A gennyládák középső ujja

Van valamelyik Bud Spencer film, amelyikben az autós oktató higgadtan magyarázza tanítványának, hogyan kell viselkedni az őt az utakon körülvevő barmokkal. Valahogy így: higgadtan nyújtsa ki a kezét, és mutassa fel a középső ujját, s közben bájosan mosolyogjon. A lány pedig mindezt zavartan és óvatosan megteszi, ám mindeközben földöntúli boldogság terül szét az arcán, hogy elmondhatta így mindazt, amit szavakkal nem tudott. Kultúrantropológusok kutatták ki, hogy ez a mozdulat – mint oly sok minden más -, az ókori görögöktől származik, és a lehető legnagyobb sértés volt, amit még a színházukban elő lehetett adni.

Hírlik, hogy politikai vitákban is használatos volt, és maga Diogenész, a decens filozófus is bemutatta volna a középső ujját magának Démoszthenésznek, innen nézvést tehát az azóta univerzálissá és globálissá vált szimbólum használata ugyan illetlen, de mégis elnézhető. Bár le lehet fordítani szavakra, de felesleges, ahogyan ekképp nem kell magyarázni azt sem, hovatovább miért lesz a mostani magyar diáktüntetések bevett eszköze. Ez egyébként – ha már kereszténység és kellékei – egy kanadai bíróság szerint „isten adta jog”, következésképp efelől sem lehet különösebb kifogást emelni ellene, hacsak nem Magyarország.

Magyarország, magyar diák, köztévé és Hadházy gyereke. Az a történet most épp ugyanis, hogy a pénzünkből (úgy százharminc milliárd) fenntartott köztelevízió külön hírblokkot szentelt annak, vajon mit üzenhetett a képviselő fia nekik ezzel a közkeletű gesztussal. Nem sikerült jól megfejteni, ezért visszautalva a görögökre, ahonnan származik, előadjuk, hogy náluk a kinyújtott középső ujj a péniszt szimbolizálta, mellette a behajtott két-két ujj a heréket, a felfelé irányuló mozdulat pedig az anális behatolást. Erről volna szó, s ebben a kontextusban elnézzük azt Hadházy képviselőnek, hogy szerinte a gyerek tette „helytelen, de érthető”.

Szerintünk nem helytelen. Annak az nevezhető, hogy a köztévé nyálas riportere ebből azt akarta kihozni – illetve az ő hazugságban fogant szerkesztői -, hogy a gyerek őt meg akarta verni. Tévedés. Sokkal többet tett, csak ezt nem tudják vagy nem akarják felfogni, mert akkor még elkeserednének nagyon. Viszont nem szoktunk mi képviselők és egyebek gyerekeivel foglalkozni, nincsen ugyanis ilyen szintén magyar fasisztáktól fakadt apák és fiúk szindrómánk, ha nem szól közbe Bayer Tagkönyv a maga ordenáré módján, aki arról értekezett legutóbb, hogy vajon mit akartak a Fidesz székháznál a „nyomorult gennyládák”.

Ezzel a tüntető diákokra utalt, máshol pedig a „hülye kis pöcs” bájos szókapcsolattal jellemezte őket, ami nem szép dolog, de tőle már megszoktuk. Az volna a minimum, hogy emberszámba vesszük azokat is, akiknek nem tetszik Orbán képe, de ilyen minimumot elvárni ilyen Bayer-féléktől, közmédiásoktól és általában fideszistáktól nem lehet. Viszont a gyermekeinkről van szó. Hadházy gyerekeiről is, és Bayer három utódjáról is, akik nagy valószínűséggel nem mutogatnak és nem tüntetnek, s ha csak le nem köpik az apjukat, akkor élvezik azt a jólétet, amit annak seggnyaló munkássága teremt meg számukra.

Mert ugyanis az van, hogy például Hadházy fia közvetlenül „élvezi” a rendszert, még jobban is, mint kortársai, ugyanis az ő apjáról, annak családjáról, így a gyerekről is ordenáré hazugságokat terjesztett és terjeszt a galeri beleértve Bayert is, míg viszont a Bayer csemetékkel senki nem foglalkozik, mert ennek az oldalnak volt még valamelyes gyerekszobája, annak meg nem. Vagy, ha igen, elfeledkezett róla, ezért vált olyan felnőtté, akiknek, mint a hatalom kiszolgálói és javainak élvezői az elnyomottak teljes joggal bemutatnak. És még az a szerencséjük, ha csak ennyit tesznek meg.

Mindezen túl azonban itt nem apák fiúk, elnyomók és elnyomottak, hanem kultúrák harca is zajlik. Kinek a középső ujja van csupán, kinek meg a gumibot és könnygáz. Illetve a milliárdokkal kitömött és üzemeltetett hazugság és okádás. S ha Bayer hatalomféltő nyelvezetét nézzük, ahhoz képest a kinyújtott középső ujj maga a lányregény, nem kellene tehát hőbörögni miatta. De megteszik, így megerősítik ezt a szimbolikát, mint annak idején a feketék elnyomása elleni tiltakozás gesztusaként kialakult fölemelt öklöt. Az ilyenek aztán kiteljesednek, és hatni kezdenek. Van rá példa, az a kérdés, lesz-e most is. Majd kiderül.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “A gennyládák középső ujja
  1. Yeti szerint:

    mlm

  2. kovacs_ugynok szerint:

    Amit ez a bájerzsóti csinál, az nagy nyilvánosság előtt elkövetett gyűlöletkeltés, BTK-s bűncselekmény. A nagy kérdés az, hogy neki miért nézi el a jogszolgáltatás? Nem, nincs olyan, hogy tőle megszoktuk.

    Óhatatlanul felmerül a kérdés. Ha a magyar állampolgárokat nem védi meg az adójukból üzemeltetett állam a bűnözőktől, akkor a magyar állampolgároknak kell a saját kezükbe venni a dolgot? Akkor jöhet a pokrócozás? Ráférne egy-két fideszes csivavára. Csak nem kéne annyira finnyásnak lenni. Végül is csak a normális, becsületes emberek becsületébe gázolnak… :/

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Azért érzik a fiatalok a törődést, és nem véletlen ez az eszement nyüszítés a fidesznél. Éppeszű ember végig gondolja az egészet,- pláne hogy honnan jött a csürhe – aztán leül megbeszélni a gyerekekkel, meg a tanárokkal merre tovább.. De itt az egész bukott, mivel mi is tudjuk, ők is tudják hogy ellopott, elcsalt, hazugság az egész ország. Nos innentől viszont nincs miről beszélni.
    De ne feledjük ahogy Nagyapa nagyon bölcsen bölcsen mondta a Rábaközben anno: „Kisfiam, ha nem dolgozol , nincs az a pénz ami el nem fogy egyszer, és nincs az az idő ami el nem jön..”
    Szóval mi fog ezekből maradni szerintetek úgy száz év múlva ? Ki fogja tudni ki volt az a Bayer tagkönyv ? Az Orbán führerre viszont fognak emlékezni, mint a gőg, a butaság,a korrupció, a gazemberség szinonímájára.
    Umberto Eco :A rózsa neve.
    Hát így álljunk hozzájuk 🙂

  4. polyvitaplex szerint:

    Az milyen jellemfejlődés már, hogy a tévészékházat 2006-ban megostromlókat forradalmároknak hazudó Császár Attila egy civilek által szervezett demonstráción egy 19 éves sráccal emberkedik.
    Bekaphatja, a fideszmédia többi hivatásos hírhamisítójával együtt.

  5. doxapulo szerint:

    Kedves Rezeda!
    Minden leírt gondolatoddal egyetértek, de a tévedésedre is fel kell hívnom a figyelmedet.
    (Kívánom, hogy sohase legyen ennél nagyobb tárgyi tévedésed! 🙂 )
    Nem Bud Spencer, hanem csupasz pisztoly
    https://www.youtube.com/watch?v=UdVz5nSecMU

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum