Drága, eggyetlen miniszterúr elnökúr, jóltevőnk. Aszt kéri a fécbukkon, mongyuk el véleményünket az esőről mi, hastagok. Bisztosan elgépelte eggyetlen jóltevőnk, asztán vastagot akart volna írni, hogy mi hasonlóan molettek vagy inkább eröss csontozatúak mongyuk el gondolatainkat az égi áldássról a jóisten seggedelmével eggyetlen jóltevőnk. Május van, amikor a népi bölcsesség szerint aranyat ér az égi áldás miniszterúr elnökúr, hogy nyőjjenek a vetések, gabnák, zőccségek, meg a gyömölcsös. Hogy nyőjjön a nemzeti zőccség, mer láttam ugyanitt a fécbukkon Varga miniszterasszony urat, hogy spárgát pucót, ami lobogóval vót általkötve, tehát hajrá magyareső, hajrá magyarok.
De drága, eggyetlen miniszterúr elnökúr, ahogyan közzé teszi a felhívását, hogy mongyuk el a véleményünket az esőről, mi hastagok, hát, megy ott a képen fedetlen fővel a szakadó magyaresőben. Ejnye miniszterúr elnökúr, hát nem vigyáz a drága egésségére, ahogy ott fedetlen fővel dolgozik érettünk az esőben, hát mér nem hív a békemenetből valaki esernyős asszonyokat, akik ott szokták védeni az esernyőjükkel a komunistáktó a demokráciját, a keresztényesset, hogy mostan kardozás helyett tarcsák a drága feje fölé asztat az esernyőt, mermég fölfázik nekünk a magyaresőben. Mer drága miniszterúr elnökúr mégse gabna vagy zőccség, hogy nyőjön ez esőtől és gyarapoggyék.
Legszivessebben magam sietnék rohannák oda, hogy esernyőt tarcsak érettünk gondoktól terhes drága feje fölé, de messze van miniszterúr elnökúr, úgyhogy legalább a hátitáskáját tegye a fejire vagy egy acskót, amibe a reggelije vót csomagóva. És aszt előbb szorgosan megenni mind, a szalonnát, kalbászt, rá egy kis házi kisüstit, mer kell az energija az érettünk való dolgozáshoz. Aztán az acskó a fejre. Másfelőlmeg, ha belegondolok, hogy a Gyurcsányira esik az eső, szakad rá, minda zég, és ronggyá ázik a Gyurcsányi meg mind az összes komenyista, sorosbérenc, brüsszelita talpnyaló, idegenszívű zsoldos, akkor derül az én öreg szívem és mosolyog.
És kérem az Urat, hogy öncse rájuk mind az összes vizét a dézsájábú, mossa el űket a föld színérű mind. De maga drága, eggyetlen miniszterúr elnökúr az acskót ne feledje. Mindeközben, ahogyan itt filozófálgatok, bugyog föl a kanális, mer nem bírgya enyeni a sok vizet. Ömlik ki belölle szarral elegyest, hömbölög a víz és bucskáznak a habok a gátakon, lukakon. Mer, drága miniszterúr elnökúr, a mi sorosista polgármesterünk nem csinyátassa meg az utat, aszongyahogy nincsen rája pénz, hát hova teszi a sok pénzet, biztos a saját zsebibe, ugye. Ehagyta a városunkat a jóisten amióta nem keresztényi polgármesterünk van, szép városunkat megüli a romlás azóta erössen.
Ugyhogy aszt mondom most már, maga, miniszterúr elnökúr mennyen fel a magas erkélyére, vigyen magával párba éllő lényeket minda Nojjé, asztán mossa el az özönös víz a sorossokat, vigye őket a szarral elegyest a pokol bugyraiba le, hogy így megpucolódván a világ gyöjjön el a mennyeknek országa, ahol a talpaink majd egymásra lépnek drága, eggyetlen miniszterúr elnökúr, jóltevőnk. Az én kérges talpam és a maga bársonyos talpa, ahogyan érinti egymást az esőben, hát, beleborzongok a gyönyörökbe. Futkorászik a hideg a hátamon, vagy csak egy légy, mer ezeknek teljessen emegy az esze, amikor odakint esik és szakad. Rohangának, dönögnek.
Zárásképpen és bisztatásul, hogy amikor az a zsiráffos Karácsonyi asztat monta magáról miniszterúr elnökúr, hogy maga kicsialacsony, akkor most vágjon visszahogy, na ugyehogy, akkor most az eső későbben éri el magát, mint annak a magasban ingadozó fejit, és míg az már szarrá ázik, maga pont rá tudja húzni az acskóját a saját fejire, és úgy mutattya neki a fityiszet, hogy boldog karácsonyt Karácsonyi, hát hol, az acskód, seholse nincsen, cseszed, míg mi nevetünk csak az acskónk alatt, úgyhogy hajrá magyareső, hajrá magyarok. Hát, ennyit vélekedek én az esőről, hasonlóan hastag, mint maga, ez ez eső ez sohase ér véget, minda a fudballéjszaka. Imádom magát, miniszterúr, elnökúr, jóltevőnk, egyetlenes örömünk.
Vélemény, hozzászólás?