Elfajzott irodalom

Könyvesboltjainkban kitört a fólia-láz. Eredője ennek a homofób törvény, másrészről Dúró Dóra darálása, illetve Orbán Viktor szíves közlése annak idején a Facebookon a benzin áráról ebben a formában: „Az apa férfi, az anya nő, a benzin marad 480”. Hogy ezt a kedves vezető miként hozta össze, hogyan működött a csapongó fantáziája, amit másnál asszociatív bázisnak nevezhetnénk, az titok. De lehet, hogy nem is kell értelmet keresni mögötte az uszításon kívül. A közgazdaságilag öngyilkosságnak bizonyuló benzinár-befagyasztást egy kalap alá vette a homofóbiával, két legyet ütött egy csapásra, de lehet, hogy egyet sem.

A Libri boltjaiban (amelyeket immár a fideszista MCC dirigál) fóliát raktak egy Harry Potter könyvre is. Nem véletlenül, elkezdték ugyanis becsomagolni a szexuális tartalmában gyanús kiadványokat, mert nekilátott büntetni őket a hatóság. A hatóság – és mint Orbán benzines eszmefuttatása is erre utal – azon a véleményen van, ha gyermekeink – úgy is mint közjószágok – belelapoznak egy „gyanús” kiadványba, legott szaladnak feliratkozni a nemátalakító műtét várólistájára. De addig is szivárványos ruhákban járnak oviba, kisleányaink pedig leszbikus ajánlatokat tesznek a dadusoknak. Hová vezetne ez.

Hogy valami nem stimmel a fóliázással, mutatja az az ordenáré védekezés is, amit Orbán Balázs, a másik Orbán politikai igazgatója produkált, amelyben megint lesunyirókázta Hadházyt, akinek feltűnt a befóliázott Harry Potter. A kisebbik Orbán szerint nem a homofóbia miatt rakták a varázslós könyvre a cuccot, hanem azért, mert drága. Ennek azonban ellentmond, hogy előtte úgy nyilatkoztak, tényleg „gyanús” a regény. Sőt, még korábban arról is szó volt, hogy várják a jelzéseket, melyik alkotásokkal kell vigyázniuk, hogy megfelelhessenek a homofób hatalom homofób törvénye elvárásainak.

Éppen ezért láttak neki becsomagolni mindent, ami nem felel meg a fasiszta hatalom szexuális ízlésének. Azaz, lehet itt magyarázkodni, lehet szégyellni – esetleg és talán, de nem biztos – milyen eszme milyen elvárásai alapján tesznek műveket, ha még nem is indexre, de a sarokba fólia alá. A kocka el van vetve, a megbélyegzés működik, a gyűlölet tobzódik, amit a ferencvárosi pad esete is mutat. Ezt, mint tudvalévő, az Amnesty International munkatársai szivárványosra festették, a Fradi-ultrák – akik először kaptak stadiont Orbántól – átmázolták, mert nem állhatták a sokszínűséget. Fóliát tettek mintegy a padra.

Innen is látható, nem csak könyvekről van szó, hanem morálról és világnézetről, a Fideszbe beleájult világ nem tűri azt, aki, illetve ami tőle különbözik. A pad átmázolása is a kultúrharc olyan része, mint a könyvek fóliázása, a független színházak kinyírása, vagy épp az, milyen zene szól a rádióban. Éppen az, aki lefeküdt Orbánnak, vagy amely a nemzeti. irredenta és nacionalista, soviniszta tartalmakat közli, vagy nem szól semmiről, mint Kis Grofo, akiből lassan kánon válik fideszista körökben. Így gyalulja le a Fidesz a neki nem tetsző kultúrát, és akarja a maga sivár képére formálni az egész ország gondolkodását.

Mindez messzire vezet. El egészen 1937-ig, mikor is Münchenben Adolf személyes jelenlétével a nácik megnyitották az Entartete Kunst (Elfajzott művészet) című kiállításukat, amelyben azoknak az alkotóknak azon műveit állították ki, amelyek – szerintük – nem feleltek meg az „ideológiának”. Egybegyűjtötték ezeket mintegy elborzasztásul, ez volt az ő fóliázásuk, a megbélyegzés, a művészet, amitől óvni kellett a legyalult tudatú alattvalókat. A Libri könyvesboltjaiban így jelenik meg korunk elfajzott irodalma, ami nem felel meg a mi rendszerünk ideológiájának. Kis lépés ez a könyvkiadásnak, de nagy a fasizmusnak.

És ezen a ponton még az sem vígasztal, hogy ezeket a könyveket akár el is lehetne égetni, mert igény az volna rá, ha Dúró Dóra darálására újólag visszaemlékezünk. Azaz, lehet, hogy a kis Orbán ma még azzal takarózik, az ára miatt került fólia arra a rohadt könyvre, ami nem igaz, mert olcsóbbakat is betakarnak. Másrészt pedig hamarosan eljön az az idő is, amikor már nem magyarázkodnak, hanem kiteljesedik a téboly, mert rájönnek, ez sem igazán érdekli a magyart, mint ahogyan a jelek szerint semmi sem a farhát árán kívül. Vagy már, illetve még az sem. Lelkünkre így ül ez a kor, és betakarja, mint a guano, keményen, vastagon.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Elfajzott irodalom
  1. kovacs_ugynok szerint:

    Megint csak azt tudom mondani, emelkedjünk felül az önsajnálaton. Tessék tudomásul venni, hogy vannak köztünk olyanok, akik teljesen alkalmatlanok arra, olyan pozícióban legyenek, hogy másoknak esetleg példát mutassanak. A politikusi szakma is egy ilyen.
    A dórika a könyvdarálása után, egy normális országban, még a politika közelébe se mehetett volna. Magyarország nem ilyen ország, pillanatnyilag. Pillanatnyilag itt bűnözők ülnek az ebül szerzett hatalom csúcsán. Nekik az erkölcsi kis világukba beleférnek a könyvdarálások, fóliázások. Engem csak az vigasztal, hogy nekem nem fér bele, és biztos vagyok benne, hogy még sokan vagyunk. Ahogy az EU vezetőinek se tetszik az orbán banda ténykedése. Nem adnak több EU adófizetői pénzeket a hazaáruló, tolvaj bűnözőknek. Emberek! Mi kell még a beismeréshez, hogy latrok vezetik ezt az országot? Előbb-utóbb el kell őket zavarni. Minél később, annál nagyobb kár ér bennünket. Mind erkölcsileg, mind anyagilag. :/

  2. kovacs_ugynok szerint:

    „Neverending story – „pizsifellövés előtt” pingálták át a ferencvárosi padot”
    https://index.hu/belfold/2023/07/11/ferencvaros-szivarvanyszin-pad-atfestes-lmbtq-amnesty-international-baranyi-krisztina/

    Szóval, valahol itt van a „politikusok” felelőssége. Ha ordas eszméket terjesztenek, akkor a társadalom férgei előbújnak a kéreg alól, és azt hiszik szabad nekik is az ordas eszmék szerint cselekedni. Ezért mondom, hogy akik ordas eszméket terjesztenek, nyilván a saját érdekük és a szarkeverés miatt, azok tényleg nem valók politikusnak, vagy egyéb közszereplőnek. Az ilyenek éljenek meg a versenypiacról, ne a magyar adófizetők pénzéből! Aztán huszadrangú senkiként rongáljanak padokat, amíg el nem kapják és le nem csukják őket, a magyar társadalom tényleges érdekeinek a védelme érdekében. :/

    Az idézett padfestéssel kapcsolatban meg érdeklődéssel várom, hogy a rendőrség kinek az érdekei fogja majd képviselni. Azaz, elkapják-e a könnyen beazonosítható kis fasszopókat, vagy „nem találják” majd a tetteseket.

  3. Quvik szerint:

    Kíváncsi lennék, hogy a fideszes politikusoknak nem szerveznek-e tanulmányutakat a francia Riviérán kívül, egyúttal Afganisztánba is?
    Mert amit ez az „ócska galeri” csinál itt Európa közepén, már a tálibokra kezd emlékeztetni!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum