Miniszteriális pizsamaparti

Nem egy, nem kettő, hanem egyenesen háromnapos kormányülés lesz, mihelyst a kedves vezető hazatér a NATO tanácskozásról, amelyen újólag kiderült mennyire szuverén a manus, ha külpolitikáról van szó. Hogy Putyin dróton rángatja, az eddig is világos volt, most azonban az is kiderült, Erdogan nélkül sem tud fingani, ami azt eredményezte, hogy a svéd NATO csatlakozás kapcsán újra kell huzalozni a dolgokat. Egyes tudósítások már úgy jelentek meg, hogy a mi nagyvezérünk csörgősipkás bohócot csinált magából, de ez túlzás.

A bohócokat bizonyos szinten azért kedvelik azok, akik a saját örömükre és hasznukra tartják, Orbánt azonban rühellik, és létéből senkinek nem származik előnye a maffia tagjain kívül. Orbán leginkább megtűrt féreg státuszban leledzik a nagypolitika ingatag színpadán, ahol mára elérték, nélküle szülessenek a döntések, és lehetőleg olyan körülmények között, hogy ne tudjon kárt tenni. Pedig igénye volna rá, csak a játszótér szűkül. Ha tetszik, ha nem, a magyar országgyűlésnek ratifikálnia kell a Svéd csatlakozást, a nagy arcok közül tehát egy megint lehull.

Emlékszünk még a Fidesz svédországi kirándulására, ahová azzal az igénnyel érkeztek, a svédek ne mondjanak csúnyákat – értsd ne mondjanak igazat – róluk, és akkor ők azonmód áldásukat adják a csatlakozásra. Ilyen ígéretet nem kaptak, s ennek fényében akár hihettük volna azt is, tényleg állják a szavukat, és szimpla taplóságból tesznek keresztbe az északiaknak, de ekkor még valami önállóság szaga lett volna a dolognak. Ez az álca azonban tegnap földre zuhant, mégpedig hangosan csörögve, ami balesetet ki kell javítani a rajongók szemében.

Tán erre szolgál az ottalvós kormányülés, aminek a témája a svéd NATO csatlakozás és az ukrajnai háború állása. Ám ezekhez első ránézésre nincs szükség pizsamára és fogkefére, azaz, megint van valami sunyiság a háttérben, amit a lázas munka hazugságával fednek el. Ismerjük a működés metódusát, a nagyvezér kiadja a jelszót, miszerint szavazás, és akkor szavazás van, nincsen szükség ehhez hetvenkét órára és álmatlan éjszakákra. A háború állását mindenki ismeri, még a fideszes is, ha nem saját lapját olvassa. Valami szar lehet a propellerben.

Hogy mi lenne ez, az azonban titok, de méretes adagnak tűnik, már csak a maratoni tanácskozás miatt is. Majd kiderül utána, milyen irányt vesz a propaganda, aminek az előszelét Szijjártó kezdte pedzegetni, hogy na ugye, nem véletlenül terjesztette a kormány már régen a parlamenti bátorak elé a ratifikálást, amit azonban ők nagy önállóságukban nem tettek meg. Már ezen a magyarázaton is lehetett volna mosolyognunk, ha bírnánk ilyet, ami most jön, az azonban még ennél is viccesebb, tehát tragikus lesz.

Olybá tűnik ugyanis, hogy a kedves vezető eddigi NATO/svéd taktikája totális kudarc, borítékolni lehet, hogy mostantól a svédek támogatói leszünk – amik mindig is voltunk -, ki kell dolgozni a propagandát, hogy ha már külpolitikailag a zérussal egyenlő a mi nagyvezérünk, akkor valami belpolitikai haszon legyen remélhető a méretes zakótól. Mert a végtörekvés mindig ez, most már a játék másra nem irányul, mint a hatalom minden áron való megtartása, s hogy közben csapásokat adnak és kapnak, azt bírják az elvtársak.

Még nagyobb tűzijáték kellene, még több gurulós Szent István, mert három napig lenne miről beszélni, ha az ország dolgával foglalkoznának, amit viszont nem akarnak. Meg lehetne éppen tárgyalni, ősztől ki tanítja majd az iskolákban a közjószágokat tanár híján, mi legyen az inflációval, amire nem hat az Orbán által be sem adott vakcina. És annyi minden témát bírnék ajánlani, ha az volna a tét, hogy Magyarország működjön még valahogyan, de a jelek szerint ennek a gondja nem nyomasztja a kedves vezetőt és a bátrait.

Leckét kaptunk mindemellett tegnap a nagy nemzeti szuverenitásról, kiderült súlyunk – így Orbán súlya – a világban, a király meztelen lett, és kiderült róla, semmitérő szaralak, amit viszont eddig is tudtunk. Még szánnánk is a mostani pofon miatt, ha nem lennének irányában egészen más típusú érzelmeink, viszont arra teljes szívünkből kíváncsiak vagyunk, a pizsiparti után hogyan lesz tálalva az újabb kudarc, milyen siker lesz ez és minek a megvédése. Tényleg érdekel, milyen újabb baromságot találnak ki.