A katonaviseltség, mint erkölcsi princípium

Most képzeljük el, midőn Németh Szilárd a pacalos kanalával, kis köténykéjében nyargalászik, és lobog a haja. Sikerült? Köszönöm. Ilyen látványban lehetne részünk, ha a rezsibiztos honvédő elfogadta volna Fekete-Győr kihívását, amely egy futóversenyre szólt, hogy eldöntsék, ki a macsó. Fekete-Győrnek nem ment el az esze, csak megunta a beszólásokat, amiket azért kapott, mert kifogásolta, hogy a királyfi angol kadétiskoláját Mariska néninek kellett fizetni a milliárdos família helyett. Játszik még a buliban Budai Gyula is, aki önmagában egy erkölcsi orom, de nem tudni, hogyan került a történetbe Orbán Gáspár képzését védeni.

Feltehetőleg, ahogyan a falka csaholt, ösztönösen rákezdett ő is. Az egész ocsmány történet odáig fajult immár, hogy a katonaság, mint olyan játszik, a Fidesz arra a síkra terelte a mutyit, hogy a baloldal most hős katonáinkat bántja, pedig mind a nyolcmillió fel volt mentve tornából és csálén állnak a lábai. Ez a két zseni is – Németh, Budai – azzal ment neki Fekete-Győrnek morális kérdések kapcsán, hogy ők végigcsinálták a katonai kiképzést, amit a nyamvadt momentumos nem tudna, tehát fogja be a pofáját, ha lopnak. Akárha mondjuk én csennék a boltban csirkelábat, és a felhorkanó eladó néninek mondanám, kuss legyen, mert nekem nagyobb a fülem.

Fekete-Győr tehát futóversenyre hívta a két zsenit azt eldöntendő, ki a tökös gyerek. Budai sunyi módon fogathajtást javasolt versenyszámnak, a rezsibiztos viszont egészen egyszerűen elküldte az anyjába. És nehezen érthető módon a katonaélet – kiváltképp a magyari – dicséretét zengte idézve az eskü szövegét azt mondván, hogy azt a momentumos soha el sem mondhatná. És, ha nem is akarja? Ilyennel nem számolt a zsidó-görög kultúrájú pacalszakács, mert kognitív készségeiben ott tart, mindenkinek az a fontos, mint neki. Szerinte, ha valakit megfosztanak attól, hogy magyar baka lehessen, az rögvest elindul, és bánatában fölköti magát.

A rezsibiztos eszménye az a magyar férfiidea, ami amúgy általános ma is, hogy az nem is igazi férfi, aki fogkefével nem pucolt szaros vécét, mint az bevett kiképzési forma volt a hadseregben. És a férfiembereknek ilyenekre oly jó visszamerengeni. Erősen él ez a defekt, mert például, amikor annak idején megírtam, hogyan bújtam ki a kötelező katonaság alól úgy, hogy egy hónapra bevonultam a diliházba, nem dicsértek meg ötletességemért és merészségemért, hanem egészen egyszerűen parancsmegtagadó hazaárulónak neveztek. Ez a felfogás ma is erős, így tehát az ilyen némethszilárdoknak könnyű dolga van a honvédő handabandázásukkal.

Élnek és vissza is élnek vele, a Fidesz nemzeti lázálmaiban a militáns elem, s ennek hordozója, a macsó, hős katona most kezd dominánssá válni, és ebbe remekül passzol a királyfi angol elitkiképzése, mintha valami szuperkommandósként tért volna haza – nem –, és annak az óbégatása, hogy aki nem volt katona, annak megszólalni sincs joga. Jó, hogy nem buzi is egyszerre, de még odáig is el fogunk jutni. Ebben az alakuló kontextusban azonban nem a katonaság testi oldalának hangsúlyozása a riasztó, mert elég ránézni Németh Szilárdra ugye, hanem az abból eredeztetett morális fölény képzete. Ma már és most olybá tűnik, a katonaviseltség erkölcsi princípiummá válik.

Ez a riasztó filozófiai vetülete az angliai iskola ügyének, a morális azonban ennél is rosszabb. Mert ugyanis hiába világos, hogy az Orbán kölök ügye kapcsán kitört Fidesz-óbégatás színtiszta terelés csupán, a lopás elmaszatolása, mégis egyre inkább olybá tűnik, afelé halad, hogy ebből a kínos vergődésből megszületik szép lassan az a militáns állam, mint végső idea, ami egyébként és amúgy soha nem is volt idegen a kedves vezetőtől. Ahol parancsra történnek a dolgok, és a feljebbvalónak mindig igaza van. Ha nem tetszik, mehetsz fogkefével szaros vécét pucolni. Ebből pedig nagyon sokfelé és nagyon messze eljuthatunk gondolkozásukban, ám egyelőre csak tátott szájjal figyeljük, hogy hát, hülyék ezek? Azok, kérlek alássan Oszikám.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum