A boltban hat-, nyolcszáz forint az alma, banánt azonban már háromszázért is kaphatni. Pedig a banán rengeteget utazott, hacsak nem a felcsúti budi tövében termett, míg ellenben az alma olyan kies hazánkban, mint a gyom. A boltban megmutatkozó árak tehát valami közgazdasági nonszenszt rejtenek, de nem vagyok én Matolcsy, hogy ezt fölfejtsem. Csupán azt akartam megmutatni, ha nem vagyok esetleg almafüggő, és a kevéske pénzemből gyümölcsöt akarok venni, akkor a banánt választom, hogy maradjon csirkelábra is. Sokan gondolkoznak így, akik a hónap vége felé – vagy olykor az elején is – a pénztárcájuk mélyén kotorásszák a megbúvó aprót.
Válaszd a hazait. – Üzente tegnap egy videóban per tu Orbán Viktor Mihály, pedig nem őriztünk együtt nyájat, és kollégiumi szobatársa sem voltam. Hogy hozzájáruljunk a magyar gazdaság fejlődéséhez, meg kíméljük a környezetet, mert ugyanis a nem turulos termékek több ezer kilométert utaznak. – mondta vezérünk. Ekkor jutott eszembe az alma-banán dichotómia, sőt, ráadásként a Budapest-Belgrád vasútvonal, amelynek a fedősztorija a kínai áruk szállítása, így megkérdem szordínósan, hogy akkor most mi van. Tudnék hosszas előadást tartani boltbéli élményeimről, amelyekben az a tapasztalat, a magyar áru mindig drágább, és rendszerint ócskább idegen társánál, és ez erkölcsi dilemmát okoz.
Nem engedhetem meg, hogy olyan hatalmas hazafi legyek, aki minden egyes vásárlásnál kicseszik magával, nem futja a hazaszeretetre, ha ez a mérce. Ez is megmarad a gazdagokra, akik viszont furán viszonyulnak a nemzeti dilemmához. „Több Balaton, kevesebb Adria”, hirdette fennen a kedves vezető pár hete, s ehhez képest tegnap kiderült, mégis csak az Adrián áztatta a lompost, ilyképp ki kell belőlem szakadnia a sóhajtásnak, miszerint elmegy ő az anyukájába. És azért is el kell fáradnia oda, mert pár napja meg egy fazekat rakott ki, hogy ez az ő estebédje, mellette pedig egy üveg szerepelt, mint emlékezhetünk, rajta felirat, miszerint „Erős chili Viktortól”.
No most, innen a hazaitól visszatekintve, mért nem cseresznyepaprika, erőspista, vagy akármilyen turulfos, másrészt pedig halkan azt is megkérdem, hogy miért Knoros üvegben volt a a trutyi, ami üveg ezek szerint szintén sokat utazott, mielőtt ilyen imázskép lett belőle. Nem nagy dolgok ezek, csak annak az apró bizonyítékai, hogy a kedves vezető hülyének nézi nem is szeretett népét, és ráadásul arcátlanul hazudik. Még ebben is, mit várhatunk akkor a fajsúlyosabb ügyekben. Ez az egyik. A másik pedig, hogy egy miniszterelnököt nem azért tartunk, fizetjük a bérét a vérünkből, hogy reklámfilmekben ugrabugráljon, miszerint zabálj hazait.
Arra ott lenne Gobbi Hilda – ha élne – a centrumhétfőjével, a cipőt a cipőboltból, vagy az itt a Márka, itta már ma szlogen, de csak olyan képünk van, amelyen Orbán Viktor Mihály Coca Colát szlopál idvezült pofával. Nem vonnék le ebből messzeringó következtetéseket, csupán azt az egyszerűt, egyetlenünk természetéből fakadóan lódít, vagy meghasadt a személyisége, és épp két macska, aki játszik egymással. Esetleg szimplán hülyének néz, ami illetlen dolog. Verje a saját farkával a csalánt, ha kérhetnénk ilyet, és ne a minénkkel. Mielőtt visszatérnénk a boltba árcédulákat vizsgálni, nézzünk körül azért a rajtunk uralkodó elit létformáján, aki most épp a pénzünkön magyarkodik.
Ezek Ibizán kokóznak, jachtokon kurváznak az Adrián, gyerekük svájci egyetemre jár, nem kormánygépen röpködnek Las Vegasba, Svédországban rénszarvast helikoptereztetnek, i tak dalse, mi pedig jól élünk negyvennyolcezerből, amiből két pofára tömjük a hazait. Lófaszt mama, mondom Gyurcsánnyal, és egyben utalok arra, ilyesmik okozták az ancien régime bukását, s azt, hogy Mária Terézia királynénk kicsi lányát, Mária Antóniát Párizsban a népek megszabadították a fejétől. Állítólag ő mondta a korgó gyomrú plebsről, „Ha nincs kenyerük, miért nem esznek kalácsot”, aminek a vége lett ez a lefejezősdi.
A történelemből egészen sok minden tanulható, viszont minálunk hovatovább azt sem lehet. Mi abban is magyarkodunk a NAT-ban, világképünk kies hazánk mint bokréta Isten kalapján, van már ilyen összetartozós sírdogálós gödrünk, miniszterügynökünk pedig egy meghasadt elméjű bohóc, aki vizet prédikál de bort iszik. Ezt az eszement tébolydát röhejesnek is nevezhetnénk, ha nem lenne félelmetes, s ami a leginkább az, szinte minden napra jut már egy ilyen pörformansz, amiben a pofánkba köpnek vigyorogva. Ha neked ez jó, én nyájasom, akkor egyél hazait. Mosolygós, piros almát nyolcszázért.
Vélemény, hozzászólás?