Vörös kód

„A fedél nélküli honfitársaink életének védelme érdekében arról rendelkeztem, hogy Fülöp Attila államtitkár úr hirdesse ki az intézmények kapuit megnyitó protokollt. A téli hidegben a pihenés és a melegedés lehetőségét kereső hajléktalan emberek számára a szociális intézmények korlátok nélkül biztosítják az életük és testi épségük megóvásához szükséges ellátást.” – Ilyet írt tegnap a Facebookjára Kásler miniszter, és én azóta azon tépelődöm, miért nem bírom azt mondani, no, ez derék. Hanem miért van ettől az egésztől keserű nyál a számban, amikor olvasom az ájtatos „”fedél nélküli honfitársaink” kitételt. És akkor rájövök.

Miért, vannak olyanok? Teszem fel a kérdést nem is csak magamnak, hanem őszinte érdeklődéssel, mivel eddig az M1-ből és más sikerharsonákból azt tudtam csak, nálunk szegénység nincs, és hajléktalanok sem mindebből fakadólag. És a keserű nyál a számban azért van, mert rájövök, mit műveltek ezek a hajléktalansággal, hogyan kriminalizálták törvényileg, és az egyházuk miként int arra, hogy ne adjanak nekik enni a templomok előtt. A városomban leszerelték a padokat a belváros egy részén, hogy oda leülve ne rontsák a városképet, s így összegezve voltaképp a NER kiűzné őket az erdőbe a legszívesebben. De ott is tiltja a rőzseszedést.

Rászoruló, szegénység, mélyszegénység, szegénység csökkentése, menhely, segély, hátrányos, halmozottan hátrányos, öreg, rokkant, munkanélküli, gyermekszegénység. Nem ment el az eszem, csak idéztem a „Szótár, Az ágazati kommunikáció ajánlott és nem használható elemei, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Sajtó- és Kommunikációs Főosztály 2015” című kiadvány ”Nem használható szó, szószerkezet, kifejezés” rubrikájából, ami amúgy elég terjedelmes, és egészen érdekes dolgok vannak benne. Ez az, tudják, amelyik szerint a stadion nem egyéb, mint fedett sportlétesítmény. Hazugság az egész világuk, másképp fogalmazva: egy őszinte gondolatuk nincs.

Ezért döbbentem meg, amikor Kásler kihirdette ezt a vörös kódot, hogy nyissák meg a házakat a „a pihenés és a melegedés lehetőségét kereső hajléktalan emberek számára”. Egészen őszintén föl is tehetnénk a kérdést, hogyan van az, hogy egy NER-miniszter azt teszi, ami a dolga volna, és az ember elcsodálkozik az ilyen különleges eseten. Kásler „vörös kód” hirdetése kultúrállamokban bármennyire bevett és köznapi, nálunk azért az álságosság csimborasszója, mert a hatalom, amelyet Kásler képvisel a velejéig romlott és gonosz. Gondoljunk például a menekülők éheztetésére, a hajléktalanok nyektetésére, a más nemi identitásúak megbélyegzésére, és egyáltalán a mindent megülő gyűlöletre.

Iványi Gábor is ilyen elesettekkel foglalkozik, de nem lettek volna restek kikapcsolni nála a gázt, pedig ő nem csak „vörös kód” esetén nyitja meg a kapuit. Megtiltották a meleg étel osztását is, illetve ők oszthatnak, ha akarnak. De nem szokott kedvük támadni ilyenre. Kitetszik, hogy ez a hatalom a jónak levés gesztusát is magának akarja, viszont nem él vele. Így hát, amikor Kásler a fűtött irodájából hajléktalan honfitársai miatt aggódik, bármily fura is ez, nem hiszem el neki. Ide jutottunk, hogy egy miniszter intézkedik afelől, meg ne fagyjanak az emberek, és ettől az embernek kifordul a gyomra. Te tetted ezt király sok egyéb mellett.

Az én városom Szent Márton városa, öt évvel ezelőtt egy álló esztendőn át ünnepeltük álságos kormányzati segítséggel. Ami a legszebb, ez a Márton azért kezdett szentté válni, mert megfelezte a köpenyét egy fagyoskodó koldussal. Voltaképp igazi szentté válási dolgokat nem is tett, csak ember módján viselkedett egész életében. Humanista volt, mint bármely részeges bölcsész vagy takarítónő, és ennyi elég volt az egyháznak, hogy szentté avassa. Ez mindent elmond az egyház állapotáról, a belső, kényszer nélküli jóság unikális voltáról, és itt elérkeztünk megint a NER-hez és Káslerhez. Mert ilyesmi bennük nincs. Hazug színjáték lett az életünk, és ezt is a király tette.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Vörös kód
  1. Yeti szerint:

    Vörös köd. Nem tett jót a vérnyomásomnak.
    Aztán helyrehoztak úgy nagyjából a jó doktorok sok évvel ezelőtt.
    Választhattam, vagy beledöglök ezeknek a mindennapi szemétségeikre reagálva vagy tudomásul veszem ilyen közegben kell a maradékot leélnem.
    Nem is igazán választás volt ez, inkább csak így sikerült.
    Jónéhány ismerősömnek nem sikerült. Nyugodjanak békében.

  2. Anarchista szerint:

    Hazug képmutatás és pitiáner gonoszság. Ez minden ami az országot jellemzi. Iványi lelkész egy van. Hozzá hasonlóból se sok. Ez az ország mindig reakciós, fasiszta, embertelen és gonosz hely volt és esz. Reménytelen az egész úgy ahogy van!

  3. Jane Doe szerint:

    Ha már kifordul az ember gyomra, és továbbgondolja a napi híreket, eljut arra a pontra, amikor már semmi nem tűnik abszurdnak.
    A minielnök – perDon – a mi Kedves Vezetőnk vörös kód-parancsa (mert, hogy nem a tízparancsolatos/ájtatos, imádkozó sáska-miniszter önálló akciója, az hétszentség!) szerint: a hajléktalanok beengedése-begyűjtése és a kínai vakcina emberi tesztelése közötti relációnak mennyi a valószínűsége.
    Avagy csak terelés: ne a kínai kísérletezés legyen a napi hírek fókuszában.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!