Téli álom

Gulyás G. miniszter tegnap a kormányinfón bejelentette, óriási össznépi kísérletbe fog Magyarország, ezzel is élen járva és utat mutatva a haldokló Nyugatnak, miként lehet túlélni egy telet anélkül, hogy befőttesüvegbe kelljen gyűjteni a fingot, hogy majd azzal fűtsenek. A miniszter elmondta az eseményen, számításokat végeztek, amelynek során arra jutottak, nem termett elég bab ahhoz az idén, hogy ebből lakossági gáztermelő alapanyagként elegendő mennyiséget nyerhessenek ki, bár – tette hozzá – kísérleti jelleggel kijelöltek néhány családot, akik önként vállalták a feladatot Orbán iránti rajongásukat ekként is demonstrálva.

Ezt úgy mutatják meg, hogy annyi babot esznek, amennyit csak lehet, és meglátják, tudnak-e elég gázt előállítani télire. Ezek a kísérletek azonban csak a jövő fűtési idényre hozhatnak eredményt, s ha sikerrel járnak, 2023-ban már az orosz gáztól függetlenedve a lakosság által előállított fűtőanyagra lehet alapozni a nemzetgazdaságot. Addig is azonban azonnali megoldást kellett találni, amivel a hamarosan beköszöntő tél kibekkelhető, hogy ne fagyjon szét a komplett ország. Kiderült a miniszter szavaiból, hogy titkosított operatív törzset állítottak fel, amely permanens tűzijátékot javasolt először, de ezt aztán inkább elvetették.

Újságírói kérdésre azért elárulta, hogy a finggal való fűtésen nemrégiben élcelődő influenszert átállították, ma már ennek örömeiről ír disszertációkat, amelyeket lantkísérettel ad elő, az alkotások megtekinthetők a Youtube-on. A kis kitérő után azonban a miniszter megigazította csillogó szemüvegét, és ismertette, mire jutott a Párt a téllel kapcsolatban. Kiinduló tételük, origójuk mintegy, a medvék életének tanulmányozása volt – mondta -, és ebből messzemenő és előre mutató következtetéseket vontak le. Kiderült ugyanis, jelentette be csodálkozó örömmel a miniszter, hogy ezek az állatok valóban téli álmot alszanak

És nem csak a mesékben. Így az elmúlt héten küldöttség indult Tusványos környékére, ahol nagy számban élnek ilyen különös állatok, hogy kétoldalú tanácskozást folytathassanak a téli álom titkairól, a medvéknek csak annyi kikötése volt, hogy Semjén nem jöhet. Ezt, ha nehezen is, de teljesítették. Semjén duzzogását, gyerekes hisztijét, hogy lőhetett volna néhány medvét, kisebb bocsokat, azzal szerelték le, hogy helyette négy héten át nyújthat be törvényjavaslatokat éjszaka, illetve kapott ajándékba egy másfél méteres, aranyozott feszületet, szenteltvíztartóval az alján.

Megtudták a medvékről – így Gulyás -, semmi egyebet nem kell tenni a megfelelő téli álom érdekében, mint végigzabálni a nyarat és az őszt, hogy elegendő zsírtartalékot képezzenek, aztán keresni egy megfelelő barlangot, és aludni. Ilyen tapasztalatok birtokában rendelte el a kormány, hogy télire mindent bezár. Iskolákat, hivatalokat és irodákat, a diákokat, csinovnyikokat pedig téli álomra küldi, majd februárban kijöhetnek megnézni, hogy látszik-e az árnyékuk. Ha úgy alakul, a hibernáció kitarthat egészen március végéig, amivel annyi pénzt spórol a költségvetés, hogy rakétát indíthat a Göncölszekérhez.

Ezért – és a téli álom elrendelésével párhuzamosan – alapítják meg tízmilliárd forintból a magyar űrkutatási hivatalt, és tavasszal indulhat is az űrhajó, rajta a szunyókáló utasokkal, akik matyóhímzéses Túró Rudit visznek az idegeneknek a messzi távolba. S habár az utazás évezredekig tart majd, remélhetőleg visszatértükkor még mindig Orbán Viktor vezeti majd az országot, de lehet, hogy arra már az egész Föld nevű bolygót is. Kisebb baj történt azonban, mert kiderült, hogy amíg Gulyás Gergely mindezeket előadta, a forint teljesen megrogyott, mire az űrutazásos részhez ért, már egyáltalán nem ért semmit.

Gonosz újságírók nem átallottak kérdéseket intézni a miniszterhez. De az volt a különös, hogy egyáltalán nem foglalkoztak se a téli álomban, se a tavaszi csillagközi utazásban belengetett fényes jövővel, hanem ilyen földhöz ragadt parasztokként, mint akiknek semmi álmuk sincs egyáltalán, csak a forint volt a gondjuk. Egyikük egyenesen arra vetemedett, hogy mindenféle szomszédos valuták árfolyamairól kérdezgetett, mintha a miniszter pénzváltó volna a sarkon. Úgy akart belédöfni, hogy az orra alá dörgölte az ukrán hrivnya stabilitását szemben a forintéval, amire a miniszter arca felragyogva felelt: könnyű nekik, nincs a szomszédjukban háború.

Névjegy

Szombathelyi újságíró.

Posted in Egyéb
3 hozzászólás “Téli álom
  1. Yeti szerint:

    Tömjénesék elzabálnák a sóletet és elgázosítanák megint a hitsorsosékat. Az uborkásüveg csak a megtévesztő elem, mint a zuhanyrózsa.

  2. polyvitaplex szerint:

    A bélgázzal való fűtés jó ötlet, Magyarországon kb. tízmillió mini erőmű van, nem kell hozzá gigaberuházás, csak a megfelelő fűtőanyagról kell gondoskodni.
    És így a fingom sincs kifejezés nem azt fogja jelenteni, hogy „nem tudom, gőzöm sincs”, hanem hogy gázom sincs, babom sincs, kelkáposztám sincs, nem tudok fűteni.

  3. Tom Sawyer szerint:

    Kedves Rezeda !

    Ez a medvés történet telitalálat !
    Gratulálok .

    Ps.: Csak félek, sokkal jobban fog fájni ez az egész, mint gondoltuk.
    Látni, hogy megijedtek ezek is. Azért az oroszlán(y) bajuszát sem lehet a végtelenségig húzogatni.. 🙂
    Hmm, aztán meg most látom hogy a barmok milyen reklámot tettek fel “Brüsszelről” a netre..
    Nem hiszem el..

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

*

*

Ismerd meg Rezedát!

1961 sok mindenről nevezetes, például German Sz. Tyitov őrnagy a Vosztok–2 űrhajó fedélzetén 17-szer megkerülte a Földet, és megkezdődött a berlini fal építése is. Ez rögtön születésem után történt, amely esemény alkalmas volt arra, hogy anyám felhőtlen szombathelyi örömét ne örökítsék meg az annalesek.

Mindezek után a bölcsőde, óvoda és a Petőfi Sándor Utcai Úttörő Csapat (498-as számú) hármas egysége határozta meg tudatom alakulását egy kilométerkővel, amikor egy napon – tíz évesen - neki nem láttam a kosárlabdázás nemes időtöltésének, ami későbben forgatta föl teljesen az életemet.

A Nagy Lajos Gimnáziumban okozott ez nehéz pillanatokat Heigl osztályfőnök úrnak és nekem is, aki időm nagy részét mindenféle ifiválogatott edzőtáborokban töltöttem, és csak akkor jöttek rá, hogy nem vagyok tök hülye, amikor egy kósza irodalom órán hibátlanul mondtam el J. A. Ódáját, pedig nem is volt föladva. Azóta birkózom a szavakkal.

És ez okozta azt is, hogy nem a TF-re indultam tovább - pedig nagyon vártak -, hanem a szombathelyi BDTF magyar-népművelés szakára, kizárólag levelezőn a kosárlabda miatt. Ezt aztán, ahogyan az meg volt írva, igen fiatalon hagytam abba körmendi és soproni kitérők után, és jól volt így.

El tudtam menni ugyanis segédfűtőnek, e négy év alatt pedig szakmányban olvastam napi tizenkét órákat a munkahelyemen, amely időtöltés nélkül nem lennék az, aki. Persze ehhez kellett a drága Lőrinzy Huba tanár úr is a főiskolán. Ő nem csak irodalomtörténetet oktatott, hanem valami sokkal többet tett velem, nélküle most nem kellene ezeket a sorokat írnom, ebben biztos vagyok.

Egyre hosszabbnak tűnő életem során voltam műszaki rajzoló, újságos és leveles postás, gondnok és kultúrház igazgató, segédfűtő és tanár. Amióta a média világa beszippantott, mint valami fekete lyuk, oda-vissza szenvedtem már az egészet. Írtam és tördeltem napilapot, szerkesztettem, írtam heti és havi lapokat, voltam televízió-főszerkesztő és műsorvezető, sőt, hetilap igazgatója is.

Közel száz adást élt meg egy rádiós műsorom, dolgoztam internetes portálnak, és mégis itt vagyok.

Csak azt nem tudom, hol.

Lájkolj!

Archívum