Bohócok a kolostorban

Egyébiránt elképesztő a magyar sajtó. Hogy félreértés ne essék, nem az a része – a zöme –, amely Orbán seggéből fuvolázik, hanem az a törpe maradék, amelyik amúgy függetlennek képzeli vagy mondja magát. Vilniusból hazatérve, ahol láttuk Orbán szerepét, midőn magányosan és lehajtott fejjel poroszkált, mert a főnöke arra utasította, hogy ratifikálni kell a svéd NATO csatlakozást, szóval ennyi történés után maratoni kormányülést hirdetett a gazda, hogy beszámoljon az ott történtekről. A magyar kormány tagjai tehát nem olvasnak újságot. Vagy pediglen függetlent tilos, a sajátjukból meg nem derül ki a valóság.

Ezért lehet a fedősztori a vilniusi beszámoló, de ehhez nem kell három nap, és nem kell Sopronbánfalvára menni. Visszatérve azonban a sajtóra, azért kellett elképednünk a működésén, mert még mindig úgy tesznek, mintha egy kormányülésen – lett légyen bármilyen hosszú és tartsák akárhol – valami fontos dolog történne. Holott tudjuk: nem. Ehhez képest ilyen címekkel lehetett találkozni, „szivárognak (szállingóznak) a hírek a kormányülésről”, illetve a legszebb: „Orbán Viktor is posztolt”. De Orbán Viktor csak annyit posztolt, hogy „Kormányülés kicsit másképp” – És akkor mi kérdezzük meg, hát hogyan, kis pofám?

Hogy miről van ott vagy éppen nincsen szó, azt Kovács-levelező kormánytagtól tudtuk meg, aki az évtizedes hablatyot engedte el, miszerint „letörjük az inflációt, megvédjük a munkahelyeket, megvédjük a családokat, megvédjük a nyugdíjakat és a rezsicsökkentést”. Nekünk kellene megkérdezni ezután, nincsen erre valami jobb szövegük? Mert tudjuk, nincs, s amit Kovács-levelező megvédendően felsorolt, arról tudható, egyáltalán nincsen megvédve, és nincs letörve semmi sem. Se az infláció, se a családok, se a munkahelyek, az ég egy világon semmi sem. Ha kormányunk tagjai őszintén szembenéznének a valósággal, akkor erősen pityeregniük kéne.

De nem olyan fából faragták egyiket sem, így hát, ha csak egymásnak is nem azt hazudozzák, amit a bávatag tömegeknek, akkor tényleg nem tudható, minek mentek a vidéki kolostorba, ha csak nem azért, mert ott kisebb az esélye, hogy összetalálkoznak egy szőrét hullató vidéki rókával. S ha csak ez a jelenet van előttünk, amikor Orbán a miniszteriális galerija élén hőbörgött Hadházyval, és emlékszünk arra az idiótán aljas viselkedésre, amit élükön a vezérrel ott előadtak, akkor máris előttünk áll a nívó, ahogyan ezek egy kupacban és töményen múlatják az időt, és ezt kormányülésnek nevezik. Ami még eufemizmusnak is rossz.

Az lehet egyébként, hogy mielőtt még a kedves vezető megint elmegy a susnyásba szakállat növeszteni, mint tavaly, még szerette volna egyben látni a bábukat. Kis csapattréning, összetartás és összetartozás, kanmuri. Bár ez a kitétel azért nem állja meg a helyét, mert egyedüli nőként ott láttuk Alexandra korányszóvivő asszonyunkat, igaz, neki a férje is a csapatban van, a szempontjukból tehát ez nem egyéb, mint egy laza családi kirándulás. Viszont akadnak kormánytagok, akik nem figyelnek eléggé, mert Semjén és Gulyás miniszterek törvénymódosítással foglalatoskodtak, hogy a transznemű nő ne mehessen nyugdíjba.

Egy emberről van szó, aki a bíróság ítélete szerint a nők 40 alapján vonulhatna nyugalomba, Selmeczi nyugdíjrabló azonban egyet böffentett, ezek ketten pedig az egy ember miatt törvényt módosíttatnak. Így megy, ez a maratoni kormányülés a vidéki kolostorban, ahol e mellett csak arról nem esik szó, hogy bezuhant a fogyasztás, nálunk csökkent leginkább a fizetések reálértéke, kiürült a Balaton, benzin is alig fogy, azaz, minden a szegényedésre utal. Ennyit a megvédésekről. Tehát nem tudjuk, miről bohóckodnak ezek ott egy kupacban, de, hogy az ország égető kérdéseivel nem foglalkoznak, az hétszentség.

És máris itt a bizonyság, valóban és fájdalmasan megint igazam van, hiszen frissen és ropogósan tudtuk meg ma reggel, hogy „a nyugatiak háborút akarnak, a szankció nem tűnik el az életünkből, migránsgettók jönnek létre Európában, és nem engedelmeskedünk Brüsszelnek” – ez a kedves vezető mai szíves közlése. Erre jutottak a vidéki kolostorban, ami után újólag meg kell jegyeznünk, ezért kár volt odamenni, sőt, ezért kár volt egyáltalán egybegyűlni, mert ezt eddig is mind tudtuk. Csak épp a Brüsszelnek nem engedelmeskedés vonyítása közben előttünk van Orbán kinti magányos sompolygása, és ezt a képet nem tudjuk feledni.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
2 hozzászólás “Bohócok a kolostorban
  1. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Mindez így van, ahogy írtad. A lényeg, hogy miért Sopron viszont sokkal profánabb ennél , talán már mondtam tavasszal is. Egyszerűen a családi szállodája már rég becsődölt volna a Lővérekben az ilyen kormányülések nélkül, mert piaci alapon nem működik, kell az állam pénze, a mi pénzünk még ehhez is. Maratoni ? Háát persze, mert lóvéból sosem elég. Nem annyira bonyolult 🙃

  2. Bogomil szerint:

    Ha jól olvastam, az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont tulajdonában/kezelésében van ez a szálló, egyelőre még nem a kis családé… De persze ez a 3 napos kihelyezett kormányülés ettől még tényleg csak propagandacélú látszatkeltés…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum