Szijjártó darál és leszarja

„Nem nagyon szokott érdekelni, hogyan fogadják az álláspontunkat.” – jelentette ki Brüsszelben Magyarország külügyminisztere arról, hogy megint keresztbe feküdtek az Uniónak Ukrajna ügyében. Illetve az osztrákoknak is bemutatta a középső ujját, akiknek az nem tetszik, hogy kies hazánk elengedi a börtönből az embercsempészeket, akik ezt zokon vették, mert úgy értelmezik, hogy rájuk szabadítja a bűnözőket. Ezt az intézkedést – mármint a csempészek szabadon bocsátását a mimagyarok szívták meg villámgyorsan, ugyanis a sógorok nekiláttak újból a határellenőrzésnek, amitől hosszú sorok alakultak ki a határon.

Mindebből kitetszik, hogy amiképp az uniót is leszarja Szijjártó, azonmód a magyari embereket is, nem törődve azok érdekeivel és sorsával. Mert valami bűvös buborékban él és mozog, onnan szórja átkait az egész világ felé, és már mindenkivel harcban áll, kivéve Putyin, Kína, mostanában Belarusz, a bigott muszlim Qatar, illetve türk testvérállamok a pusztaságban. Szijjártó ezzel kijelöli Magyarország helyét a világban, és nem a nyugati demokráciák polcára helyezi, hanem valami sötét sarokba, amire nagy valószínűséggel nem kapott felhatalmazást a választóktól, de a kisebbség, amely kétharmadot ér amúgy, ennek is csápol.

Mégpedig önfeledten. A Szijjártótól most megidézett mondat, amely magyar fordításban annyit tesz, minden és mindenki le van szarva, nem egy diplomáciai bravúr, illetve még alapnak sem nevezhető. Ennél még a legsötétebb diktatúrák is cizelláltabban szoktak fogalmazni, Szijjártónak azonban ilyen iskolája nincsen. Azzal viszont, hogy magáról állít ki bizonyítványt (sötét tapló vagyok), egyszersmind Magyarországgal is megteszi ezt, ennek pedig mi vagyunk a lakói, akikre úgy néznek majd a határokon túl ezek után, hogy megjöttek a nagypofájú, arrogáns magyarok. Szijjártó mára elszabadult hajóágyú lett.

Voltak erre utaló jelek, hogy ez lesz majd a vége dicstelen működésének, de nem volt, aki megállítsa. Sőt, ha belegondolunk a Fidesz hangzavarába, ha fölidézzük a permanens okádásukat Varga Judit, Deutsch Tamás, Kovács Zoltán és mind a többi előadásában (plusz természetesen a hangadó gazdát, Orbánt), akkor kitetszik, ez a politika, ez a magyar út. Szembe menni mindennel és mindenkivel, teljesen mindegy, mi lesz a következménye. Ott tartunk, hogy Szijjártó eggyel előbbi tombolására Brüsszelben már azt nyilatkozták: „Mit mondhatnék, ez Magyarország” – ami kijelentést nem kell kommentálnunk.

Legalábbis azt gondolom. Állítólag meglepődtek, hogy a Fidesz (mint Magyarország) megint blokkolt egy Ukrajnának utalandó összeget, és erre volt a reakció aztán amit még egyszer iderakok, hogy jól megjegyezzük: „Nem nagyon szokott érdekelni, hogyan fogadják az álláspontunkat”. Föl lehet ezt fogni úgy is, hogy villámgyorsan haladunk a Huxit felé, maga Orbán nagyvezér is emlegette, hogy jelen formájában (nem jön a pénz), nem látja, mi haszna az Uniónak, és Szijjártó hőbörgése is arra utal, jobb volna nekik így már odakint, illetve más diktatúrák kebelén pihenni, hogy zavartalan legyen a további lopás.

Mert azt kell látnunk, a lényegük ez. Szijjártó hivatala ugyanis, a KKM épp mindezen történések közben, vagy ezek takarásában ledarálta a lélegeztetőgépek beszerzésének iratait. Azokat az iratokat, amelyek azt bizonyították miként és mennyi közpénzt utaltak magánszámlákra. Egészen súlyos milliárdokról van szó, ilyképp a pénzmozgás nyomait tüntették el, hogy alkamasint ne legyenek meg a bizonyítékok. Ez előre, a börtön elől menekülés ékes bizonyítéka, a darálás ténye pedig nem egyéb, mint beismerő vallomás, de momentán nincs olyan bíróság, ami emiatt elítélné őket, és azon dolgoznak, hogy ne is legyen.

Az Uniónak a lopás (is) a baja, az Unió ezért büdös a Fidesznek, mert ott átláthatóak a dolgok, és ott még létezik felelősségre vonás. Amikor kipattant az uniós korrupció, kattantak a bilincsek, s ekkor történt az is, hogy Orbán öblösen ordibálta, lecsapolják az uniós korrupciós mocsarat. Csak arról felejtett el értekezni, hogy a bűzös levét ide eresztik a magyar pusztaságra, mi szagoljuk, ők pedig önfeledten tapicskolnak benne. Ez az a sokat hangoztatott magyar érdek, ami miatt Szijjártó hőbörög, és emiatt vonzódnak és közelednek a bizonytalan állagú államokhoz, azok pénzéhez, akiket nem érdekel, ha ellopják azokat.

Be fogják hajtani, és a magyar, nyomorult polgárok fogják megfizetni, de olyan hülyén vannak tartva, hogy fogalmuk sincs róla. Örülnek a nyomorult árstopnak, és éltetik a vezért, hogy nem döglenek éhen, holott akár bélszínt is zabálhatnának farhát helyett. A Fidesz, ez a bűnöző banda előre menekül, a végletekig el kell menniük, hogy elkerüljék a felelősségre vonást, és ezért egyre agresszívebbek. Szijjártó megmondta a tutit, minden és mindenki le van szarva, nincs alku, csak ők hadd legyenek boldogok. Ezek a mozgatórugók, és ez rejlik minden rendelet mögött, amivel Orbán dirigálja az országot immár egy fél évtizede.