Orbán és az ő bátor képviselői

Csütörtökön este történt valami, jelesül, hogy Orbán nem vétózta meg Ukrajna EU-s csatlakozásának megkezdését, de nem árt, ha visszamegyünk az időben az értelmezésért. Nem sokat, egy napot csupán, amit a kedves vezető idehaza, éspedig a parlament falai között töltött. Szerdán még arról tajtékzott a bátor képviselői előtt, hogy olyan isten nem létezik, ami intelmei vagy utasításai szerint ő meg ne vétózná az Unió ukránokat a soraiba hívó kezdeményezését.

Konkrétan hazaárulóztak emiatt Orbán bátrai. Még egy határozati javaslatot is megvitattak ezek a merészek, hogy majd azzal a szütyőjében keljen útra a vezérük, maga mögött érezve abban a messzi Brüsszelben a képviselők – akik pedig a magyar nemzet közös akaratának hordozói – erős felhatalmazását, hogy szembeszálljon az ottani elvetemültekkel. Még egy utcai harcosnak is jól jön az ilyen segítség, hiába hordoz a hátán tucatjával lipsiket.

Így kelt útra a kedves vezető, és azzal a lendülettel felejtette el még azt is, amit a saját képviselőinek ígért. Alighanem azért, mert megérezte a pénz édeskés szagát akárha vér, és tudjuk, az ilyesmi milyen hatással van az effélékre. Egyszerűen megborul az agyuk, és mennek az orruk után. Elég volt Orbánnak annyit mondani ott a messzi Brüsszelben a szavazás előtt, hogy menjen ki a teremből, nehogy megzavarja a procedúrát, mert képes lenne rá.

Arról nem szól az azóta kikerekedett sikertörténet, milyen érzés volt egyedül kisompolyogni, amikor minden szem a távozóra vetült olyan gondolatokkal, hogy de jó, végre elhúzza a valagát, és lehet dolgozni. Milyen érzés lehet mégis totálisan magányosan csak Putyinra és a pénzre gondolva elhagyni a termet, ezzel támasztva alá a rólunk kialakult képet, hogy egy utolsó ganyé vagyunk, akinek perkálni kell, hogy ne csesszen mindent szét.

Viszont nem Orbán nyomorát szeretnénk most megénekelni, hanem a parlamenti bátrakét, akiket a főnökük akkor köpött képen, amikor elindult kifelé az ülésteremből. De eltelve egy nap sem találkoztunk egyetlen felhorgadt fideszistával, a zajos kiáltozással, hogy Orbán egy nap alatt árulta el őket, ami után el kellene gondolkozniuk, kik is ők és mire vannak tartva a karámban. Mit gondolnak ezek a bátorak vagy gondolnak-e egyáltalán valamit is.

Ilyenről nincsen tudomásunk, mert nem hallottunk egy reakciót sem. Mindebből pedig az vonható le, sikeres volt Orbán lobotómiája, amit ezeken alkalmazott, hogy tudat és akarat nélküli bábbá tette őket. Mindezek után arra kíváncsiak lennénk, milyen lehet így élni, belenézni tükörbe, a gyerek szemébe, vagy siratni az elveszett, lobogó ifjúságot, amikor a földet akartuk a sarkaiból kiforgatni, és így lett belőlünk egy szarhalom.

A legérdekesebb azonban, hogy Orbánnak még tervei vannak ezzel az arc nélküli masszával, mert tegnap már zsebben érezve a pénzt, kinyílt az elsompolygós csipája, és azt fejtegette, az ukránok EU-s csatlakozását még hetvenötször meg tudja akadályozni, majd a parlament elvégzi neki ezt az elvtelen és mocskos munkát. Minősíthetnénk itt újólag Orbánt, és a viselkedését, amikor eljött a pénztártól, de mégis inkább a képviselőkre volnánk kíváncsiak.

Hogy mit szólnak ehhez is, szólnak e valamit, és féltik-e a lábuk közét, mert Orbán most fejtette ki, hogy az ő farkukkal fogja verni a csalánt, és csípni fog. Mind a százharmincöt bátorakra, mit gondolnak a jövőről, miközben Orbán nyála csordogál az arcukon. De semmit nem fogunk megtudni tőlük, nincsen mondanivalójuk sem a társadalom, de már saját maguk számára sem. Ám nincs mit sajnálni rajtuk, utálni sem, mert az ember nem érez egy moszat iránt semmit.

Így vagyunk az agytörzsi lényekkel, akik viszont sajnálatosan a rájuk ruházott hatalom (szavazás) erejével teszik tönkre az életünket. Mert már régen túl vagyunk azon, hogy Orbánt tartsuk egyedül bűnösnek, mind az. Ez a putriból induló és a legfelső körökig terjedő mintegy hárommillió agyhalott, aki terrorizálja a többit, a többséget, minket. Mert valami különös ok miatt hagyjuk. Azt kellene megtudni, mi ez az ok, és miért van így.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
8 hozzászólás “Orbán és az ő bátor képviselői
  1. polyvitaplex szerint:

    „Hogy mit szólnak ehhez is, szólnak e valamit”

    Gondolom, hogy nem tegnap és nem tegnapelőtt, hanem legkésőbb a képviselői jelölés elfogadása előtt eldöntötték magukban, hogy semmit nem kell szólni, a dagadék úgyis kinyitja a száját helyettük, ha kell.
    Az egyik lap sorra vette, hogy ahány kormányközeli megszólaló, annyiféleképpen kommunikálják a szándékosan homályos szuvenírtörvényt. Vagyis semmi értelme, hogy megszólaljanak, mert legfeljebb annyit tudnának mondani, hogy ki így, ki úgy értelmezi ugyanazt a sületlenséget.

  2. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Igen, csütörtök este történt valami, olyan valami ami még – legalábbis az én szememben – még Öszödnél, 56′-nál is durvább. Háát összetörtem, dee szegény bratyesz mondaná ha élne, hogy ” Kis-Királyfi’,mégis mit gondoltál Te ezekről ?? A likas 2 fillérért hátulról kétszer a kecskét is… ” És ez úgy igaz idehaza, mint ebbe az elk@rt szétb@szott Brüsszelbe is. Nem fogom elfelejteni: 2023 December 15 . Sajnos gyűlnek a dátumok, csak az ilyen keserűek, az a baj..
    A bátorakról meg ezerszer elmondtam, hogy aki a korpa közé keveredik, ott a haverom-munkatársam… Pedig tisztaszívű, jó gyerek volt. Megették, megcsámcsogták, megemésztették..Aztán olyan lett mint ami ezek után a természet rendje…
    Természetesen a Gukker Csabi kivétel ez alól Ő a „Nyugat királynője” Unicumja.. :)) Becsüljétek meg, mert ekkora gazember képviselőt mégegyszer a fidesz sem biztos hogy tud állítani. Habár nagy a tolongás úgy nézem.. :))) A Szűrös Mátyás erkélyéről:))) Jaa, én ott voltam 1989. 10.23.-án, és a Gukker hol sasolt akkor ?? Melyik KISZ klubban bulizott a harmatos náci haverjaival ??

    • miki1950 szerint:

      Kedves Rezeda, el tudnám képzelni, hogy ilyen, és hasonló fajsúlyos témákban vitaindítókat generálnál és azokat tárgyalnánk ki.
      Valamennyiünk épülésére szolgálna, de a hatékonysága biztos, hogy növekedne a blogon megjelenített írásaidnak.

  3. Tom Sawyer szerint:

    No, azért van sejtésem , mert A Műegyetemen sem a „Schönherz”-ből , sem a „Goldmann”-ból nem jöttek ki ekkora patkányok abban az időben…

  4. miki1950 szerint:

    3 millió agyhalott.
    Igaz, ezek orbánra szavaznak, de nem mind agyhalott.
    A miért hagyjuk kérdés megválaszolásához előbb szét kéne szálazni ezt a szavazóbázist és jórészt ebből kiindulva jönnének a miértre a válaszok is.
    Csak röviden egy-két nem különös okra mutatnék rá.
    A magasan kvalifikált értelmiség pl. példát mutathatna az általa befolyásolható szavazók elég széles rétegeinek.
    Miért nem teszik?
    Mert ha csendben maradnak, lehet egzisztenciájuk, ha nem,a hatalom elvágja őket és nem azért van társadalmilag is elfogadott státuszuk, hogy a bizonytalanért feladják őket.
    Pedig ha valamely társadalmi csoport tisztában van van az ország politikai helyzetével, hát ők biztosan.
    Aztán ott van a KKV-k, a nagy (magán) vállalatok csoportja, melyek a covidig eltelt 10 évben jól tudtak prosperálni, a jövedelem szerinti felső 30 %- ban ott vannak, rengeteg állami forráshoz jutottak hozzá, komoly tartalékokat halmoztak fel és még bíznak az orbáni irracionális gazdaságpolitika folytatásában.
    Vannak az ipari munkavállalók tömegei, akik munkájuk révén el tudják tartani a családjukat, de el vannak úgy adósodva, hogy örülnek, hogy van stabil munkahelyük, a szájukat befogják és robotolnak, ráadásul idejük nincs tájékozódni, mert mindig fáradtak – elfáradtak.
    Folytathatnánk a béna ellenzékkel, az abszolút nincstelenek béklyóba zárt keresztjével, a papok igehírdetésével, a nyugdíjasokkal (külön elnézést érdemel) , a egyetemi és középiskolák tanulóival stb.

  5. cyr45 szerint:

    „Azt kellene megtudni, mi ez az ok, és miért van így.”

    MIÉRT???…
    Azért, mert ha egy kosár (de akár egy vagon) ép, egészséges almába beleteszel EGY db. rohadtat, akkor idővel az összes alma meg fog rohadni.:-(
    Pláne, ha erre 13 év van, és az ország összes pénze!
    Nem mellékesen pedig az EU-ból zúduló ilyen-olyan pénzek, amiknek a felhasználását csak úgy-ahogy ellenőrizték, legalább tíz évig.:-(((
    Lőrinc barát, és a Nemzet veje (meg a többi) akkor, és ebből lett irdatlan gazdag, ha valaki nem tudná!
    Kimondva-kimondatlanul, kompenzáció volt, a magyar rabszolgák, és az adókedvezmények miatt…
    A birka nép pedig egyre birkább lett, és tapsolt ehhez!
    EZÉRT.
    És most már ….hatjuk.:-(((

  6. cyr45 szerint:

    A jelenlegi helyzetet híven tükröző rajz:

    https://papaigabor.wordpress.com/

    Itt tartunk. „Eladóóó az egész vilááág”!
    De ez a kis ország mindenképpen, továbbra is.:-(((

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum