Orbán Viktor születésnapjára

Op. 1.

Kedves Barátunk és Elvtársunk!

A Tartós békéért, kereszténydemokráciáért! szerkesztősége forró szeretettel üdvözli Önt, a Fidesz és Magyarország dolgozó népének harcedzett és szeretett vezérét 60. születésnapja alkalmából.

A forradalmi harc dicsőséges útján haladva, életének több mint kétharmadát szentelte Ön annak az ügynek, hogy a magyarok felszabaduljanak a kommunizmus járma alól, a szabad és független Magyarországért vívott harc ügyének, hogy a magyar dolgozó nép felszabaduljon a jogtalanság, az elnyomás és szenvedés igájából, a külföldi imperialisták és az ellenforradalmi Gyurcsány-rendszer uralma alól.

A dicsőséges Fidesz Hadsereg felszabadította Magyarországot a kommunizmus rabsága alól, s megmutatta a magyar nép fejlődésének széles távlatait, az igazi nemzeti és társadalmi újjászületés lehetőségét.

Magyarország dolgozói – élükön az Ön vezette Fidesszel – felszámolták országukban a kizsákmányoló tőkés-nagybirtokos rendszert, szétzúzták a nép ellenségeinek, az amerikai–angol imperializmus ügynökeinek a régi rend visszaállítására irányuló ismételt kísérleteit, megszilárdították az országban a kereszténydemokratikus rendszert, végrehajtották a forradalmi földreformot, államosították az ipart, a közlekedést, a bankokat és ipari országgá változtatták az elmaradt Magyarországot.

Kedves Orbán elvtárs, forró szeretettel kívánunk Önnek jó egészséget és hosszú életet a magyar nép javára, amely öntudatos erővel építi a fasizmust országában, és fáradhatatlanul harcol Putyin nagy és legyőzhetetlen zászlaja alatt az egész világ békéjének megvédéséért.

Op. 2.

A nagy Orbán alakja szinte az új irodalom első pillanatától kezdve diadalmasan ihleti költőinket, de ez a heves intenzitású, kimeríthetetlen inspiráció 2023 tavaszán, a dolgozó emberiség vezérének 60. születésnapja táján hajtja a legdúsabb virágzatot — érezhetően megemelve egész új líránk eszmei és művészi szintjét is.

A keresztényfasizmus érzései sokfelé kigazdagodnak, elágaznak, s immár nemcsak a baráti türk országok népei felé nyilatkoznak meg sűrűn és lendülettel, hanem a felszabadulásért harcoló vagy a szabadság útját még csak kereső elnyomott nyugati tömegek felé is. A magyar költészetnek vertikálisan átfogó, állandó és egyre gazdagabban, változatosabban kibontakozó tárgya, nagy inspirátora Orbán Viktor alakja.

Gyertek lányok öltözzetek fehérbe,
Szórjunk rózsát Orbán elvtárs elébe,
Hadd járjon ő a rózsában bokáig,
Éljen, éljen Orbán elvtárs sokáig!

Gyertek lányok öltözzetek fehérbe,
Szórjunk rózsát Orbán elvtárs elébe,
Pusztuljon a libsibolsi egy szálig,
Éljen, éljen Orbán elvtárs sokáig!

Ahogy népünk képzelete magától értődő természetességgel köti Orbán elvtárs személyéhez a fasiszta építés újabb és újabb eredményeit, olyan természetes és kizárhatatlan sugalló erő minden, a keresztény realizmus útján járó magyar költői alkotásban népünk vezérének alakja, Orbán Viktornak immár legendásan fénylő neve. Ilyen értelemben bízvást elmondhatjuk, hogy Orbán Viktorról szinte minden jelentős magyar költeményben szó van, azokban is, amelyekben neve sem olvasható, személyére sem történik nyílt célzás.

És akkor egy esőverte plakáton

az Ő nevét láttam meg — ma is látom —

hogy megjött Budapestre — Felcsútról,

egy világot értettem én meg ebből,

egy országot, mely csupa seb és rom volt,

csupa öröm és csupa fájdalom volt,

egy népet, amely most talált honára,

s lábadozva figyelt az Ő szavára.

Ez a bizalom és szeretet rendszerint lírai műfajokban mutatkozik, de van példa epikus megformálásra is. Ilyen az a poéma, amelynek hőse az írni-olvasni alig tudó, koros parasztasszony, aki az országút porába megindító, naiv és mély szeretettel rajzolja bele Orbán Viktor nevének betűit.

Lélekzetüket visszafojtva

nézik a szép szál jegenyék

Erzsi nénit, amint a porba

rajzolja Orbán nevét.

Elsodorhatja szél és zápor

Erzsi néni ujja nyomát,

de a délceg jegenyetábor

azt a nevet zúgja tovább!

Op. 3.

Hát nem délibábos hab az ember egész élete? Mire körülnézel, elmúlt, a múltad meg sehol nincs, hiába keresed padláson, pincében, vagy sétálsz akár a folyók partjain, abban a reményben, hogy a fiatal Orbánnal találkozol ott, vagyis azzal, aki valaha voltál s most majd sírva átöleled őt. Egy lakomára gondolsz és nem tudsz visszaszaladni, hogy viszontlásd azokat a barátaidat fiatalon, akik már meghaltak, vagy ha nem halottak, szakálluk nőtt, vagy ha nem, az eszük begyepesedett. Hol a múltad? A fejedben, másutt sehol nincsen többé. S mindez a sok komédia a halál árnyékában megy végbe s mondom, olyan ez, mint valami árnyképek a falon. Mert van-e ember, aki ne ijedne fel álmából egy fenyegető mutatóujj iszonyatában s olyan eszes ember, aki fényes napsütésben is ne gondolna gyakran a sírjára? Holott hát, ha meggondolom: a halálunkhoz nékünk voltaképp semmi közünk. Ahogy nincs közöd egy baltához, vagy vederhez, amelyről semmit se tudsz s amelyet Felcsúton elvesztett valaki.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
11 hozzászólás “Orbán Viktor születésnapjára
  1. repulo szerint:

    Több, mint 40 év alatt nem sikerült a szocializmust felépítenünk, de neki egy csettintés elég volt a haveri kommunizmus bevezetésére, ahol a képességek nem számítanak, viszont mindenki szükségletei szerint részesül a megtermelt javakból.
    Viszont, hogy kinek mi a szükséglete, azt Ő mondja meg.

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Gondolkodtam azon mit is lehetne hozzátenni, hogy kulturált maradjon a hozzászólás. Szerintem ennél jobban nem tudja más visszaadni, hova jutott a dagadt 33 év alatt a politikában:

    „Az Európai Parlament elfogadhat egy állásfoglalást arról, hogy Orbán Viktor kormánya alkalmatlan arra, hogy betöltse az Európai Unió soros elnöki tisztségét…”
    https://index.hu/belfold/2023/05/31/europai-unio-europai-parlament-soros-elnokseg-brusszel-jogallamisag-varga-judit/

    Ha lenne önkritikája az „ünnepeltnek”, akkor már ma lemondana. De egy bűnözőnek olyan nincsen. Szóval, magától nem fog távozni a kormányával együtt, úgyhogy kedves un. ellenzék dolgozzatok már meg a pénzemért, és szólítsátok fel őkelmét a lemondásra, a teljes kormányával együtt! Ha kell minden nap! Azt a hétszázát! :/

  3. GyűlölködőSzarkupac szerint:

    Most, hogy a születésnapi köszöntő megvolt. Kezdjünk el gondolkodni a nekrológján. Például:
    „Az úr adta az úr elvette. Ezt a dögöt vessétek a pöcegödörbe!”

  4. Yeti szerint:

    Ha ilyen hülyén szerződött a zunijó, hogy nem lehet vizes gumicsizmával a pucér seggét az ilyen ártányoknak szétrúgni, akkor baszhatják a szólongatást.

  5. Koroknai Péter szerint:

    Nem a kor, hanem a soros.
    Jó lenne, lenne tippem.

  6. cyr45 szerint:

    Rákosi 1952-ben lett 60 éves.
    Kis gyerek voltam, de emlékszem rá, mekkora dicsőítés volt!
    Aztán 1953-ban meghalt Sztálin…
    De Rákosi még 1956 nyaráig kihúzta, akkor rendelték a SZU-ba.
    Ahonnan már vissza sem tért, nem engedte Hruscsov!

    Csak úgy írtam ezt, emlékezve a régmúltra…

  7. polyvitaplex szerint:

    Nem hiszem el, hogy 60 éves, tök fiatalos, úgy testileg, mint lelkileg. Biztosan a sportos életmód, az állandó testmozgás teszi. Igaz, néha olyan avétosan beszél, mint egy aggastyán, de máskor meg durvás, mint egy óvodás.
    Örökifjú koravén.

    • kovacs_ugynok szerint:

      Már régen kiégett a dagadt. Ezért is kéne az a fránya max. 2 ciklusos szabály. Hanyadik ciklusát is tölti ez az ingyenélő kártevő a nyakunkon?

  8. polyvitaplex szerint:

    Durcásat akartam írni.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Archívum