Orbán ellenségei és a dolce vita

Balatonfüreden ülésezett a Fidesz-frakció. A bátrak, akik hétfőn nem mentek el a parlamentbe a rendkívüli ülésre az aksigyárakról diskurálni. A Fidesz hősei a nép gondjával foglalkoznak – értük harcolnak minduntalan – előadásuk szerint, s ezt a gondot most nem az ellenzék által összehívott aksigyűlésben látták, hanem Balatonfüreden vélték meglelni. Szeretik az országjárást a Fidesz-sáskák, nem is oly rég a kormány töltött három napot Sopronban, most ezek a százharmincvalamennyik Balatonfüreden, ami bulikat mind mi fizetjük a közpénzből, és még csak el sem tudjuk képzelni mennyit. Legutóbb ezekből néhány egy repülőúton pár óra alatt csinált ötmilliós kajaszámlát, mert élni tudni kell.

Dolce vita, és hullaszag. De ha már repülő és édes élet, épp akkor, amikor ’Füreden gyülekeztek a maffiatagok, jelent meg egy lehangoló vallomás arról, mennyit fizetett Orbán azért, hogy a honvédség nem is kormánygépe a kedves családját fuvarozza. Illetve nem vallomás volt, hanem lebukás és per. Minden onnan kezdődött, hogy egy római vakációról készültek kéretlen képek, és vallani kelett. A vallomás pedig azt mutatja, hogy doktorminiszterünk 2015 és 2022 között uszkve kétmillió forintot fizetett bőséges családja nem is kormánygéppel röptetéséért, amiben az volt a csont, hogy a lebukás után közvetlenül azt nyilatkozták, Orbán akkor is úgy fizetett, mint eddig, most azonban kiderült, hogy addig sehogyan sem.

Kitetszik, hogy benyögtek egy számot, amit semmiféle papírokkal alá nem támasztottak, viszont, ha azt nézzük, hogy utak voltak Madridba, Bukarestbe, Párizsba, Dohába és Tusnádfürdőre (a vallomás szerint), akkor az jön ki, a nem is kormánygéppel utazni szinte olcsóbb, mint a mindjárt bevezetett vármegyebérlet, de ez a kisebbik a baj. A nagyobbik az, hogy mindeme nyilatkozat, a kedves vezető fizeti a família útjait, azt tételezi nem is mellékesen, hogy megrendelésre használja a honvédségi gépeket a családtagok utaztatására, amely luxusgépek a lajstrom szerint nem privát utakra vannak raktáron. Ebben az egy mondatban van egynéhány büntetési tétel, ami azonban a NER-ben nem érdekes.

Hogy mindezek után fizetett-e vagy sem – ráadásul közpénzből, mert minden fillérje az – oly tök mindegy ma már. A lényeg a dolce vita, ami van. Nekik. Kijár biztosan, hiszen a harc szüntelenül zajlik. Ott, Balatonfüreden a közpénzen héderező bátraknak Orbán azt is előadta, kik az aktuális ellenségek, mégpedig Soros, Gyurcsány és Biden, illetve kompletten az egész Nyugat. Bidenhez a Katikát küldte tárgyalni doktorminiszterünk, amíg ő ’Füreden harcolt, ez is egy üzenet a világnak, illetve ellenpontként az a bejelentés, Orbán ráismerése mintegy, hogy Putyin nem győzhet, mert a komplett Nyugat Ukrajna mögé állt. És akkor gondolkodjunk el ezen a két utóbbi kijelentésen, amelyek egy nap alatt keveredtek egymás mellé.

Ez egy beismerő vallomás, de mindez is már oly kevéssé érdekes. Annak a tükrében mégpedig, hogy jól kivehetően látszik az, doktorminiszter urunk lába alól kezd kicsúszni a talaj. Látjuk ám, ahogyan ő és az országa áll a vérzivatarban az ellenséges Nyugat ölelésében, ami világérzés az orosz néplélek sajátja Nagy Péter óta. Mert Spengler ide vonatkozó passzusából tudjuk, hogy a cár annak idején a formálódó, kultúráját kereső orosz néplélekre rászabadított egy másik (nyugati, fausti) kultúrát, amit az fölfogni nem tudott, meg nem értett, következésképp gyűlölte. Ez Szentpétervár és Moszkva, Tolsztoj és Dosztojevszkij ellentéte, viszont némi támasz és útmutatás Putyin világképéhez is. Orbánéhoz azonban nem.

Ott tartunk, hogy egy rejtély doktorminiszter urunk fölfogása az őt körülvevő Univerzumról, nem tudjuk miben látja az elejét, vél-e a működésben célt felfedezni, és azt sem tudjuk, hová tart. Ha tart valahová egyáltalán. Mert momentán ilyesmi nem látszik. Napraforgószerű létezésében megtekeredett már a szára, és beszél össze-vissza minden zöldségeket, amiben a fix pontok immár több mint egy évtizede Soros és Gyurcsány. Mi marad tehát, ha csak ennyi van? Mik lehetnek a célok, ha minden eltűnt vagy elveszett. Élni, és mindenképpen jól élni. A leigázott ország minden erőforrása rendelkezésre állván a família és a bővebb maffia kistafírozása addig, amíg lehet. Ez a NER lényege ma már. Csorba, aljas és lehangoló.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
7 hozzászólás “Orbán ellenségei és a dolce vita
  1. Yeti szerint:

    Mi történt a bloggal?
    Baleset/szándékos törlés?

  2. Yeti szerint:

    Ja, értem. Moderálom magam.

  3. miki1950 szerint:

    Szóval eltűnt az összes eddigi hozzászólás.
    Nem jó ómen.

  4. miki1950 szerint:

    Szóval eltűnt az összes eddigi hozzászólás.
    Nem jó ómen.
    Ezt már írtam egyszer, de nem jelent meg.

  5. miki1950 szerint:

    Az a bizonyos talaj már rég kicsúszott alóla.

  6. polyvitaplex szerint:

    Sajna reggel megint elaludtam a péntek reggeli interjút, így most nem tudom, hogy kérdezték-e a Völner-Schadl-ügyről, és ha igen, mit mondott róla.
    Vagy csak a szokásos végtelenített magnószalag surrogott megint?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Legutóbbi hozzászólások

Archívum