január 2024 hónap bejegyzései

Szagunk Európában

A szakértők és szakemberek, mindenféle komoly alakok úgy tudnak rácsodálkozni a világra, mintha ma született volna. Most épp, a második Orbán rezsim tizennegyedik évében azt állapították meg, amit mi, pórnépek már nagyon régóta tudunk, hogy Orbán a rajongói körében kezd isteni tulajdonságokkal bírni. Ugyanakkor mióta beszélünk már Fidesz-egyházról szekta jelleggel,

Read More…

Posted in Egyéb

Tudjuk, ki vagy, azt is, honnan jöttél

Már régóta tudjuk, ki lesz az új magyar ÁVH (vö.: Szuverenitásvédelmi Hivatal – SZUH) feje, az új Péter Gábor. De csak tegnap teljesedett be a sors. Novák álelnök ugyanis szerdán nevezte ki Lánczi Tamást, s ahogyan állnak egymás mellett az ünnepi aktus után a képen – Katalin visszafogott világoskék rongyban,

Read More…

Posted in Egyéb

Heppibörsztdéj

„Ezúton szeretném Önt arra bátorítani, hogy a ránk váró, könnyűnek korántsem ígérkező esztendőben is töretlen elhivatottsággal és hittel tegyen közösségünk és nemzetünk érdekének megvédése és felemelkedése érdekében. Isten éltesse sokáig, jó egészséget és sok sikert kívánok!” – Ezek egy szülinapi jókívánságokat tartalmazó levél záró sorai, amit Szijjártó külügyes írt Gáspár

Read More…

Posted in Egyéb

Feljegyzések a vizitdíjról

Ha eddig nem tudta, mi az a kijelölő határozat, most megtapasztalhatja. Ennek következtében ugyanis, ha kórházi ellátásra szorulna, sok helyen pofára fog esni, mert nem kapja meg. A kijelölő határozattal tegnaptól (húsz helyen szerte a NER-ben) „az ország különböző egészségügyi intézményeinek, különböző osztályainak a részleges, vagy teljes leállását jelentik be,

Read More…

Posted in Egyéb

Demokratikus akaratképzés

Mindig tanulunk. Most például Lánczi elvtárstól, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökétől, akinek már a hivatala is nonszensz, a működése pedig minden bizonnyal abszurd lesz. És ocsmány. Lánczi elvtárs ismertette azokat az alapelveket, amelyek nyomán ő és a szervezete működni fog, és ezek során tanultuk tőle a „demokratikus akaratképzés” fogalmat, amely szerinte

Read More…

Posted in Egyéb

Nahát, ezek hazudnak

Az Orbán-rezsim a jövőben értékeli a tanárok munkáját (teljesítményét), s ha nem találja azt megfelelőnek, csökkentheti a fizetésüket. Ezt Pintér minisztériuma jelentette ki, a pedagógusok szakszervezete pedig feljajdult, hogy erről egyáltalán nem volt szó: „Felháborító, hogy a tárgyalások során a szemünkbe hazudtak”. Ha nem tisztelnénk a szakszervezetet és a pedagógusokat,

Read More…

Posted in Egyéb

Orbán lejmol

Tudjuk, hogy ez az egész egyáltalán nem a pénzről szól. Mégis van abban valami lehengerlően ocsmány, hogy Orbán (a Fidesz), akinek és amelynek az ország összes pénze a rendelkezésére áll, és nem is szégyelli azt használni, pénzért kuncsorog a kisemmizett, meglopott és elhülyített állampolgároknál. Brüsszel ellen, ezt tegyük hozzá rögtön.

Read More…

Posted in Egyéb

A mimagyari Pieta

A hátsó szándék szerint, amit nem is próbálnak tagadni „a közelgő választásokig mindenkihez el kell jutnia a valós tényeknek 2006-ról, hogy tájékozott fiatalok tudjanak megfontolt döntést hozni, amikor közös jövőnkről szavaznak 2024 júniusában”. Minden egyéb ehhez képest és ehhez viszonyítva érdekes. Hogyha hazugságot vagy debilitást találunk a sztoriban, az is.

Read More…

Posted in Egyéb

Gyűlölet és megvetés

Még szintén immár tavalyi történt, de mintha most, hogy a Hír TV betelefonálós műsorába betelefonált egy ember, mert azért betelefonálós. Ez a produkció a Paláver névre hallgat, s ez az, amelyben Bayer Tagkönyv régebben a civilek pofán verését követelte, és ez az a műsor, amely a következő szlogennel csábítja a

Read More…

Posted in Egyéb

Orbán papírcsákója

Úgy kezdjük el az új évet, hogy visszanézünk a régi végére. Csak azért, hogy a kontinuitás meglegyen, és ne támadjon szakadás az idő szétfoszló szövetében, s itt elsőként találunk egy Orbán interjút, az év végi felszopós alákérdező-cunamiban. Úgy általában nem szeretjük ezeket, mert közük nincs az interjúhoz, így a szakmához,

Read More…

Posted in Egyéb

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum