A foltját kereső zsák

Használhatnánk azt a fordulatot is, hogy Varga Judit nem tud hibázni, ez azonban elfedné az egy valót, miszerint mást sem tud. Csakis hibázni. Miután Európában kitelt a becsülete, mert hosszú évek alatt képtelen volt megtanulni a jogállami leckét, korrupt beosztottja, lehallgatási botránya, és az Unióval történő folyamatos konfrontációja után immár hivatalától megfosztva a nagy Amerikába ment bevallása szerint „új barátokat szerezni”. Ezek szerint sehol sincs neki egy sem. Varga Judit sorsa kies hazánk sorsa.

Viszont valamivel indokolni kellett, miért utazott a nagy vízen túlra, ezt pedig abban adták meg, hogy kitüntetést vitt a kommunizmus elől Dallasba menekülő cisztercieknek. Ingatag sztori és kétes új barátok, mert és ugyanis ez az a rend, amellyel magyarországi zavaros – a kormányhoz köthető – ügyletei miatt a Vatikánnak tele lett a töke, és egyik decens tagját épp oda száműzte, ahová most Varga Judit megérkezett barátok után nézni. Úgy tűnik, megtalálta őket, a mutyiban fogantakat, sőt, még kitüntetést is vitt.

Ezért mondjuk, hogy képtelen hibázni a levitézlett madám, az pedig csak nekünk hab a tortán, hogy mindeközben magára öltötte azt a viseletet (cowboykalap és westerncsizma), ami ruházat ezeknek Amerikát jelenti. Mást sem értenek belőle. Mondjuk azt sem, hogy az országot Washingtonból és nem Dallasból kormányozzák, és nem is a ciszterciek vagy az ottani nácik. Tegyük hozzá, szerencsére és egyelőre. Varga útja tehát egy célt szolgált, hogy megtalálja a nagy tömegben a hozzá hasonlót. Közelebb már egyre kevesebb az ilyen.

Például a volt főnöke, aki őt kitalálta, az Orbán névre hallgató is elemében volt tegnap, amikor az EU-Latin-Amerika csúcson járt, és sikerült olyan vezetőkkel találkoznia, akik őt még nem rühellik. Ebbéli örömében pedig sóhajtott is egy nagyot, miszerint „ma is az azonnali tűzszünet és a béke mellett érveltünk, és ezúttal csatlakoztak hozzánk Latin-Amerika vezetői is!” Isteni ez a királyi többes, lévén, hogy az azonnali béke mellett senki más nem érvelt abban a körben, csakis ő, és a messzi földről, érkezetteket úgy lehetett bemutatni, mint új barátokat.

Azt senki nem ellenőrzi, hogy a képzelt új haverok is érveltek-e az azonnali tűzszünet mellett, egy azonban bizonyos, az Unió többi országa ilyet nem tett. A többes szám használata tehát indokolatlan, ezek a Latin-amerikai vezetők meg így jártak, hogy Orbán az ő farkukkal veri a csalánt. Aztán hazamennek a legények, a kedves vezető pedig megint ott marad egyedül a kör peremén. Már évek óta ott van, azóta, hogy kirúgták a Néppártból, de akkor még valami fasiszta szövetségről ábrándozott, de az sem jött össze.

Nem, hogy semminek az élére nem tudott állni, de még csoportosulás sem akadt, ahol szívesen látnák, innen érthető tehát a nyílegyenes út a keleti diktatúrák felé. És innen nézvést érthető az is, hogy Novák most Afrikában dzsemborizik elismerések és olyasmi után kajtatva, hogy legyen már egy hely a kajla világon, ahol nem véres rongyként néznek rá azért, mert egy olyan ország képviselője, amelyik a barbárság mellett áll. Magyar hazánk egy sötét luk Európa közepén, és kitetszik, hogy ezekkel már csak az elvtársaik vannak jóban.

Ezek pedig olyanok, amilyenek. Száműzött ciszterciek, agresszor oroszok, mindenféle ’isztánok diktátorai, kőhülye amerikaiak, ezek már az európai szélsőjobbnak is kínosak. Ez a bizonyítvány, és nem színötös, s ilyen helyzetben jön nekünk megint ez a Tusványos, a szombati böfögés, mert Orbán, miután azt hazudta, a Latin-amerikaiak is olyanok, mint ő, kijelentette, indul oda, hogy meg sem áll. Itt meg majd román nacionalisták várják, olyanok épp, mint ő, csak ezúttal ők lesznek otthon, és ők sem lesznek barátok.

Azt mondták, azért csak nem büntetik meg őket, mert Romániában román zászlót lengetnek, márpedig ez a szándékuk. Ám ez is mutatja, hogy miért van Orbán egyedül, mert olyan, mint ők, azaz, bár egyformán hülye mindkettő, de az alapállásukból fakadó érdekük soha nem eshet egybe. Ordítozhatnak ugyanúgy és ugyanazt a világ civilizáltabb felére, de a végén egymás torkát kell átharapniuk. Mindez ilyen egyszerűen világos, és mutatja azt is, miért nem vezet sehová az az út, amin Orbán jár. Illetve igen: a semmibe.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “A foltját kereső zsák
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Tudom, a nyugat.hu-n úgysem jelenik meg a Nemény cikk alatt, ezért ide is:

    Tusványos = fideszes dzsembori. Valaki itt kormányprogramnak titulálta az eseményt. Ezek szerint a kormány = orbán és a fidesz. Az un. ellenzékieket is csak boxzsáknak hívják meg. Szerintem tájékozatlanságra utal, ha a szombathelyi polgi elmegy rá.

    Az orbán kormány meg megérett a cserére, ez nem kérdés. Ha a 135 kesztyűbáb nem akarja leváltani, akkor új választásokat kell kiírni. Óriási károkat okozott az országnak, a magyar embereknek az orbán kormány mind anyagi, mind erkölcsi téren az utóbbi 13 évben. Nem tárgyalni kell velük, hanem elzavarni a hatalomból! Az meg nettó hülye aki fodbalcsapatnak nézi a fideszt, akiknek drukkolni kell. Pártoknak nem drukkolunk! Egyiknek se. Ha kárt okoznak, akkor elzavarjuk őket. :/

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Kedves Miki!

    Mivel a nyugat.hu-n random jelennek meg a hozzászólásaim, itt válaszolok:

    Miki! Itt már nincs „látszat”. Az orbánék bebizonyították kik, és hová valók. Aki közösködik velük, bármilyen formában, az cinkos. Itt már csak egyvalamit lehet mondani nekik, lemondásra felszólítani őket. Nincs vita velük, nincs javaslat, hogy mit csináljanak jobban, leszerepeltek. Húzzanak a hatalomból! Aztán bíróság előtt brüsszelezzenek. Majd a bíró értékelni fogja, biztos. :/

    Amelyik un. ellenzéki „politikus” nem szólítja fel a lemondásra, a fidesz frakciót a kormány menesztésére, az elárulja a magyar embereket. Ugyanúgy mint a fideszesek.

  3. kovacs_ugynok szerint:

    A kettő közül a HÜPI tényleg „csekély értelmű”. Ez viszont a dagadtra nem mondható el. Azzal hogy úgy beszél az urán háborúról mint egy gyengeelméjű, aki még mindig nem fogta fel, hogy addig nem lesz béke amíg a ruszkik el nem takarodnak ukrajnából, csak minket néz hülyének. Múltkor belinkeltem a jelző jelentését az értelemző szótár szerint, amivel szokták illetni. Nem fejezi ki annál jobban semmi ki is ő valójában. Nem való a politikába ilyen en’ber. :/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum