A KDNP és az ima ereje

Ki-ki a tehetsége szerint küzd a békéért. Orbán óbégat, a KDNP imádkozik. Az orosz-ukrán háború kitörésének évfordulóján a KDNP parlamenti imacsoportot alakított, amelynek tagjai váltásban huszonnégy órán át imádkoztak megszakítás nélkül, mert hisznek ennek erejében. Csütörtökön éjfélkor indult útjára a gyönyör, és ezek szerint akkor pénteken éjfélkor véget is ért. Most, szombaton reggel kíváncsian nézzük a tajtékos eget, vajh, történt-e valami előrevivő, de nem fedezünk fel különbséget a tegnap és a ma között. Innen nézvést tehát a kísérlet elbukott, az imának mégsincs mindent elsöprő ereje, vagy más gond akadt.

Ha úgy vesszük, ez az akció egyben kísérlet volt Isten létének bizonyítására, mert, ha az ima miatt Putyin tegnap kitakarodott volna Ukrajnából, bizonyítva látnánk a mindenható létezését, ilyen azonban nem történt. Vagy pediglen Isten nem szereti a magyar keresztényeket – aminek tudnánk az okát -, esetleg hiba csúszott a kivitelezésbe, mert a magyar KDNP-s esetleg csukott szemmel imát imitált, közben pedig valami kurvára gondolt. Borkai óta nem elképzelhetetlen a dolog, sőt, cifrább példákat is hozhatnánk, de nem vagyunk mi perverz pornóoldal, ám, ha sokat tépelődünk a mi keresztényeinken, még lehetünk.

Még továbbá, miközben most netán érzékeny és lányos lelkek most kezdenének engemet elküldeni a rég halott anyukámba abból a tévéképzetből kiindulva, hogy ilyesmikkel, hit, vallás, egyház és társaik nem viccelünk, Bödőcs nyomán azt tudjuk mondani: de. Illetve kiegészítve őt: dehogynem, mert az ember röhög azon, ami röhejes, és jelenleg a KDNP akciója, illetve az a trutyi, amivel előadják fennakadt szemekkel és tömjénszagúan, erősen nevetséges. Főleg, ha belegondolunk, hogy a haverjuk, a Kirill pátriárka meg épp a háborúért imádkozik, és ezek szerint akkor ő jobban teszi, őt jobban szereti az Isten, etc.

A parlamenti imacsoport vezetője, bizonyos Vejkey Imre adta elő ezeket, amit tudunk, de egyben azt is, hogy bárki, bárhol az országban csatlakozhat hozzájuk egy-egy órácskára, ám, ha az eredmény felől közelítünk megint, akkor erről is csak azt tudjuk megállapítani: nem jött össze. Nincsen különösebb bajom nekem ezzel a Vejkey nevű úriemberrel, hacsak nem az, hogy széllel szemben pisál az ipse, bár ez az ő nyomora. Viszont ez az akció is megmutatja, hogyan szemlélik ezek a világot, amihez szintén semmi közünk nincsen egészen addig, amíg nem vélik úgy, hogy nekünk is azt kellene gondolnunk, mint nekik.

Hogy úgy kellene hinnünk, mint ők, olyan örömeinknek, bánatainknak kéne lennie, mint az imacsoportnak, ami nem megy. És ami még efölött lebeg az egészben, ha az imacsoport megalakul és csendben teszi a dolgát, közünk nincsen hozzá, ha és azonban hangosan reklámozzák a saját kétességüket csatlakozást kérve hozzá, akkor azt mondjuk nagy kegyesen, hagyjanak békén, és csöndesen a fal felé fordulunk a dunna alatt. Unjuk a permanens áhítatot, az uszító papokat, sőt, unjuk a KDNP-t is Vejkeystül, mert nem győzzük újólag hangsúlyozni Ursula igazát, aki azt mondta az urának, ha meg kell őrülnie, őrüljön meg magának.   

A Száz év magányról és José Arcadio Buendiáról van szó, aki annak idején szintén kereste Istent, illetve annak bizonyítékát a szarrá exponált dagerrotípia lemezeken, de sehol sem találta. Nicanor atya pedzegette azért, amikor a forró csokoládétól sikerült úgy tíz centire elemelkedni az anyaföldtől, így az a javaslatunk Vejkey úrnak, ha ilyet előad, beszállunk az imakörbe, sőt, újat alakítunk magunk. De ilyesmire kilátás nincsen, halovány remény sem Vejkey úr levitálására, részünkről tehát az ügye elveszett. Bár amúgy is, mert, mint már említettük, nem változott meg a világ folyása, egyszerűbben: az ima elbukott.

Lett volna más módja a békéért való tevésnek, ha az ember parlamenti képviselő, pláne, ha KDNP-s a Fidesz farvizén, de ilyen cselekményekről tudomásunk nincsen. Éppen ezért értékeljük úgy az imaláncot vagy maratoni imát, ahogy, mindez megint nem egyéb, mint minden más szakralizálása az adventi szent szánkókból kiindulva, aminek oka csak egy van, azok a remények, hogy a földtől így elemelt témák tabuk lesznek, mert ezekről nem lehet viccelődni, beszélni sem, csak sóhajtozni a meghatottságtól. Még egyszer el kell mondjuk, nem, amivel így van kies hazának lakosságának hitetlen része is. És ők a döntő többség.