Előadást tartott Navracsics Tibor az MCC-ben (Mathias Corvinus Collegium), mert biztosan felkérték rá. Navracsics mostanában azért jár Brüsszelbe, hogy pénz után kuncsorogjon, így kiindulásként elmondható, innen nézvést nem kellene előadást tartania az MCC-ben, mert annak bukéja van. Navracsiccsal azonban nem az a legnagyobb gond, hogy ilyen helyeken járatja a száját,
Tegnap tán a magyari jódógos, porbafingó panelproli számára a legörömtelibb hír az volt, hogy újabb helyeken adhatja le a használt étolaját, ezzel is kímélve a környezetét, ami majd másba pusztul bele úgyis. És a panelproli sem az étolajba fog. Hovatovább elérkezik az az idő, amikor, akárha Pelikán gátőr gyermeke arra
Tegnap a katatüntetők közül egyet megsokkolóztak a rendőrök, mert a hídon nem ment föl a járdára. Nem lőtték ki a szemét, viszont a tüntető nem is törte el a rendőr sípcsontját. Az arányok így megfelelőnek tűnnek, de soha nem voltak azok. A közvélekedés szerint a rendőr azért sokkolózott, mert megkapta
Bájos videóüzenettel jelentkezett egyetlenünk a hét végén. Nem, most nem a tökeit mutogatta, se nem disznóhullával pózolt, hogy leipponozta a malacot, hanem, mint valami káráló vénasszony, visítozott, hogy kibírhatatlan, ami most van, hogy „ezt már nem lehet elviselni”. Hogy jön a tél, és a Putyin elzárja a gázcsapot. Ilyenekkel örvendeztetett
A Fidesz-szavazók ötöde keservesen csalódott. Nem ilyen lovat akartak, és nem is ilyet ígértek nekik, mint ami előttük áll. Ez göthes, csámpás a lába, kiáll a bordája és hullik a szőre. Ők ettől a látványtól állapotba kerültek, amit csalódásnak neveznek jobb híján, de ez annál több. Ők a hitüket veszítették
Lassan lehullanak az álcák, végre egyirányú és világos lesz minden. A kedves vezető beleunt a velünk való törődésbe, az érettünk való harcba. Velünk csak a baj van minduntalan. Munkahelyet követelünk. Fizetést akarunk. Orvost a rothadó lábunknak. Gyerekeinknek iskolát. Közlekedni óhajtunk. Egyfolytában csak zabálnánk. Nyugdíj után sóhajtozunk. Meg ki tudja és
Tegnap számolás közben hagytuk oda a jó magyari népet, midőn kockás papírja fölé hajolva szuszogva osztott és szorzott, vajon éhen döglik vagy megfagy-e a Fidesznek köszönhetően, és mára kiderült, hogy igen. Vagy egyik, vagy a másik, vagy mindkettő öröm éri majd őtet az őszön-télen. Olybá tűnik, úgy nagyjából az maradhat
Neriában momentán mindenki számol. Aggódó családfők hajolnak ráncos homlokkal a kockás papír fölé, nyalogatják a tintaceruzát, osztanak, szoroznak és kivonnak, hogy vajon benne maradnak-e a rezsicsökkentésben. Megtörtént az, amit még egy napja is tagadtak. Mert emlékszünk az összehívott Fidesz frakcióra, amelynek a kedves vezető felsorolta az inflációt és más veszedelmeket,
Már alig is emlékszik valaki a rabszolgatörvényre, amellyel a magyar munkást kiszolgáltatták a gonosz multiknak, és ami miatt szintén tüntettek szerte az országban, mint tegnap a kata megváltoztatása miatt. Pedig nem is volt olyan rég, 2018. december 12-én fogadta el azt a tekintetes országgyűlés, és ehhez a katáshoz mérten szinte
Egyetlenünk összeterelte a százharmincöt nagyon bátrat, és mint a magyar hír(hehe)iroda közölte a nagyvilággal: „tájékoztatta őket a gazdasági válságról, a háborús inflációról és az energiaárak alakulásáról”. Ezen túl még nekik is elmondta a kampánydumát, hogy mi – mármint ők – „válság idején is megvédjük a munkahelyeket, a családokat, a nyugdíjasokat
Legutóbbi hozzászólások