A romlás virágai

Menczer Tamás, a mindannyiunk által kedvelt Szijjártó-államtitkár új feladatot kap. Külügyi munkálkodása során megismerhettük zamatos nyelvét, erős hitét a Fideszben és a Führerben, ennek megfelelően harcos jellemét, így ez okozhatta, hogy rájöttek a galeriben, őt az isten is kommunikációs igazgatónak teremtette. Ez lesz tehát a hajdani, feledhető sportriporterből, aki a hozzá hasonlóan tehetséges Hollik Istvánt váltja a magas beosztásban.

Bár Hollik ténykedéséből nem igazán derült ki, mi a jó fene a feladata a párt effajta arcának a hőbörgésen kívül. Hogy Hollikkal mi lesz, arról nem szólnak a híradások, izgulunk hát, hogy az út szélén marad-e, ami azt jelenti, benyomják pár felügyelőbizottságba némi apróért, vagy a front másik szakszára helyezik. Szemszögünkből irreleváns, hiszen megtapasztaltuk, semmihez sem ért, de azért jó hangos volt, és kellően ostoba.

Ezek az utóbbi tulajdonságok amúgy Menczerre is jellemzőek, de ő Szijjártó mellett végezte az ordítozás magasiskoláját, s hogy a feladatra – Fidesz kommunikációs igazgató – alkalmas, azt az előélete bizonyítja, mégpedig akként, hogy láttuk, kellőképpen arrogáns, és hazudni azt vízfolyásként ő is tud. Eddig csupán önszorgalomból, mintegy időtöltésképpen ugrott rá bárkire, aki mozgott az ellenoldalon, de most már papírja is lesz róla.

Erre pedig nagyon büszke. Mint a Facebookon közzé tette beköszönő levelében írta, „Nagy megtiszteltetés, hogy Miniszterelnök úr felkérését elfogadva a jövőben Európa legerősebb és legsikeresebb politikai közösségének, a Fidesz-KDNP-nek a kommunikációs igazgatójaként dolgozhatok”. No most, kitetszik, hogy maga a Führer választotta ki őt, s a bávatag és elájuló rajongás már abban is megmutatkozik, hogy a miniszterelnököt nagybötűvel írta.

Ez már majdnem „Orbán Viktor alavju” tábla a kézben, emocionálisan és a kognitív készségeket tekintve a friss és ropogós igazgató úr tehát semmiben nem különbözik a rajongó birkanyájtól, de a jelek szerint a Fidesznek és Führer elvtársnak ez is elég. Mi több, nagy valószínűséggel éppen erre van szüksége, így valljuk meg, Hollik után, bár nehéz visszább lépni, viszont mégis sikerült. Amúgy azonban nagy személyzeti sakkjátszma folyik a pártban.

A Führer tologatja a bábuit ide meg oda, mert jön a nagy buli, aminek a végén Brüsszel várának bevétele a cél. Menczerrel ez biztosan sikerülni is fog, vagy pediglen az álmoskönyvek szerint nem annyira. De visítozni addig is kell, és erre a Szijjártó nevelés alkalmas. Egyébiránt ebben a beköszönő rajongásban is hazudik, illetve másfelől nézve el van borulva az agya, amikor ilyeneket mond, hogy a Fidesz „Európa legerősebb és legsikeresebb politikai közössége.”   

Föltesszük neki a kérdést, hogy miért, aranyom, mert a valóság egészen mást mutat. A Fideszt Orbánostul és így Menczerestül kivágták a Néppártból, hogy a nyekkenésük még azóta is visszhangzik, azóta sem kellenek senkinek, sőt, még a széljobbon is van olyan párt, amelyik azt mondja, ha a Fidesz jön, ő megy. Ezt elég nehéz „legsikeresebbnek” nevezni vagy látni, az pedig, hogy általuk lefizetett klakőrök mondják ezt, nem igazán játszik.

És akkor még nem is beszéltünk a belső dolgokról, a világbajnok inflációval, térdre rogyó költségvetéssel és egyebekkel, tehát Menczernek nem lesz mit kommunikálni, bár nagy valószínűség szerint nem is ezért szerződtetik, hanem a végtelen lojalitás, és az erkölcsi fékek abszolút hiánya miatt. Innen nézve tehát arra, ami most jön, éppen ő a megfelelő alak, és éppen ezért lesz visszalépés még a szerencsétlen Hollik után is. Menczer a romlás egyik virága.

Hogy ez így alakult, az annak a fényében kiváltképp érdekes, hogy van a Fidesznek százmilliárdokkal kitömött janicsárképzője, amely ezek szerint nem képes megfelelő utánpótlást kibocsátani magából. Ha még Menczernél is alkalmatlanabbak a friss húsok, az számunkra ugyan érdektelen, de sok mindent elmond a pártról, és természetesen Orbánról is, aki ezek szerint csak a régiekben bízik már, ami szintén a félelem egy fokmérője.

Mint kitetszik, gondolatmenetünkben eltekintetünk Hollik és Menczer elvtársak múltban elkövetett ökörségeinek részletes taglalásától, mert mindenkinek megvan a maga elriasztó emléke erről a két alakról. A jelen dolgozat csak arra utal tehát, hogy a Fidesz immár az új és végső harcra készülve sem képes egyébre, mint a régi alakok ide-oda tologatására, ami egyébként jól belegondolva nem egyéb, mint a gyengeség ékes bizonyítéka.

Savanykás a mancsaft, de ez van, Orbánnak ezt kell szeretni. A belső le-, és szétrohadás bizonyítéka ez az egész, és végezetül elnézést kell kérnünk Baudelaire bácsitól, hogy elloptuk a címét, de kifejezőbbet nem leltünk sem magunkban, sem másutt, és még az is okot szolgáltat a plagizálásra, hogy ő is úgy járt akkor, mint járna ma is a Fidesz uralom alatt, hogy pörbe fogták a versei miatt, s ha lett volna akkor fólia, becsomagolták volna a kötetet. Az idő körben forog.