolt, s amit a kereszténységtől kapott szókészletével emberi méltósággal (keresztény) előadott. Illetve tegyünk ide még egy keresztényt a biztonság kedvéért, mert soha nem lehet tudni, hol, melyik bokorban leselkedik az ürdüng maga, hogy elvigyen vagy megrontson minket. Akkor pedig csak Orbán Viktor nagy vitéz és a hit bajnoka lesz képes megszabadítani a lelkünket a gonosztól. Ámen. De ugorgyunk, van miért ugyanis dögivel.

Ami most következik, azt is komolyan gondolta hősünk, és mindezt egy misszionárius bátorságával adta elő. Így tessenek elképzelni a lelki szemeikkel, akárha Mária néni a sparheltnél sűrűn vetve a keresztet. No most, és tehát, az első és könnyebbik feladat, hogy kereszteket állítsunk a békéért. Mint ismeretes, minél több nálunk a kereszt, Putyin annál hátrébb húzódik Ukrajnában, ha pedig már nem is látjuk a napot a keresztek erdejétől, ki is takarodik egészen onnan. Sajnálatos azonban, hogy a költő nem erre gondolt, és még lehangolóbb, igazából nem is tudjuk mire is. Ő maga sem. Annyit tudott: óbégatni kell.

Hát óbégatott egyet. Érdekesebb viszont a migráncsok és a keresztek viszonya. Latorcai előadásában „az Európai Unió bürokratái olyan gazdasági bevándorlókat akarnak erőszakkal betelepíteni, akiknek semmit nem jelent a keresztény kultúránk, sőt, sokuk nem olyan rég még fizikailag is üldözte a keresztényeket a Közel-Keleten. Ígérem, nem fogjuk hagyni, hogy migránsokkal árassza el Magyarországot az európai baloldal, és velük összefogva a dollárbaloldal”. Ez kurva nagy gond Latorcai fejében, de a keresztállítás megoldja. Legalábbis ez következik, vagy ennek kellene következni a kristálytiszta logikából.

Vagy nem. Valamikor régebben, ha jól emlékszem vagy a Bayer, vagy a Bencsik, vagy valamelyik másik idióta a busójelmezben látta a migráncsok elleni küzdelem zálogát. Latorcai szerint most a kereszt az, ami, ha tényleg minden kilométerkőnél van egy, elriasztja az összeset, csak az a kérdés, mi lesz azokkal, akiket Orbán hoz be az aksigyárakba. Azok is menekülnek-e, vagy oda kell hagyniuk minden taót, sívát, buddhát meg a más ezernyi isteneket, ha hozzánk jönnek elvenni a munkánkat, illetve megtoszni özvegyeinket. A káosz tehát meglehetős, és ebből már nem is lehet kikeveredni.

Egy kérdés marad csupán, mit szív ez a Latorcai, mert mi is szeretnénk belőle, hogy annyira boldogok legyünk, mint ő. Ha ez nem áll fenn, akkor azt szeretnénk tudni, mit kap, vagy mit ígértek neki, hogy hülyének tettesse magát, illetve, ha valóban az, akkor az a dilemma, miért államtitkár, sőt, miniszterhelyettes. Ám, ha a diliflepni a feltétel a magas hivatalhoz, akkor nem szóltunk. Ám azonban, ha ez az egész csak szimpla aljasság jó pénzért, akkor felszólamlanánk, és keresetlen szavakkal közölnénk vele, szórakozzon a haverjaival, és Isten bocsássa meg, dugja föl magának az összes útszéli keresztjét, és akkor óbégasson. És most már teljesen ámen.