Nováknemzetegység

Visszasírjuk miasszonyunk seggtörlővel való ablakpucolását. Az volt az élethelyzet, valamint képességeknek megfelelő tevékenység, ha feledjük a mozgató rugókat, miszerint kampánycéllal készült Novákról a lehangoló fotó. Hogy morális és világlátási, intellektuális, valamint esztétikai origókat lássunk, ideidézzük még kicsit előbbről azt a képet is, amelyen méretes (malomkeréknyi) Fidesz fülbevaló laffog ugyanennek a nőnek a fülében. Innentől mindent értünk, ami ma van, de éppen ezért minden, ami ma van, érvénytelen, mert ilyen ember nem lehetne országunk elnöke. Viszont mégis az.

Amióta Orbán kijelölte őt a feladatra, elszabadult hajóágyúként viselkedik, és semmiféle kétségek meg gátak nincsenek benne. Mint emlékezhetünk erre is, amikor szóba került a neve, mint aki megkaphatja a magas méltóságot, kétsége sem volt afelől, hogy őt megszavazzák a bátorak. Hónapokkal az aktus előtt kijelentette, már készül elnöknek lenni, ami funkciót aztán meg is szerzett vagy kapott, és most látjuk, mire jutott a készülődés időszakában, mit szítt magába, mint amit elnökként megjelenítenie és képviselnie kell. Ez pedig nem egyéb, mint a magyarkodó, kereszténykedő műpátosz. Ilyen avas szagú bigyó.

Őszintén szólva, a magunk részéről tátott szájjal figyeljük ennek a némbernek az ámokfutását azóta szerte a világban, az ennek kapcsán megfogalmazott üzeneteket, amelyek mintha Orbán szájából jönnének némi kis tejszínhabbal. Innen nézve egyáltalán nem meglepő, hogy Novák is bírja a szart kavarni, békeóbégatás közben feszkót kelteni, de mire másra is volna képes egy nacionalista-soviniszta világlátás, ha nem erre. De erre nagyon. Nagyasszonyunk a kis színházi ruhatárával, a hatvannégy fogával, de a népek iránt érzéketlenül (lásd pedagógusok a palotája előtt) sivalkodik a nemzeti egységről, mert ez akadt be neki, mint feladat.

Ezt pedig – mármint a nemzeti egységet – most épp Csíksomlyóban vélte meglelni, és sejthettük volna, hogy baj lesz. Már az első üzenet is elborzasztó volt: „Elhangzott ma a szentbeszédben az, hogy egy édesanya boldog, ha együtt van a család. Igaz ez egy államfőre is: egy államfő boldog, ha együtt van a nemzet és én ezt a nemzeti egységet éltem meg itt ma. Jó volt az Úristent együtt imádni”.  Látjuk ebben a képben Novák anyukánkat, aki terelget minket az úristen felé, holott akarja a rosseb. Tehát nemzetünk része csak akkor vagyunk, ha mi is hamis hitet hazudunk. De mi van azokkal, akik ebből nem kérnek.

Ez az egyik. A másik pedig, hogy a helyszíntől determináltan már itt megjelennek Novák tyúkanyó szárnyai alatt idegenbe szakadt véreink, pedzegeti tehát a később szárba szökő botrányt, mert még bírja fokozni. És akarja is. A Fidesz ugyanis, és vele együtt természetszerűleg Novák nacsasszony, számtalan alávaló tulajdonságuk mellett még irredenták is, Trianon, nemzeti összetartozás napja és egyebek, amelyek arra valók, hogy a helyi hülyéket egybetereljék, és egyben üzengessenek más nemzeteknek. Ha nem is igazán, csak utalgatva, hogy azért jogot formálnak a hajdani területekre.

Háború idején, békét óbégatva pikáns ez, más jelzőt pedig annak ellenére nem teszünk ide, hogy tudnánk. Novák nacsasszony belekábulva Csíksomlyóba, és mint láttuk, a szentlélek őtet megszállva a Székely himnusz egy sorát posztolta aztán a közösségi oldalán: „Ne hagyd elveszni, ó Erdélyt istenem”, s ha kifordítom, ha be, ha akarta ha nem (akarta), üzenet ez, hogy az inkriminált terület lényege szerint az anyahazához tartozik. Az ilyesmi pedig bántja a románokat, mi több, fölhorgasztja őket, és ebből olyasmi fakad, amit diplomáciai bonyodalomnak szoktak nevezni. Ilyen pedig gyakorta fordul elő a Fidesszel.

Ezek – mind az összes, Varga J., Szijjártó, Kovács Z., Novák és maga Orbán, meg a többi – szembe mennek az autópályán mindennel és mindenkivel, amivel mérhetetlen károkat okoznak az országnak és a kerítésen belül élőknek, azaz nekünk. De leszarják. Egyáltalán nem foglalkoznak vele, mert visszaálmodva a Horthy-korszakba lényegszerűen jön ki belőlük az, ami száz évvel ezelőtt is az ország tragédiáját okozta. Túlreagálja a román külügy Novák posztolgatását, ez volt a reakció, és az is, hogy az erdélysiratás ott marad, mert nekik senki nem dirigál, ők ilyenek. A taplók a klubban.

Tanulságot nem tudunk levonni a történetből, mert nem az első volt és vélhetőleg nem is az utolsó, meg kell szoknunk, bele kell tanulnunk, hogy ezek ilyenek. Viszont ennek folyományaként abba is, hogyha túljutunk kerítés övezte és Orbán sújtotta kis hazánk határain, akkor úgy néznek ránk mindenütt, hogy na, ez is magyar, ez is hülye, jobb lenne, ha a világon sem volna, mert már szaga van. Harminc év után így érkeztünk mi meg Európába. Köszönjük meg a Fidesznek ezt az élményt, szavazzunk rájuk újra meg újra, mert nekünk ez kell, ami ezekből fakad, és amit Mohácsnak neveznek.