Németh Szilárdról is rég hallottunk – hála a jó istennek – ezekben a vészterhes időkben. De tudjuk, eljön az a pont, amikor meg kell szólalni, mert a közlés kényszerei máskülönben hanyattlökik az embert. Vasárnap érkezett el az idő hősünk számára, és mindjárt két kis szösszenettel örvendeztette meg azokat, akik kezdték úgy érezni, hogy élni nélküle már képtelenek. Ilyképp fel is lélegezhettek, hogy semmi nem változik, mert mindig minden ugyanaz. Az első közlésről igazán nem ejtenénk szót, mert volt gyerekszobánk, csak annyit, hogy tegnap elkezdődött a házasság hete (vagy mi, remélem ez a neve), ezért megcsodálhattuk a rezsibiztos (most épp újra) esküvői fotóját.
Minden értékelés helyett csak annyit, ez sem volt egészen véletlen, hiszen midőn láthattuk a slank és hajkoronás Némethet mint friss házast, nem sokkal előtte a kijelölt köztársasági elnök, a Novák nevű is közzétette ugyanez alkalomból a saját menyasszonyi képét. Emlékezhetünk, nem is olyan rég, amikor a kedves vezető felszenteltette a karmelitás irodáját, s ezt azonmód világgá is kürtölte, Németh volt az, aki rá fél órára előállt egy hasonló sztorival. Hogy honnan ugrasztotta a papokat a vezérnek nyalakodós képhez, az örök titok, de a fölvétel időben elkészült, és a rezsiharcos úgy érezhette, semmiről sem maradt le, időben nyalta a fenséges segget, miközben bohócot csinált magából. Csak ezt ő nem tudja.
Ehhez képest Novák után előszedni a saját esküvői képeit nem egy nagy kunszt, csak bele kell nyúlni a poros fiókba. Mindez így egyébként jól is van, mert mit is várhatnánk mást ettől az embertől, akinek ez a horizontja. A vasárnap azonban még nem teljesedett be egészen, mert hősünk úgy gondolta, ha már lúd, legyen kövér (amíg meg nem süti), s ha már úgyis gépnél van, megosztja velünk végtelen bölcsességét, meghallgathatjuk tanácsait, esetleg megveregeti a vállunkat, simít egyet a buksi fejünkön, mint alattvalóknak. És így is lett. Megdicsért minket ugyanis, piros pontot kaptunk az ellenőrzőnkbe a tantóbácsitól, mert ügyesek voltunk, és spóroltunk a gázzal-villannyal nemzetünk javára.
Sok százalékokat takarítottunk meg, ilyképp a vállveregetés jogos, csak a megközelítésünk teljesen más. Mert és ugyanis, minden bizonnyal nem azért vállaltuk a sötét szobában való fagyoskodást, hogy a haza fényre derüljön, hanem teljesen önző és önös módon spórolásunk kizárólagos oka meg indoka egyvalami volt, de az rohadtul, hogyha nem fagynánk meg, nem bírnánk kifizetni a számlát. Mindebből látszik, hogy megpróbáltatásaink közepette nem zengtük hálatelt szívvel kínjaink okozójának nevét, akit Orbán Viktorban vélünk fölfedezni és nem a szankciókban, hanem épp az ő édes anyukáját emlegettük. Ebből fakad az, hogy Németh biztos elvtárs most azért szeret minket, mert a gazdáját utáljuk.
Skizofrén állapot. S ha éppen nem is az egészen, azt mindenképp mutatja, a logika más eredményre jut, mint amit Németh szeretett volna, viszont ezt sem veszi észre. Mint ahogyan nagy valószínűséggel semmit sem, a pórnépek sem, egyáltalán az egésznek úgy ahogy van, az ég egy világon semmi értelme nincsen. Mert a hozzám hasonlatosak csak legyintenek, hogy mit veri a nyálát már megint ez a szerencsétlen, a többiek meg, nos, ők a többiek. Nekik már teljesen mindegy, úgy van jól nekik, ahogyan van, illetve amiképp mesélik rózsaszínűen, a többi viszont néma csend. Olyan nagy a csend, hogy halljuk amidőn az agytekervények simulnak ki, de ezen a ponton mintegy búcsúzóul hősünkhöz kanyarodunk újra.
Mert motoz bennünk egy gondolat. Hogy vajon azért miért nem kaptunk buksisimogatást mi mindannyian, mert kevesebb parizert, mi több, ársapkás farhátat vettünk, vagy zsömlét, amitől nagynak tűnne a pofánk. Ez is spórolás, ugyanúgy derék munka, csak rosszabbul hangzik, mert ha más nem, ez talán rádöbbentené a lehető világok (főleg az utolsó tíz év, mint ismeretes) legjobbikában élőket, hogy a helyzetük mégsem annyira rózsás, mint amennyire hazudják nekik. Azaz, netán ráébrednének arra: uramatyám, itt velem ki van cseszve, mégpedig cefetül és aljasul, és hová vezetne az. Jobb rá nem is gondolni. Mondanám a rezsibiztosnak, hogy gondolja meg, miket posztolgat, de ezeknek beszélhet az ember.
Vélemény, hozzászólás?