Novák, röpül

Mindenki nyugodjon le – közölte nagy kegyesen a Sándor-palota -, a barcsi Dráva-híd megtekintésére biciklivel tekert el Novák Katalin, az a túra semennyi adófizetői pénzbe nem került. Hála Istennek, nagy segítség ez a magyar családoknak – gondolja az ember, miközben azért eszébe jut, hogy ez a híd a hivataltól úgy nagyjából kétszáz kilométer, tehát örvendjünk: nagyon jó erőben van a nemzet Katikája. Azért közölték egyébként ezt a sportteljesítményt, mert ilyen kérdésekkel zaklató orgánum kikérte az adatokat, mennyiért és hányszor röpköd a hatvannégy fogú, mert az az érzet, hogy egyfolytában úton van, mintha valami bakancslista tételeit pipálná ki egymás után.

Hogy ide is el kell menni ebben a nyüves életben meg oda is. A kiinduló tétel, mint ismeretes az, hogy Novák hálát ad a sorsnak, „nem kórházi ápolóként vagy pedagógusként” él „röhejes jövedelemből”. Ennek mi is örülünk, de arra intenénk a nagyságos asszonyt, nem kellene Ibusz-irodának nézni kies (kietlen) hazánkat, mert voltaképp alig is van hivatalban Orbán egyik jobbkeze, de már negyvennégy utazáson van túl. Ezekről pedig az az emlékünk, hogy Amerikában kajakozik, Brazíliában kocog, színészekkel fotózkodik, és a fogait mutogatja. Arról nem is beszélve, mi pénzt emészthet fel a toalettje, amellyel megpróbálják szalonképessé tenni, de mindig csak papagáj lesz belőle.

De nem is ez, hanem tényleg az utak. Mert még – mivel elnézőek vagyunk – arra is lemondóan legyintenénk, ha annyira menni akar, menjen Isten hírével, vegye meg a jegyét a fapadosra, aztán röpködjön, ha a söprűje épp szervízben van. No de, mit képzelünk, hogy keveredne a magunkfajtával, ha már Orbán így felvitte a dolgát, amit mutat, hogy a negyvennégy útból negyvenegy nem is kormánygéppel történt, gondoljuk, ő is így utazott már harminc éve, most miért tenne másként. Viszont nem kellene hazudozni. Ugyanis a kérdésekkel provokáló sajtó arra volt kíváncsi, mibe fájtak nekünk, adófizetőknek ezek az utak. Mert ilyen földhözragadtak vagyunk, nem érünk mi fel a magasabb szempontokhoz.

Ezen a ponton pedig arra kellene kérnünk a Sándor-palotát, hogy ne hazudjon, mivelhogy azt teszi mindenféle erkölcsi gát és józan megfontolás nélkül, egészen profánul hülyének nézve mindent és mindenkit. Mert és ugyanis egészen sajátos számolást alkalmazva totálisan blőd adatokat adtak meg. Például Portugáliába utazva Novákra az ő számításuk szerint 12.373 forint jutott, hogy amúgy a többit ki fizette – mi magunk – arról egy kurva szó nem esik. Innen tűnik ki az, hogy ezek szerint kiszámolják, hány személyes az Airbus, mennyi jutna egy emberre, ha tele volna, és ezt adják meg Novák útiköltségeként, hogy kijöjjön az a szám, amit még maguk sem hisznek el, de nekünk meg el kellene.

Nem fogjuk. Viszont az összes útra ilyesmiket hoztak ki, Brazíliába ezek szerint 67.112 magyari forintokért jutott el a nemzet fülbevalósa, és így tovább mind az összes röpködés, amihez hozzá csapták – mint említettük – a biciklis hazugságot, mert ott sem ment a matek, vagy nagy ívben leszarták. Hogy a képünkbe hazudnak, az már alapállapot, ami viszont nem fordul meg az emberben, hogy ezeknek az utaknak az ég egy világon semmi értelme nincsen. Itt, a legutóbbin is láttuk, hogy két tehén átadása volt a csúcspont Ruandában, ami miatt kár volt odamenni, és erről még nem is tudjuk, milyen olcsón kihozta a nemzet ablakpucolós háziasszonya. Ez az egész roppant mód idegesítő és lehangoló, de mégsem ez a lényeg.

Az esszencia ebben a cirkuszban ott van, hogy ebből – is – látszik, ezek az országot feuudumként kezelik, erőforrásait, bevételeit a sajátjukként használják mindenféle gátlás nélkül. A keservesen befizetett adónkat rendeletileg osztogatják szét egymás közt, utalgatják a talpnyalóknak, és csak éppen arra nem használják, ami miatt beszedték. Többek között ezt tették az Unió adófizetőinek pénzével is (brüsszeli utalások), amit aztán ők meguntak, és nem küldik a lovettát. Mi azonban nem rendelkezünk ilyen jogkörökkel, és lehetőségünk sincs a lázadásra. Ha csak egy kiflit veszünk, már lenyúlják a harmadát áfában, és elröpködik (jó esetben). De még ezt sem unja senki. Kilátástalanul reménytelen ország vagyunk.