Tudjuk, ki vagy, azt is, honnan jöttél

Már régóta tudjuk, ki lesz az új magyar ÁVH (vö.: Szuverenitásvédelmi Hivatal – SZUH) feje, az új Péter Gábor. De csak tegnap teljesedett be a sors. Novák álelnök ugyanis szerdán nevezte ki Lánczi Tamást, s ahogyan állnak egymás mellett az ünnepi aktus után a képen – Katalin visszafogott világoskék rongyban, legújabb hősünk pedig kezében a hatalmát biztosító dokumentummal, akárha étlap –, arcukon valami földöntúli nyugalom mutatkozik.

Mint akik révbe értek. És szerintük nagy valószínűséggel így is van. Katalin kék ruhácskájához nem menne az a malomkeréknyi műanyag fideszes fülbevaló (narancssárga), amit hajdan, az út elején viselt hűsége és aljassága messzemutató bizonyítékaként, de tudjuk, és ő is tudja, hogy az kellett ehhez, hogy most palotalakó legyen. Nem szép dolog a múltat letagadni, illetve álruhát ölteni és azt sugallni, hogy már nem is vagyunk fideszisták, mert nincsen fülbevalónk.

Pedig aztán meg, de. Illetve mennyire nagyon. Ez nem nóvum, Nováknak ez az elnöki álruhája, miközben tudjuk, hogy egy gátlástalan Fidesz-pribék, és már rég túlvagyunk azon, hogy szóra érdemesnek tartsuk. Csak ez a Lánczi juttatta az eszünkbe, aki azt hiszi, hogy ezzel a kinevezéssel tabula rasát csinált az életében, mintha az most kezdődne el. Ő is levette a képletes fideszes fülbevalóját, már csak a szemüvegén csillog a nyoma.

Kinevezése napján minden addigi bejegyzést törölt a Facebookjáról ez a Lánczi ugyanis, mintha szégyellené az eddigi életét, amire persze minden joga meg is van. A nagytakarítás azonban vélhetően nem ezért történt, hanem azért, amiért Novák a fiókba tette a fülönfüggőjét olyan napokra, amikor újra szükség lehet rá. Vagy végleg, hogy letagadja, mint a pártja és annak tagjai is teszik a kétséges kommunista múltjukkal, hogy teli pofával kommunistázzanak.

Aki most ennek a Lánczinak a Facebook-oldalára ránéz, és újszülött, azt láthatja, hogy egy előélet nélküli makulátlan lovag ő, aki tisztán és fertőzésmentesen érkezik a hivatal élire azzal a feladattal, hogy megvédje a hazát. Tudjuk, hogy nincs így, ő is tudja, ez a törlés tehát egy nagy hazugság kezdete, más szemszögből pedig a vége, amiben az aljasság kiteljesedik, és hősünk tekintetét elnézve az inkriminált képen lehet, azt is tudja, nem lesz ennek olyan jó vége.

Nem utalunk rá, csak szőrmentén megemlítjük a már felidézett előd sorsát, amikor először az övéi, majd a nem annyira övéi ítélték el először életfogytra majd tizennégy évre, ami azt is mutatja, aki nekilát a történelemmel babrálni, azt a történelem fordulása utol is érheti. Most azonban az az első feladat, hogy az újszülött ne tudja, ki volt ő, és milyen szellemiségben és kinek a szolgálatában teszi majd tönkre az emberek életét. Mert erre szerződött.

S hogy tudjuk, ide is rakjuk a jövőre vonatkozó miheztartás végett Lánczi nyomorult életének eddig tartó előzményeit, úgymint: Orbán beszédírója, Navracsics kabinetfőnöke, a Századvég elemzője, az MTVA igazgatója, illetve Habony egyik cégének ügyvezetője. Már ennyi elég, itt azonban arra hívnánk fel a figyelmet, ha ő a szerzője Orbán debil beszédeinek, illetve azok egy részének, akkor Orbán szájából tárul elénk Lánczi éjfekete lelke.

Ezen pedig a lepucolt Facebook-oldal sem segít egy csöppet sem, és mindig ott leselkedik rá a veszély, hogy mint Júdás Jézusnak, mi is odahajolunk a füléhez és belesuttogjuk: tudom ki vagy, és tudom, honnan jöttél. Bár ezen a ponton elnézést kell kérnünk Jézustól és Júdástól, hogy ilyen alakkal emlegettük egy szövegkörnyezetben, csupán ezzel lehetett bemutatni a mi, és nem utolsó sorban Lánczi helyzetét, ami most bíztatónak tűnhet, de lesz még rosszabb.

Ez a Facebook-sztori meg annak fényében különösen érdekes, hogy a Meta közlése szerint a magyar kormány tavaly rekordszámú adatot kért ki tőlük a felhasználók után nyomozva és érdeklődve, s ez a feladat, most, hogy kinevezték, majd a Lánczié lesz, tehát a helyzet eléggé pikáns, és a NER természetéből fakadóan természetesen kellőképpen aljas is. De ezen ugye egyáltalán nem lepődünk meg. Csak egy utalást tennénk azért ennek a Lánczinak.

Mégpedig azt, hogy ugyan Orbán is eldugta a KISZ-tagkönyvét, de ezzel nem született újjá, tehát hasonképp ő is, akárha Novák nacsasszony, elteheti a fiók mélyire a Fidesz tagságit, attól még nem lesz ma született bárány. Mi több, az a helyzet, hogy a stigma már rajta van eddigi élete miatt, ami soha nem törlődik le, és akkor is ott lesz, amikor – mint ahogyan már említettük – fordulni fog a történelem kereke. Akkor is tudjuk majd, honnan jött ez az alak.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Tudjuk, ki vagy, azt is, honnan jöttél
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Régen, amikor még hallgattam a kos út rádiót, a fütyi lelkesen szopta fel a fideszt és az orbánt, szinte minden nap a Köpködő című műsorban. Ami alatt a folyékony hazugságot kell érteni. Lám, miből lesz a cserebogár… :/

  2. Táltosdoktor szerint:

    Most csak annyit, hogy friss olvasója vagyok a blognak, amelyre egykori évfolyamtársam hívta fel figyelmemet.
    Dunaújváros mellett élek, és (bár nem meglepő) itt is érvényesek az egyes politikai eseményekhez fűzött gondolatai. Másrészt azok kabátja is nagyon elegáns.
    Úgyhogy nyert egy olvasót.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum