Egy pad története

A barna ezek szerint semleges szín, amellyel mindenki elégedett lehet. A barna senkiben nem kelt különös képzeteket, ekképp a padból nem lesz ideológia, ha barna, akkor nem kell őt lefóliázni mint a könyveket, nehogy megrontsa az ifjúságot. Ám egyben ez utal arra is, milyen iszonyú hely lett Neria. Épp olyan, mint amilyennek a kitalálói szerették volna. A ferencvárosi padról van szó, amely az elmúlt napokban fasiszta/antifasiszta háború alanya lett, ahogyan az egyik oldal szivárványosra festette, a másik zöld-fehérre egymás után kétszer is, mígnem az amúgy is a színek összeolvadásából származtatható barna lett a végeredmény.

Ez azonban csak nyugvópont, de nem megnyugvás, mert amikor a szivárványos színeket a ferencvárosi „B” közép először mázolta át azzal az üzenettel, hogy nem tűri a másságot, már akkor eldőlt minden. Abban benne volt Orbán tavalyi tusványosi beszéde, a „gyermekvédelmi” törvény, Dúró Dóra darálása, és az egész homofób uszítás, ami lassan minden hangot elnyom. A barna egyébiránt az SA egyenruhájának színe volt, akiknek az volt a szerepe a Harmadik Birodalom hajnalán, hogy terrorizálják a náciktól másokat, ilyképp, hogy ez a pad végül barna lett, egyáltalán nem öröm és boldogság, mert ilyen bukéja is van.

A történet dióhéjban annyi ugye, hogy az Amnesty International mázolta először szivárványosra az ülő alkalmatosságot az évforduló kapcsán. Nem ünnepeltek, csak emlékeztettek, hogy két éve szavazták meg a parlamenti bátorak a homofób törvényt. Mementó lett volna a pad, de nem lett, mert a futball-ultrák zöld-fehérre kenték át egy üzenettel: „Stop LMBTQ”, ami már maga is jelzés arra nézvést, van ok és indok a figyelmezésre, több is, mint gondolnánk, alaposabb is, mint szükségesnek hisszük. A téboly, ami két éve a fideszhitűek szemében e témában lobog, mára a padtól függetlenül is kezd kiteljesedni.

Utalnánk itt és most Selmeczi Gabriellára, aki tegnap látott neki tombolni azon, hogy egy transznemű nő a bíróság ítélete alapján igénybe veheti a „nők 40” nyugdíjkedvezményt, amit a MANYUP pénztárak kifosztásának élharcosa durva provokációként és az LMBTQ propaganda bizonyítékaként tálalt. Szidta az ítélkező bírót, és törvénymódosításért visítozott, amivel megint egy pofonért szaladnak az erdőbe, hiszen a magyar bíró csak az európai normákat követte, ahol is már korábban szintén bírói ítélettel mondták ki, hogy „a transzneműekre az új nemük szerinti nyugdíjkorhatár vonatkozik”.  

A nyugdíj-, és kiflitolvaj szerint viszont nem, mert még azt is harsánykodta „a Fidesz–KDNP frakciószövetségnek változatlanul az az álláspontja, hogy csak biológiai nemek vannak”. Meg az apa férfi, az anya nő, ez is a frakció álláspontja, és máris kitetszik, nem tűrik a másságot, ahogyan ennek a „B” közép is hangot adott a pad kapcsán és a frakció uszítása nyomán. A barna szín így végül voltaképp nem a semlegesség szimbóluma, hanem azé, hogy mindent elönt a szar. Fóliáznak, darálnak, fenyegetnek és uszítanak gyermekvédelem ürügyén, de masszív fasiszta módon, ám ezt is tudtuk eddig is, csak nem jó újra meg újra látni.

A baj ezzel a pados históriával egyébként az, ami a vége lett, hogy megint győztek a kirekesztők, akik hangosabbnak bizonyultak. A szivárványosok legyintenek, kár ezekkel vitázni, ám ez a habitus jellemző az egész életünkre. Mindent beborít a mocsok, ami miatt a józan többség csak legyint, letörli a ráverődött sarat, és odébbáll. Csak akkor nem kell majd csodálkozni, ha egyéb atrocitások is történnek, nem kell ámulni, hogy a Pride-ot rendőrökkel kell védeni, mert eljön az az idő is, amikor már ők is a túlparton lesznek, mint ahogyan Selmeczi most a bírót fenyegette, aki képes volt olyan ítéletet hozni, ami neki nem tetszik.

Amikor a pad végül elnyerte a semlegesnek hitt barna színt, az ismeretlen piktor egy cédulával üzent az alkalmatosság nevében, miszerint „Én csak egy pad szeretnék lenni. Ami jó mindenkinek. Neked is, Neki is. Nekünk”. – Szép és bamba idea, voltaképp a farokbehúzás jele, amikor arra int, mi azokkal akarunk békében együtt élni, akik viszont velünk nem, sőt, legszívesebben az országból is elüldöznének, vagy más megoldást találnának a problémára, ami mi vagyunk. A barna szín az, hogy behúzzuk fülünket-farkunkat, és konstatáljuk, a szemükben valószínűleg nem vagyunk emberek. És ezt azért mégse kellene.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
13 hozzászólás “Egy pad története
  1. Ultron szerint:

    Eredetileg milyen színű volt a pad?

    • kovacs_ugynok szerint:

      Nem mindegy? A törvényeket betartva festették szivárványszínűre. Aztán éjjel, bűnözők módjára, sunnyogva festették át a kubatov verőlegényei. Nyilván a hazaáruló, tolvaj orbán banda tudtával, és felbujtására.

      Egyéb kérdés?

      • Ultron szerint:

        Csupán kíváncsi lettem volna a teljes képre, de vehetjük költői kérdésnek is.

        Bár ha az mindegy, régen milyen volt, annak is érdektelennek kellene lennie, hogy most milyen…

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Mára állítólag a léceket is lelopták a padról:
    https://24.hu/belfold/2023/07/13/atfestett-pad-ferencvaros-budapest-tompa-utca-lecek/

    Ennél jobban semmi nem jelképezi ennek az országnak a vezetését. A diktatúrákban, ahol a törvények nem mindenkire vonatkoznak egyformán, előbb utóbb felüti a fejét az anarchia. Ahol aztán mindenki azt csinál amit akar, és a szerint lesz megbüntetve, vagy nem, ahogy a hatalomba furakodott bűnözők érdeke diktálja.

    Szóval, hacsak nem akartok egy Mad Max szerű országot magatoknak, minél előbb el kéne takarítani a szemetet a hatalomból. Majd szóljatok ha action van, nem rajtam fog múlni! :/

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Egyetértek veled, mindazonáltal engedd meg, hogy elmondjam a véleményemet. Nem hinném, hogy nálam lenne a bölcsek köve, és meggyőzni sem akarok senkit, csak már láttam én is ezt-azt, és ezt szeretném megosztani csupán.
    Szóval nekem ez az egész történet nagyon „Pesti” nem kis exhibicionista felütéssel . Emlékszem, amikor a seregben találkoztam ezzel a mentalitással mennyire meglepődtem, aki csak egy kis rábaközi faluból jött. Aztán éveket éltem Budapesten, ahol ugyanazzal a buta gőgös, a másokat kirekesztő magatartással találkoztam. Tisztelet a kivételnek. Nem mintha vidéken nem lenne meg, de annyira mint ott soha nem éreztem, talán eszembe se jutott volna most. Mai napig ez a véleményem , és bevallom nagy különbséget nem látok a Béke menet meg a Pride között. Ezek nem tüntetések, ezek kőkemény erődemonstrációk, ami engem erősen emlékeztet a náci, vagy kommunista felvonulásokra .
    Aztán itt ez a pad. Nem értem miért pont egy pad, de ha már így alakult van ennek egy törvényes módja a rongálókkal szemben. Persze nincsenek nekem se illúzióim, viszont komoly fegyver tényhez jutottak a „kerítés bontók”. Kíváncsian várom leütik-e a magas labdát ??

    Ui.: Igen, az SA egyenruha. Viszont Braunau is beugrott nekem…
    Csak vicc volt. 🙂

    • hj szerint:

      Ööö… ez az igen „eccerű” általánosítás nem valami jól fejlett kisebbrendűségi komplexusból ered? (Költői kérdés egy budapestitől.)

    • kovacs_ugynok szerint:

      Ugye itt nem egy pad szivárványszínűre festésével van a fő probléma. A fő probléma azzal van, hogy „Magyarország kormánya” valahogy azt találta ki, a lopásainak az elkendőzésére egymás ellen uszít itt mindenkit. Történetesen megtalálták a búzákat is, sok más társadalmi csoport mellett, akik ellen folyik a gyűlöletkeltés a „legmagasabb szinten”. A hab a tortán, hogy ezért simán le is lehetne csukni őket, ugyanis BTK-s bűncselekmény a más emberek, embercsoportok elleni uszítás.

      Ha itt egy normális, becsületes kormány lenne, normális, becsületes politikusokkal, akkor a kutyát nem érdekelné, hogy milyen színűre festenek egy padot. Nyilván ebben a mondatban meg nem abba kell belekötni, hogy a becsületes és a politikus fogalmak oximoron. Persze az, ha egy ország nem jogállam és demokrácia. :/

    • Bogomil szerint:

      Szerintem a Pride semmiképpen sem erődemonstráció, és nem is fenyeget senkit. Persze a Békemenet sem az, csak egy abszurd, autoriter kormány melletti tüntetés.

  4. Tom Sawyer szerint:

    Kedves hj !

    Nem gondolnám, ugyanis nincs az a pénz amiért visszaköltöznék Pestre, de azokat is megértem akik a fészkesfővárost (🙃) választják. Többek közt a lányomék is.
    Amúgy meg ìrtam , nem akarok én senkit se meggyőzni, de így gondolom, még csak az se biztos hogy nekem lenne igazam.
    Dee itt kezdődik hogy Te elfogadod ezt, én meg azt, hogy neked más a véleményed… Vajon miért egy Budapestinek kell most is mondanom ?? 🤣🤣

    • hj szerint:

      Talán azért, mert a budapestiek mind-mind „buta gőgös, a másokat kirekesztő” emberek? Vagy hogy is van ez?! Lehet, hogy ez inkább egy Rád illő jellemzés?
      Szerintem most kellene abbahagynod, hogy – igaz, sokszor szövegértési problémákból adódóan – rendszeresen kioszd a kommenttársakat.
      (És ezt a választ elteheted az előítélet-gyűjteményedbe a görcsös önigazolásodhoz.)

  5. V.A. Lucky szerint:

    Friss hírek pad ügyben.

    https://telex.hu/belfold/2023/07/13/ferencvarosi-pad-mi-hazank-mzogalom-piros-feher-zold

    Ha pesti lennék, csakazértis átmázolnám narancssárgára. Vajon ahhoz mit szólnának a kocsmanácik?

    • kovacs_ugynok szerint:

      Ezek ugyanazon migatyánkosak, akik teli torokkal sipítoznak, a szólásszabadságuk megsértése miatt, amikor másoknak nem tetszik a gyűlöletkeltésük, és felemelik a szavukat ellene?

      Elég „egyszerű” lelkek ezek, az orbánékkal együtt, akik más szemében a szálkát, a magukéban a gerendát se. Bár az orbánék a gyűlöletkeltést aljas módon, tudatosan csinálják mások ellen. A migatyánkosok meg egyszerűen csak csökkent értelmi képességűek.
      Könyvet darálni? Normális? A politika közelébe nem engedném az ilyeneket, nemhogy a parlamentbe be. De jajj, most én is megsértettem ezzel az érzékeny kis lelkivilágukat! A francokat! :/

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum