Orbán lejmol

Tudjuk, hogy ez az egész egyáltalán nem a pénzről szól. Mégis van abban valami lehengerlően ocsmány, hogy Orbán (a Fidesz), akinek és amelynek az ország összes pénze a rendelkezésére áll, és nem is szégyelli azt használni, pénzért kuncsorog a kisemmizett, meglopott és elhülyített állampolgároknál. Brüsszel ellen, ezt tegyük hozzá rögtön. Levelet hoz a postás megint, Orbánnak egy korábbi képével, amelyben még nincs annyira szétcsúszva, mint manapság, és az érintett alany képbe önti a hülyeségeit, amelyeket kár is sorolni.

Azért nem érdemes, mert ha felütjük a megszámlálhatatlan KESMA és Mediaworks lapokat, ha nézzük és hallgatjuk a közszolgálatinak csúfolt televíziót és rádiót, ha YouTube-ot vizslatunk vagy a Facebookon portyázunk, mindenhol ugyanaz jön szembe velünk milliárdokért előállítva, mint ami ebben a levélben szerepel, s amire most a kedves vezető pénzt kér. Ha olyan organizmus lennénk, akihez egy ilyen levél eljut – mert nem hoz nekünk a postás sem ilyet, sem konzultációsat -, akkor azért elgondolkoznánk, hogy ez vajon nem a gyengeség jele-e.

Illetve és nem is egészen utolsó sorban, mert magyarok vagyunk, ezért megnéznénk, mire is kér pénzt mitőlünk ez a drága ember, amikor már a farhát sem árstopos, és akkor belefutunk a levelünkben a genderőrületbe és a genderpropagandába. Őszintén föltesszük magunknak a kérdést a mi egyszerűségünkben, mi az anyám valaga is az a genderőrület, aminek a megakadályozására tőlünk kér pénzt egyetlennünk, és esetleg meggondoljuk, hogy a fröccsre félre tett fillérekből adunk-e. S ha igen, mennyit, hogy szomjan ne haljunk.

Mindemellett kétségeink közben elégedettséggel tölti el honfiúi lelkünket, hogy doktorminiszter urunk tudja a címünket, ismer minket, és szorultságában tőlünk kér, mert neki nincsen. Ilyenkor ambivalens érzések öntenek el minket, öröm, felelősség és a fröccsünk miatti aggódás. Gyomrunk ettől görcsbe rándul, erősen izzadunk, beleink hangosak, s mintha csomót kötöttek volna rájuk, ugyanakkor mindjárt összefossuk magunkat, így a levéllel a kézben lépünk be a budiba, hogy ott merengjünk tovább ezen az egészen, mért nem hagynak békén végre.

Ha Feri bátyámok vagyunk, akinek annak idején ugyanez az ember személyesen ígérte meg a nyolcvanezret a kocsmában, akkor eszünkbe jutna, nem erről volt szó, mint ahogyan arról sem, hogy azt a kis pénzecskét kamatostul visszaszedi. És tán toppantanánk is, ha Feri bácsi volnánk, hogy ez már sok a többnél, nem érdekel minket sem a gender, sem a Brüsszel, mert azt sem tudjuk, mik azok. Illetve azon gondolkoznánk, miért nem jön el hozzánk most is ez az alak személyesen a kocsmába, hogy hátha aggódik amiatt, rossz véget érne a dolog.

A magyari kocsmákban ugyanis nem szeretik a lejmolókat, hogy haver, adhatol ám pár forintot, az ilyeneket onnan kihajítják az utcára, hogy csak úgy placcsan. Mindeközben, amikor ilyeneken mélázunk, még mindig a budin ülünk, hogy el ne feledjük. Kezünkben a levél, azon a snájdig kép, és ekkor kezdjük érezni azt, hogy kezdünk kiábrándulni a manusból, mert nem először kuncsorog nálunk pénzért, ezt tette négy meg nyolc éve is, s ha akkor adtunk netalán, abba gondolunk bele, volt-e értelme egyáltalán, hogy ment-e Orbán által a világ elébb.

S ekkor, ott a budin döbbenünk rá – vagy kellene rádöbbenünk – arra: nem. Egyáltalán nem ment előre, sőt, mintha visszafelé forogna, mert nyűgeink és gondjaink, félelmeink és kilátástalanságunk is ugyanaz, mint akár negyven évvel ezelőtt. Így telt el a nyavalyás, tyúkszaros életünk, egyik basa jött a másik után. És ez olyan volna nekünk a budiban, mint Buddhának a fügefa alatt a megvilágosodás, és arra használnánk a levelet, amire való, s bár kissé érdes és kemény, de arra lájtosan jó, hogy az arschunkat kitöröljük vele. És így is teszünk.  

Mindez azonban én nyájasaim, a képzelet szüleménye csupán, a csapongó fantáziánké. Mert abban teljesen biztosak vagyunk, ilyen végiggondolt budin ücsörgés csak az irodalomban lehet, ahol minden megtörténhetik, szemben a kiábrándító valósággal, amelyben azok a válogatottak, akik ilyen levelet kapnak, nagy többségében, ha nem is nyúlnak a pénztárcájukba, de hitükben megerősödve keverednek ki ebből az egészből, hogy itt van egyetlenük, aki megvédi őket gendertől, Gyurcsánytól, rézfaszú bagolytól. Mindegy, hogy léteznek vagy sem.