Novák elnök regimentje

Novák kijelölt köztársasági elnök annyira büszke volt a férjére a szombati napsütésben, hogy által ölelte őtet, és szerelmetes pillantásokkal nézett fel a katonaruhás urára, aki a verőfényes napsütésben – plusz madárhang – katonai esküt tett. A kép tanúsága szerint férjuram szintúgy hatalmas büszkeséggel nézett a kamerába bele, olyan stramm boldogság iramlik kifele a képből, hogy majd’ kiszakítja itt nekem a monitoromat a nagy, Neria-béli családi idill. Sok ilyen párok vannak szerte a tépett hazában, dacos katonák, akiket nem rúgtak ki, és az ő szerelmes arájuk, egy heppi az egész rohadt ország. Csak azt nem tudni miért.

Novák kijelölt elnök kommentálta is a képet a közösségi oldalán, és bár, ne tette volna, mert a széles jókedvünk, ami épp kerekedni készült, huss, úgy elillant mint a bátor kisnyúl a mesében a francba. „A hazáért mindhalálig!” – ezt írta a képhöz a kijelölt elnök, mintha épp indítaná a frontra a hites urát, mint Svejk részeges tábori lelkésze a csapatokat. Olyan militáns lett ettől az idill, olyan Horthy-fasiszta szagú, hogy csavarta az orrunkat. Mért nem bírta azt búgni a fülébe a hites uramnak, hogy gyere Pista, vár a tyúkleves meg a kirántott hús, vagy valami ilyet, hogy mért akarja megdögöleszteni a szegény embert, ez a titok.

Illetve persze, hogy nem is az. Itt tartanánk lényegesnek leszögezni, hogy nem a magunk örömére elmélkedünk ezen a katonsádin. Nem, hogy mert esetleg pikkelnénk a kijelölt elnökre – dehogynem -, hanem az ok és indok, hogy miként egy nappal ezelőtt bátorkodtunk kifejteni, mily hatalmasan unjuk már azt, hogy nagyjainknak Marquezzel szólván még a seggéből is böjti szelek fújnak, akként irritál, mit irritál ordítóan idegesít és aggaszt az ugyane nagyokat megülő, és belőlük előpuffogó militáns maszlag. És itt szintén utalnánk nagy szeretettel Svejkre és a frontra indulóknak tartott tábori misére mosolygás végett.

A hazáért mindhalálig – citáltuk már egyszer kijelölt elnökünk bájosan ostoba szavait, mintha valami romantikus regényben lennénk, de volt folytatása is ennek az egésznek. Mégpedig ez: „Büszke feleségként voltam szemtanúja annak, hogy férjem, István szakasztársaival együtt, a kiképzést követően letette az önkéntes tartalékosok esküjét. Szükségünk van az erős tartalékos haderőre is!” A szóhasználatot nézzük, a szókészletet, a büszke feleséget, a szemtanút, a szakasztársakat, ahogyan Novák belehelyezkedik a divatossá tett militáns dumába, és ad egy kis fejtetős macsót, az egyenruháért állva pisáló fehérszemélyét.

Hát, ha erre telik, akkor ennyit kapunk, de ez nem semmi. Szőhetjük a pátosztól elemelt történetet tovább úgy is, hogyha Novák kijelölt elnökként a hadsereg főparancsnoka, akkor ki fogja hordani a gatyát a Sándor-palotában, ki mosogat vagy ki csinál szódát. De el lehetne merengeni férjuram karakterisztikáján is, belelátni a fejébe neki, hogy vajh, mi késztette a kiképzésre meg a bokacsattogtatásra, hacsaknem az, hogy az angol királyi családban is divatban van az unatkozó hímek között a katonásdi. Akár ez is lehetett a késztető erő vagy a kényszerítő parancs. Csak pocakos tábornok ne váljék belőle, mert az veszélyes.

Az irányt ismerjük, értjük, viszont egyáltalán nem szeretjük. Látjuk férjuram bárgyú mosolyát, a reá vetülő szerelmetes elnöki szemeket, ahogyan csak a végvári vitézekre lehetett nézni annak idején, és ezen a ponton valahogyan benyomul a képbe, vagy eltakarja mintegy egy másik. Az jelesül, amikor Novák még nem kijelölt elnök volt csak családügyis lótifuti a színház alagsorában, és átszellemült képpel pucolta az ablakot a popsitörlőjével. Emlékszünk ugye, ahogyan a magyar anyát játszotta, most meg ugyanezzel a lendülettel a katona férjére szügyig büszke feleséget. Ilyképp fölvetül, mi volna az, amit nem lenne hajlandó álcául magára ölteni.

Ilyet azonban nem lelünk, se itt, se Fokföldön se Ázsiába’, amiből az fakad, az vonódik le nem is tanulságul, hanem kiábrándító józanságként, ami kétszer kettőként hull reánk, hogy Novák kijelölt elnök vagy az eszméért, vagy annak kelyhéért, ami Orbán Viktor maga, mindenre képes lenne. Tudtuk ezt, láttuk is, csak elszomorító azt tapasztalni, ahogyan Orbán körött nincs egy ember sem, akinek önálló arca vagy gondolata volna. Mondják, szajkózzák, amit a legfőbb idióta valami okból kitalál, aminek ékes és hányni való bizonyítéka Novák fényképe és alatta a felirat a férjének: „A hazáért, mindhalálig! – Míg el nem feledjük, a mondatba az odaillő vesszőt mi tettük bele, elnök asszonynak erre sem futotta. De ez a legkevesebb.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
6 hozzászólás “Novák elnök regimentje
  1. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Földrajzi képességeiket ismerve, remélhetőleg ezek jelölik majd ki a szakasz törzshelyét is. Így lesz rá esély, hogy a Sándor palota helyett Strassbourgban találják magukat az „Ali- baba” századdal egyetemben.. 🤣

  2. Yeti szerint:

    Önkéntes tartalékos legalább kap fegyveres kiképzést.
    Aztán nagyon nem mindegy, ha helyzet van melyik végén van a delikvens a fegyvernek. A kapanyél is elsülhet, ahogyan a puliszka is robbanhat. Minden vakolat egyformán porzik.

  3. polyvitaplex szerint:

    A legutóbbi önkéntes, akinek a 2016-os bevonulásáról hírt adott a sajtó, szintén Novák volt, Novák Előd. De nem hiszem, hogy ő lenne Novák Katalin férje, hát kétszer nem lehet katonának állni, 2016-ban is meg most is. Vagy ha igen, akkor úgy látszik, nem jó otthon, annál már a kaszárnyaélet is jobb.

  4. Quvik szerint:

    Kíváncsi lennék, hogy mennyi időt tölt valójában a 3 gyermekével? Van-e ideje egyáltalán valamikor anyát játszani, ha szinte naponta más-más országban bájvigyorog?

  5. Yeti szerint:

    Off

    Jobbik -> Konzervatívok átcimkézés folyamatban.
    No de minek a szart konzerválni?

    On
    Ténsasszonyba az odaillő vessző, megint mint Móricka jut eszembe az illetlen kép.

  6. cyr45 szerint:

    És tudjátok, igennagyonjó
    katona lehetett, ha minden felesleges lacafacázás nélkül, azonnal alezredes lett belőle!

    mert ahhoz már nagyon kell
    tudni valamit, amit ő a zseniális
    adottságaival, öt hét alatt tanult
    meg, a közönséges tartalékos bajtársaknál sokkal jobban!

    Mi, hogy parányi köze lehet ennek a magas rendfokozatnak ahhoz is,
    hogy ki alezredes urunk hitvese?..

    Ez csak aljas, alaptalan rágalom!
    A tehetség utat tör magának.:-)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum